×

Közelebb a kultúrához
Interjú Kappelmayer Zitával, a Closer to Budapest moderátorával
Schalk Endre Kornél
2015 // 11. 23

A Kortárs Online nemcsak kritikákkal, inter­júk­kal ref­lektál a hazai kultu­rális életre, hanem szá­mos kultu­rális ese­mény szer­vezője is. Érde­kes kez­demé­nyezés a nem­rég indult Closer to Buda­pest angol nyelvű beszél­getés­soro­zat, mely­nek mode­ráto­rát, Kappel­mayer Zitát kér­dez­tük az eddigi tapasz­tala­tokról és a ter­vekről.
A Kortárs Online nemcsak kritikákkal, interjúkkal reflektál a hazai kulturális életre, hanem számos kulturális esemény szervezője is. Érdekes kezdeményezés a nemrég indult Closer to Budapest angol nyelvű beszélgetéssorozat, melynek moderátorát, Kappelmayer Zitát kérdeztük az eddigi tapasztalatokról és a tervekről.



Kiknek szól a Closer to Budapest?

A beszélgetéssorozat mindenkinek szól, aki tud angolul, és érdekli a kortárs magyar kultúra. Bár elsődlegesen a külföldieket céloztuk meg, örömmel látjuk, hogy magyarok is eljönnek, és ugyanúgy kiveszik a részüket a beszélgetésből. Szerencsére ma már az idegen nyelv használata egyre kevésbé probléma. Nem kell nagyon mélyen szakmai rendezvényre gondolni, ez egy teljesen fogyasztható, kedd esti kávéházi program, ahol első kézből tudhatjuk meg, hol érdemes manapság enni vagy épp milyen kiállítások vannak.

Mik voltak az eddigi témák?
Az első esten, a Hadikban a magyar divatdesignnal foglalkoztunk, Sarkadi Fanni tervezővel és Marillai Évával, a Wonderlab divatterverzevőket tömörítő üzlet alapítójával beszélgettünk. Nagyon érdekes dolgokat meséltek el a lányok, attól kezdve, hogy mennyire van erre itthon kereslet, odáig, hogy egy gyermekkori képzeletbeli barát nagyon jól jöhet, amikor nevet választasz a saját márkádnak.

Hűha, hogyan segíthet egy képzeletbeli barát? De érdekes az is, hogy mire jutottatok: mennyire van itthon kereslet a divattervezők, designerek munkájára?

Sarkadi Fanni elmesélte, hogy kiskorában néha azt gondolta, van egy képzeletbeli barátja, egy őz. Később ebből született az Ooh my deer elnevezés. Én imádom, amikor ilyen apró személyes érdekességek derülnek ki valakiről. Fanni a divattervezésen kívül még rengeteg dologgal foglalkozik, ami újabb spontán programajánlókhoz vezetett. Így például szerdán én is részt veszek a Pesthajnal napindító jammelésén. Ami pedig a keresletet illeti, nagyon is van! A Wonderlabbe rengetegen visszajárnak, Éváékkal ráadásul számos vásáron is lehet találkozni, és nem utolsósorban sokat utaznak a munkájuk révén.


Úgy tudom, a következő alkalommal a hazai képzőművészeti szcéna volt a téma. Kik voltak a beszélgetés résztvevői, és hogyan tudtatok áttekinteni egy ilyen széles területet?

Nyilván egy másfél órás beszélgetés alatt nem lehet nagyon széles területet lefedni, így főleg arról kérdeztem a meghívottakat, ami engem leginkább érdekelt, és ami talán elsőre egy kicsit provokatív megközelítésnek tűnhet: eljut-e a kortárs képzőművészet a mai átlagfiatalokhoz, illetve mennyire fogyasztható kikapcsolódás múzeumba, kiállításokra járni? Be kell vallanom, én sem járok eleget, így ezzel kapcsolatban látott el minket tippekkel és programajánlatokkal Tóth Tímea festőművész, Német Szilvi kurátor és Pátkai Marcell, a Partizán galéria vezetője.

Mit tapasztaltál, hogyan fogadta a közönség a beszélgetéseket?

