Boszorkányok bálja

Wirkola a Kill Buljo: The Movie című filmmel kezdte pályáját, mely a Kill Bill paródiája. Aki Tarantinót parodizál, attól elsősorban ironikus posztmodern zsánerfilmeket lehet várni. Wirkola ennek megfelelően a hazánkban DVD-n megjelent, azaz nemzetközi sikert aratott Náci zombikkal folytatta. „Hány horrorfilm kezdődik úgy, hogy egy csapat fiatal egy elhagyatott erdei házba megy bulizni, ahol nincs térerő?” – teszi fel a film elején a kérdést a Hullajó (Peter Jackson véres horrorkomédia-klasszikusa) feliratú rajongói pólóban feszítő filmfanatikus. A Náci zombik a George A. Romero-féle zombihorror és a nácis szennyfilmek (Salon Kitty, Ilsa, az SS farkasasszonya) véres és ironikus ötvözeteként működött. Wirkola dicséretet érdemel egy partikulárisan norvég téma megtalálásáért: horrormonstrumokként, azaz „náci zombikként” szerepelteti a „draugr”-okat, az aranyukat őrző élőhalottakat a skandináv és germán mitológiákban.

A Boszorkányvadászok Jancsi és Juliska (ismét germán) történetének posztmodern parafrázisa, a fantasy és a vígjáték műfajokban való újramesélése. Amolyan nem hivatalos „kalózfolytatásnak” is tekinthető, hisz a cselekmény azután indul be, hogy a felhizlalt János (a sztárrá cseperedett Jeremy Renner) és Júlia (Gemma Arterton) leszámoltak a kannibál boszorkánnyal a mézeskalácsházban. A testvérpár rákap a boszorkányirtás ízére, spéci fegyvereket is tákolnak hozzá, így aztán messze földön hírük megy. Ahogy az a fantasy műfajában lenni szokott, ezúttal minden korábbinál erősebb ellenféllel találkoznak (az „ősboszorkány” szerepében Famke Janssen), aki egyenesen rájuk feni a fogát egy ördögi terv részeként, mivel két hősünk kivételes sikereiket tudtukon kívüli különleges, mágikus származásuknak köszönhetik.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy Jancsi és Juliska története új interpretációt kap, természetes dolog a klasszikus történetek, mítoszok modernizált újramesélése. Posztmodern filmkultúránkban különösen nagy divatja van, elég a klasszikusok vicces átköltéseire (mashup) gondolni, amilyen a Büszkeség és balítélet meg a zombik. A Jancsi és Juliska sztorinak készült már modern és műfaji interpretációja, amilyen a dél-koreai Az erdő foglyai. Wirkola filmje azonban a történet filmrajongói, „kocka” verziója. A Boszorkányvadászok ugyanazt kínálja, amit a Náci zombik: egyszerre vicces és fantáziadús, alternatív és filmrajongói univerzumot, horrorisztikus maszkokat, effekteket és börleszkes trancsírozást.

Wirkola a Náci zombik apropóján is kérkedett zsánerfilmes műveltségével, ami leginkább kreatív ijesztgetések, busz-effektusok kölcsönzésében realizálódott. A Boszorkányvadászok alkalmával elsősorban Dario Argento „A három anya” trilógiáját (Sóhajok, Inferno, Könnyek anyja) idézi, de filmjéről eszünkbe juthat akár a Polanski-féle A vámpírok bálja, Tarantino és Rodriguez Alkonyattól pirkadatig című alapfilmje (melyet még Bernardo Bertolucci is kedvel), vagy akár a legősibb boszorkányos horror, az 1922-es Häxan. Wirkola bevállalja a felnőtt korhatárt is: spekulatív fikcióban, kosztümös fantasyben ritkán láthatunk ennyi profán humort, sőt némi meztelenség és szex is helyet kapott a filmben, elsősorban a férfi nézők örömére.

A nagyobb büdzsének köszönhetően a Boszorkányvadászok látványosabb, mint a Náci zombik volt: a filmet 3D-re forgatták, ami sokat dob a látványvilágon és az akciójelenetek lendületén, a színészek és színésznők is sokkal jobban mutatnak a plakáton. Míg a Náci zombik többszöri megnézésre is roppant szórakoztató darabnak bizonyul, a Boszorkányvadászokat bőven elég egyszer szerencséltetni. A fő probléma a fantasy zsánerével van. Nem véletlen, hogy rengeteg a jó horrorkomédia, a vígjáték és a fantasy viszont valahogy nem igazán kompatibilisek egymással, komolyan vehető fantasynál csak vicces fantasyt nehezebb készíteni. Azért látszik a Boszorkányvadászokon, hogy ambiciózus kívülálló rendezte: ha Hollywood próbálkozik ilyen trash-hangvételű, „annyira rossz, hogy már jó” horrorkomédiával, abból többnyire olyan darabok sülnek ki, amiknél még a hírhedt (blockbusterekre hasonlító című és koncepciójú, Z-kategóriás koppintásokban utazó) Asylum stúdió utánzatai is izgalmasabbak (pl. Abraham Lincoln, a vámpírvadász). Bár ezen műfajokban sokkal jobb filmeket is láthatunk (pl. A ház az erdő mélyén, szintén DVD-n), nehéz nem szeretni a Boszorkányvadászokat, különösen miután Wirkola az Alkonyat-franchise rajongóinak kárára is elsüt benne egy poént.

Boszorkányvadászok (Hansel and Gretel: Witch Hunters)
Rendezte: Tommy Wirkola
Színes, magyarul beszélő, német–amerikai akciófilm, 88 perc, 2012 (Forgalmazó: UIP–Duna Film)