Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • A streamelés nem bio – Hogyan lehet zöld a zene?

    2019.06.26 — Szerző: Hekler Melinda

    Az üvegházhatás csökkentéséért harcoló szervezetek szemében az olajvállalatok és az esőerdőket kiirtó pálmaolaj-ültetvények mágnásai a legnagyobb bűnösök. Ki gondolná, hogy ezen a feketelistán előkelő helyet foglal el az ártatlannak tűnő zeneipar is?

  • Kép forrása

    Kétségtelenül nagyon fontos lenne, hogy egyre többen legyenek környezettudatosak, mert a számok sokkolóak: percenként egymillió műanyag palack fogy a világon, és ezek előbb-utóbb az óceánokban végzik. Lassan legnagyobb vizeinkben több szemét lesz, mint hal. Sajnos a műanyag annyira része az életünknek, hogy szinte teljes életmódváltást követel, ha megpróbálunk nélküle boldogulni. Egyre többeket mozgat meg a téma, a mai fiatalokat nap mint nap foglalkoztatja, hogyan óvhatnák meg a Földet, sőt, szerencsére egyre több a tudatosan vásárló tinédzser is. Ez a cikk nem azoknak szól, akik mindezidáig még a szelektív hulladékgyűjtéssel sem „bajlódtak”, inkább olyanoknak, akikben már feltámadt az igény arra, hogy ne csak belefogyasszanak a vakvilágba. Itt adagoljuk még nekik a zöld gondolkodás részleteit a zeneipar fenntarthatóságát boncolgatva.

    A streamelés nem bio

    Ma szinte mindenki az „éterből” hallgatja a zenét, így ha megun egy albumot vagy egy előadót, nem landol a kukában a rongyosra hallgatott CD, azaz a PVC-tartalmú korong. Ennek akár örülhetnénk is, de sajnos a streamelésnek is komoly ára van. Személy szerint nekem e cikk megírásáig gőzöm sem volt róla, hogy ez így van. Remélem, hülyének néz az olvasó, mert akkor ez azt jelenti, hogy ő tudja, sőt, eszerint választja meg zenehallgatási szokásait.

    Csak összehasonlításképpen: az Egyesült Államokban 1977-ben 140 millió kilogramm üvegházhatású gáz kibocsátása kötődött a zeneiparhoz, ez a szám 2016-ra – köszönhetően a streamelés elterjedésének – több mint kétszeresére, 200–350 millió kilogrammra emelkedett.

    A különböző streameldéket rendkívül nagy áramfelhasználású szerverek működtetik, sőt, ezeknek a giganagy szervereknek a hűtéséről is állandóan gondoskodni kell. Mi lehet akkor a megoldás? Töltsük le elektronikus eszközeinkre a szeretett zenéket, mert akkor csak egyszer kell streamelnünk. Ha huszonhétszer meghallgatunk egy albumot, az annyi szén-dioxid kibocsátással jár, mint egy CD legyártása.

    Műanyagmentes előadók

    Jack Johnson amerikai zenész meglepő bejelentést tett egyik nagy koncertjén: felhívta a közönség figyelmét, hogy a fenntarthatóság jegyében csak olyan reflektorokat használ, amelyek Hawaii partjainál összeszedett műanyagokból készültek. A fellépésein nem lehet eldobható poharat kapni, a vizesflakonokat viszont akárhányszor újratölthetik. Johnson egy-egy koncertje után – a szervezők legnagyobb meglepetésére – nem maradnak szeméthegyek a nézőtéren, a poharakat mindenki visszaváltja. Gondoljatok bele, ilyenkor ezzel a helyszín is milyen jól jár, kevesebb takarítóra lesz így szükség: win-win.

    Nagy Britannia zeneipara is összezárt a fenntarthatóság védelmében: ígéretet tettek arra, hogy 2021-ig száműznek valamennyi zenei rendezvényről minden egyszer használatos műanyagot. Búcsút intenek a műanyag poharaknak, tányéroknak, evőeszközöknek, szívószálaknak, és még a vezetékek terelői sem műanyagból készülnek majd. A Live Nation nevű szervezet évi 35.000 koncertet szervez, és szerencsére teljes mértékben saját felelősségének érzi, hogy kedvező folyamatokat indítson be a zeneiparban, és ezáltal a közönsége olyan felemelő élőzenei élménnyel térjen haza, ami a Földünket sem károsítja. A szervezet közleménye szerint hosszú távú terveik között szerepel, hogy az összes koncertjük zero waste, azaz hulladékmentes elvek alapján működjön.

    Nagy Britannia egyik legnagyobb fesztiválja, a Glastonbury szintén változtatásra szánta el magát azok után, hogy az elmúlt években elhíresült szeméthegyeiről, amelyek egy-egy nagy koncert után ellepték a nézőtereket.

    A szervezők elmondása szerint egy teljes éve dolgoznak azon, hogyan tehetnék minél zöldebbé a rendezvényt, mivel sokkoló volt számukra, hogy a 2017-es fesztiválon egymillió műanyag palack fogyott el öt nap alatt.

    Gondoljunk csak bele: néha nem tudatos döntés eredményeképpen vásárolunk műanyagban ételt és italt, hanem azért, mert egyszerűen nincs más alternatíva. A Glastonbury szervezői egyelőre azon az állásponton vannak, hogy mindenki számára az lesz a legjobb megoldás, ha a fesztiválozók bevihetik az otthonról hozott műanyag üvegeiket, és azokat töltethetik meg vízzel.

    A zöld szervezetek egyébként arra bíztatják a fellépőket, hogy ők se tűrjenek meg műanyagot a back stage-ben. Ha egyesével mindenki tesz azért, hogy kevesebb műanyagot használjunk, sokkal egészségesebb lesz a Föld tíz-húsz év múlva, de akár már rövid távon is.

    Hazai tájakon

    Fontos lenne, hogy a nagyobb fesztiválkellékek, így a sátrak is strapabíróbb anyagból készüljenek, hátha akkor nem a szemétkupacban végzik. A Sziget Fesztiválon remek megoldást találtak ki erre a problémára: a Green Sziget Centerben várják a feleslegessé váló sátrakat, hálózsákokat – a gyűjtések nemcsak rászorulók százain segítenek, hanem 150 köbméter hulladéktól mentesítik a Hajógyári-szigetet.

    Jó hír, hogy az itthoni fesztiváliparosok közül egyre többen kezdenek környzettudatosabban gondolkodni, és már nem csak azzal büszkélkednek, hogy kihelyeztek néhány szelektív hulladékgyűjtő konténert. Jó tapasztalni, hogy a Szigeten és a Művészetek völgyében is évről évre egyre több természetóvó intézkedést vezetnek be. A Hajógyárin idén újra lesz „repohár”, vagyis betétdíjas műanyag pohár, és ha nem szeretnénk egész este magunkkal hurcolászni, kaphatunk helyette egy zsebre vágható tokent, amit a következő ital megvásárlásánál pohárra cserélhetünk. A Sziget Fesztivál szervezői ezzel mintegy másfél millió(!) műanyag pohár szemétbe kerülését szeretnék megakadályozni.

    Kép forrása

    Évek óta tilos egyébként a Szigeten a szórólaposztás, de műanyag zacskókat, nem lebomló evőeszközöket és tányérokat sem lehet bevinni a fesztivál területére. Tavaly első alkalommal próbálkoztak azzal, hogy a nagyrészt pormenetesítésre használt, több ezer köbméternyi vizet közvetlenül a Dunából nyerjék. Szintén a tavalyi évhez köthető újítás volt hazánk legnagyobb fesztiválján az EcoKemping, a környezettudatos szigetezők metropolisza, ahol napelemekből nyert energiával világítanak, és víztakarékos zuhanyok állnak rendelkezésre. Idén is lesznek ivóvízpontok a Szigeten, ezeknél mindenki újratöltheti a kulacsát. A szervezők az edukációról sem feledkeztek meg: az önálló mérőórával felszerelt kereskedelmi egységeket jó tanácsokkal látják el, sőt monitorozzák ezek eredményességét is, de lesznek workshopok és trashfashion foglalkozások is. A Művészetek völgye szervezői is odafigyelnek a nevelésre és érzékenyítésre, kiírásokkal buzdítják arra a fesztiválozókat, hogy bátran hozzák magukkal saját evőeszközüket, poharukat, tányérjukat, és kérjék abba a fogyasztani kívánt ételt és italt. Ha a sok figyelmeztető tábla ellenére mégis elfelejtenénk ezeket magunkkal vinni, azzal sem okozunk nagy gondot a természetnek, mert a szervezők gondoskodnak róla, hogy valamennyi árusnál csak cukornádból készült tányér, tálca és evőeszköz kerüljön forgalomba. Ezeket majd Keszthelyen komposztálják, amikor már senki nem járja a völgyben a táncot. A papír műsorfüzeteket idén már el kell felejteni, mert mindenre kiterjedő, gördülékeny mobilalkalmazás lesz elérhető.

    Kép forrása

    Az egyre sokasodó intézkedések bíztatóak. Minél több koncertszervezetnek kellene csatlakoznia ehhez a kezdeményezéshez, hogy jelentősen csökkenteni tudjuk a Greenpeace közlése szerinti évi 12,7 millió(!) tonna műanyagot, amely az óceánokban végzi. A Sziget Kft. idén év vége felé egy fenntarthatósági tanulmányban fog beszámolni törekvéseik eredményességéről. Kíváncsian várjuk.


  • További cikkek