­Szerencsére nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, többen ott voltak mindkét eddigi programon. Kérdeznek, közbeszólnak, behozzák a saját élményeinket, aminek nagyon örülök. Az egyik lány még jegyzetelni is szokott, és lerajzolja a résztvevőket. Volt, aki külön kiemelte, hogy nagyon örül, hogy végre elgördült előle a nyelvi akadály, ami sokszor meggátolja abban, hogy részt vegyen hasonló eseményeken. Egyre többen vagyunk, de úgy érzem, még mindig nem jutott el a hírünk elég emberhez, pedig jövőre is nagyon szeretnénk folytatni, mert lenne miről beszélgetni. Szerencsére a rendezvény propagálásában segít a Kortárs Online angol nyelvű honlapja és a Facebook. A kortars.com-on programajánlók találhatók külföldieknek, film, zene, kiállítás témában, ide is érdemes ellátogatni. Ezek a beszélgetős esték pedig azért nagyon jók, mert közvetlenül találkozhatunk a meghívottakkal, ami mélyebb nyomot hagy az emberben, mint ha csak egy cikket olvas az interneten.

­A következő beszélgetéseken mi lesz a téma?

A következő két eseménynek a Púder Bárszínház és Galéria ad otthont. November 24-én a magyar gasztronóiával és street fooddal foglalkozunk, utána egy héttel pedig a magyar moziról fogunk beszélgetni. A street food például olyan téma, ami abszolút része a mindennapjainknak, és nem rossz, ha kapunk egy-két tippet, hogy hol költsük el az edébpénzünket, ha valami minőségit szeretnénk enni, és nem rántott szeletet hasábbal. Ami pedig az idei utolsó beszélgetést illeti, alig várom! Mivel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végeztem, a magyar film különösen közel áll a szívemhez. Mivel hétről hétre ontják ránk a külföldi filmeket a mozik, a magyar filmek nem feltétlenül jutnak el nemhogy a külföldiekhez, de még a magyarokhoz sem. Pedig nagyon is érdemes beülni egy-egy magyar filmre!



Divat, képzőművészet, gasztronómia és film – széles repertoár. Hogyan tudod terelgetni a beszélgetést ennyire szerteágazó témákban? A te érdeklődésed is ilyen sokrétű?

Nem úgy kell elképzelni, hogy polihisztor vagyok, aki mindenhez ért. Jól mondod, én csak terelgetem a beszélgetést, de emiatt valamennyire személyes jellegű, mert azt fogom kérdezni, ami engem érdekel. De nagyon sok minden érdekel, és felkészülök a vendégeimből, utánaolvasok mindennek. A moderátornak szerintem leginkább az a feladata, hogy elindítsa a beszélgetést, a többi, ha minden jól alakul, jön magától. És a Closer to Budapest programjain tényleg így van. Amiről beszélünk, azt látjuk is egy nagy TV-n, ez is rengeteg gondolatot elindít. Szóval nem úgy kell elképzelni, hogy ülünk csendben, elmélkedünk, és a háttérben néha ciripel egy tücsök.

Ciripelés helyett akkor inkább zsongó méhkast lássunk magunk előtt? Mennyire aktív a közönség, mennyire alakul ki párbeszéd, netán vita?

Ezzel arra céloztam, hogy nem egy nehézen emészthető, mélyen szakmai beszélgetést kell elképzelni, hanem olyasvalamit, amiben jó részt venni egy kávé vagy egy fröccs mellett, miközben a háttérben halkan szól a zene. Ráadásul a Hadik kávéház már önmagában is egy ikonikus hely, olyan impulzus, aminek régimódi, polgári hangulata is hozzátesz az eseményhez. A Púdert pedig mindenki ismeri, modernebb kialakítású, nagyon jó atmoszférával. Ide is szeretettel várunk mindenkit!

Ami a közönséget illeti, eddig leginkább a beszélgetés végén szólaltak meg a részvevők, mindig akadt egy-két kérdésük, aminek nagyon örülök. Vitára eddig még nem nagyon volt példa, de nem is feltélenül célunk. Jó látni, hogy az este végén elkérik a meghívottak névjegyét, felírják a címet, ahol meg tudják nézni a magyar designerek ékszereit, ruháit vagy az ajánlott kiállítást. Ha csak egy pár emberrel többhöz jutnak el az értékes magyar programok, látnivalók, én már azzal elégedett vagyok.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben