×

Nem volt a Szása
Szása i Szása – Ősbemutató a Szegedi Nemzeti Színházban
Tóth Tünde
2015 // 11. 19

Hogyan lehet gondol­kodni és be­szélni a rend­szer­válto­zásról? A Merő Béla rende­zé­sében Szege­den szín­padra állí­tott Szása i Szása sugal­lata sze­rint bősé­ges ön­kriti­kával, öniró­niával és egy hatá­rozott állí­tással, amely­nek értel­mében a dikta­tórikus hata­lom így vagy úgy, de be­da­rálja az egyént.
Zalán Tibor – saját meghatározása szerinti – tragikomikus fantáziálásában gyorsan kiderül, hogy a legtöbben már a Szása nevet viselik, leszámítva a pártember Bélát (Rácz Tibor) és a (Jakab Tamás alakításában az egyik legerősebb színpadi jelenlétet nyújtó) pap Bélát – tehát egy individualitástól és identitástól politikai alapon megfosztott mikrotársadalom jelenik meg a színpadon.



Az alaphelyzet is rendszerallegorikus, hiszen az ukrán dezertőr rejtőzködve találja meg a létbiztonságot, hovatovább a luxust, míg a felvállalt identitásával a külvilágban csak pszichés és fizikai fenyegetettségre számíthatna. A valóság elől menekülő attitűd a darab logikája szerint kifejezetten tartható, sőt az egykori tiszt épp azzal rohan a vesztébe, hogy túl korán, vagyis még a szovjet csapatok kivonulása előtt előmerészkedik. Ez a legkockázatosabb szerepe a darabnak, amelyet Borovics Tamás ellentmondásosságában is a tőle megszokott magabiztossággal visz színre – játékában a halálfélelemtől remegő férfin is érződik, hogy harcedzett katona.



A darab felépítése és eszközkészlete szokványos: helyzetkomikumra épít, miközben fokozatosan előkészíti a tragikus végkifejletet. A legerősebb részek – a szintetizátorral megszólaltatott, illetve átköltött kommunista és mozgalmi dalokon túl – épp ennek a tisztnek a rémálmai, amelyek előrevetítik a dezertőr személyes tragédiáját. De ennél fontosabb, hogy a hatalom mindent átható természete mellett foglalnak állást: leszivárog a legintimebb és legöntudatlanabb szférákba is, ahol az arctalan hatalom (amelynek képviselője a maszkot viselő Bánvölgyi Tamás) nyomatékosítja az egyén tehetetlen kiszolgáltatottságát – és ez olyan rendszer, amelyből nem lehet sem ébren, sem bujkálva, sem szembeszegülve kilépni.



De az egyén képes a haszonélvezőjévé válni. Legalábbis a magyar Szása és a párttitkár Béla megtalálja azokat a kiemelkedően profitképes lehetőségeket, amelyek biztosítják, hogy a következő rendszerben (is) átlagon fölüli anyagi kilátásaik legyenek. Értelemszerűen a szovjet csapatok kivonása jelenti mindnyájuk várakozásnak – egyúttal a darabnak is – a tetőpontját, amely a kissé közhelyes pszeudo-nosztalgikus életérzéshez közelít, hogy a rendszerváltozás kaotikusan kiismerhetetlen és az egyén szempontjából nehezen, csak simliskedéssel túlélhető.

A Szent-Györgyi Albert Agóra kistermében a játéktér egyhelyszínes, a magyar Szása udvarán egy nagy lejtős-lépcsős díszlet funkcionál trágyadombként, amely eltakarja az alatta kiépített szaunás búvóhelyet. A házbelső személyes, és a külső nyilvános tér közti átjárhatóságot két ajtó biztosítja a színpad szélein – ez a minimalizmus elégnek is bizonyul. A díszlet (Mira János) és a jelmezterv (Papp Janó) egyszerűségében szintén kellőképp kifejező. Innen könnyen és feltűnően emelkedik ki a meghatározó fordulatok látványvilága is, beleértve az álmok megrázóan sötét és halálfélelemmel teli pillanatait, az esküvő díszviseleteit vagy a (Rácz Tibor alakításában messzemenőkig hitelesen megformált) számító, képmutató jellem mint jelenség (ez esetben a párttitkár) rendszer szerinti alakváltozásait.



Sokkal hatásosabb lett volna mindez kevesebb öncélú és olcsó szexuális poénnal, illetve legalább egy átlagos kisembernek felfogható szereplővel, aki szimpátiát ébreszthet a nézőben. Hiszen épp olyanok (az említetek mellett a Szásák feleségei, valamint gyerekei) körül bontakozik ki a cselekmény, akik számára valójában minden mindegy, ami nincs szerves összefüggésben a – kultúrákon, politikai és vallási meggyőződésen átívelő – pálinkázással vagy nemi aktusokkal. Érthető, hogy ezek a helyzetek alkalmasak arra, hogy a humor forrásává váljanak, azonban mindez nemigen élezi ki a sorstragédiájukat, illetve a színpadon mozgatott karakterek többsége csupán egyféle (és nehezen tipizálható) embertípust variációi. A társadalmi mozgásokról nem sokat mond (a darab vállalásával, azaz mindnyájunk közös múltjával való szembenézéssel ellentétesen), az ő mikrotársadalmukat számolja csak fel az új államrend: egyeseket kiiktat vagy felhasznál, másoknak lehetőséget nyújt az illegális nyerészkedésre. Általánosítva nem lehet mindennek a valóságalapját elvitatni, csupán összetettebb látásmódot, problémaérzékenyebb kifejtést várt volna a néző.



Zalán Tibor: Szása i Szása – tragikomikus fantáziálás egy elsüllyedt világról

Szent-Györgyi Albert Agóra, Szeged

Rendező: Merő Béla

Szereplők: Borovics Tamás, Kéner Gabriella, Vass Zsuzsanna, Kanda Pál, Borsos Beáta, Ferencz Nándor, Rácz Tibor, Jakab Tamás, Bánvölgyi Tamás, Kovács Gábor, Hajdú Róbert, Kiss Gábor

Premier: 2015. szeptember 21.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben