Közönséges bűnözők

Cruise-t nem kell bemutatni, de McQuarrie neve már keveseknek cseng ismerősen. Pedig forgatókönyvíróként ő jegyzi a kilencvenes évek egyik legcsavarosabb krimijét, az országos cimborája, Bryan Singer rendezte Közönséges bűnözőket. A nagy siker után rendezőként is debütált, de nem bízta a véletlenre: a Hullahegyek, fenegyerek a Közönséges bűnözők modorában készült. Kevés film kapott ennél ostobább magyar keresztséget, de ahogy az eredeti cím (The Way of the Gun) is jelzi, itt a krimi mellett már a western műfajában is gondolkodott. Sajnos épp rosszkor volt rossz helyen, filmjét Tarantino-koppintásnak hitték, bukott a kritikusoknál és a mozipénztáraknál, pedig pusztán egy kissé túlspilázott, de a látszat ellenére átgondolt Butch Cassidy és a Sundance kölyök-parafrázis volt a film. Mindeközben producere és írója volt a Singer rendezte Valkűrnek, melyben Cruise lehetetlen küldetést teljesített: a film annak ellenére működött suspense thrillerként, hogy mindenki tudta a Hitler elleni merénylet kimenetelét.

A Jack Reacher a hard boiled krimi, a konspirációs thriller és az akciófilm zsánereibe sorolható. Egy kiszolgált mesterlövész véletlenszerűen agyonlő öt embert. Nem is nagyon takarítja maga után a nyomokat, így letartóztatják, ő azonban csak annyit mond a nyomozóknak, hogy „Kerítsétek elő Jack Reachert!”. Néhány másik rab a kómáig veri, miközben a visszavonult katonai rendész (Cruise mint Reacher) magától is felbukkan, de azért, hogy a gyanúsított ellen tanúskodjon, mivel régi ismerősök. A vádlott idealista, a halálbüntetést ellenző ügyvédje (Rosamund Pike) kap az alkalmon, és felfogadja Reachert magánnyomozónak.

A legtöbb regényadaptáció fő hibája, hogy felolvasóestként hat, de nem így a Jack Reacher. A gyilkosságot bemutató nyitójelenetben például egyetlen szó sem hangzik el. Egy rövid ideig olybá tűnik, McQuarrie nem mutatja meg a gyilkos arcát, aztán hirtelen mégis kapunk egy közelit a tettesről, aki – mint később kiderül – nem azonos a megvádolt veteránnal. Bár egy agyafúrt bűntény utáni nyomozási procedúrát látunk, a film domináns zsánere innentől nem a krimi, hanem a thriller, hisz nem a gyilkos kiléte, hanem a gyilkosság miértje és hogyanja a kérdés. Hagyományos konspirációs thrillert látunk, amiben az igazság napvilágra kerüléséért, valamint a szerethetőbb karakterek testi (vagy erkölcsi) épségéért kell aggódnunk. McQuarrie több szálat mozgat egyszerre, egy csapatnyi karaktert von be a játékba, és feláldozni sem rest őket, hitchcocki feszültséget teremtve ezzel. Az akciófilm műfaját Cruise-ra hagyja: bár a színész az Interjú a vámpírral után már másodjára vállal olyan szerepet, amihez látványosan alacsony – ezúttal sem marad szégyenben.

A Jack Reachert az menti meg a középszertől, hogy sem McQuarrie, sem Cruise nem veszi túl komolyra a figurát. Nem akarnak többet adni egy szórakoztató közönségfilmnél, így aztán ahol lehet, humorizálnak. Előbbinek mindig is volt érzéke a komédiához, utóbbi pedig a Trópusi viharban mutatta meg, hogy ha kell, tudja „fullba nyomni a kretént”. A sokat látott filmrajongók a főgonosz szerepében felbukkanó Werner Herzogon kaphatják fel a fejüket, aki egyébként röhejesen játssza szerepét, de emögött is sejthetünk némi szándékosságot, ami azért nem fog javítani a bevállalós rendezőzseni megítélésén. A filmet látva nyugodtan megkockáztathatjuk, hogy nem McQuarrie, hanem Cruise volt a főnök, de a rendező nem felejtette el a Közönséges bűnözőket, amit filmje stílusos zárása bizonyít.

McQuarrie megint rosszkor volt rossz helyen: a film premierjét a Sandy Hook-beli ámokfutás miatt el kellett halasztani. A Jack Reacher története azokra az összeesküvés-elmélet narratívákra hajaz, melyek egy-egy magányos ámokfutásról igyekeznek bizonyítani, hogy nem volt véletlenszerű. Ahogy az várható volt, Sandy Hookról is született ilyen teória: könnyen ki lehetett találni, kik és miért kezdik terjeszteni az ilyesmit, és kik az állítólagos tettesek. A Jack Reacher az alkotók igyekezete ellenére pusztán annyiban válik előremutatóvá, hogy rávilágít a tömegfikció (itt a konspirációs thriller) és a tömegpszichózisok, valamint a demagóg metódusok (itt az összeesküvés-elméletek) hasonlóságaira.

Jack Reacher
Rendezte: Christopher McQuarrie
Színes, feliratos, amerikai akciófilm, 130 perc, 2012 (UIP–Duna Film)