Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Régi jó mindhalálig

    Rejtő Jenő: Légió mindhalálig – Elveszettnek hitt művek

    2019.06.14 — Szerző: Sári Orsolya

    „Kérem, nem történt semmi… Fatális tévedés volt. És én vallom az igazamat! És ebből nem engedek!”

  • Régi jó mindhalálig

    A Petőfi Irodalmi Múzeumban összesen négy ládányi Rejtő-hagyatékot őriznek. Kiss Ferenc szerkesztő és Rejtő-kutató ezekből két művet emelt a kötetbe: aLégió mindhalálig és a Pillanatnyi pénzzavar (Melyik az igazi?) címűket. A harmadik szöveg, az Őfejetlensége, I. Fülig Jimmy levele című magánlevél a jó barát Ladányi család tulajdonából került a Népszabadság hasábjaira, mostanáig sehol máshol nem volt olvasható. A 3 test őrre egy bibliográfiában bukkant a szerkesztő, ám a kutatóknak és az olvasóknak a kötetbe utolsónak felvett Tokaji aszú is tartogat érdekességeket.

    Annál is inkább, hiszen a szövegek Rejtő egy, a mai közönség számára kevésbé ismert arcát mutatják: a döntően western- és légiós történetek révén ismert írótól most bohózatokat, forgatókönyveket, sőt egy magánlevelet is olvashatnak az érdeklődők. Kiss komoly filológiai munkát végzett a könyv összeállítása során. A címadó bohózat közepe és vége például hibádzott, ezért a mű kiegészítésekre szorult. A hiányzó részek pótlását a szerkesztő attól a Vásárhelyi Lajostól kérte, aki korábban több hiányos Rejtő-tréfával is foglalkozott, ő azonban csak véleményezte a Kiss által egyberendezett „teljes” művet, így a szerkesztő maga zárta le a szöveget. A bohózat végül egy másik változatának, a Kantin a légióban című műnek a slusszpoénját kapta meg. Ezért is lenne érdekes a Légió mindhalálig és a Kantin a légióban című művek összehasonlítása, egymással párhuzamos megjelentetése: valóban működni tudnak a Rejtő-tréfák eredeti kontextusuktól függetlenül is?

    Az Őfejetlensége, I. Fülig Jimmy levele Rejtő 1940-ben keletkezett magánlevele, amelynek első közlése Szigethy András újságíró nevéhez köthető, ő tette elérhetővé a nagyközönség számára a Népszabadság 1999. augusztus 7-i számában. Az irodalomtörténeti jelentőségű dokumentum Costa Ricából került elő, és természetesen rögtön bonyodalmakat okozott: szöveggondozási nehézségekkel szembesült a szerkesztő, hiszen a levél lejegyzésének korában az írógépeken nem volt hosszú i, u és ü betű, így sok helyen csupán csak következtetni lehetett az írói szándékra a négy Piszkos Fred-történet alapján.

    A harmadik elveszettnek hitt mű, a Pillanatnyi pénzzavar (Melyik az igazi?) eredetileg forgatókönyvnek készült, és több súlyos kérdést fölvet a szerzősségét illetően. Rejtő ez idő tájt „négerként” is dolgozott, vagyis művei nem mindig a saját neve alatt jelentek meg. Valóban ő írta a forgatókönyvet? „Négerként”? Vagy a sztori, ami egyébként a Rejtőre jellemző egyszerű, személycserén (az egyik szereplő, Szénási a másik szereplő, Toronyi bőrébe bújik, és fordítva) alapul, a magyar irodalomtörténet által nem jegyzett író műve lenne? Bárkié is a szöveg, érezhető belőle a Rejtő-humor. Kiss a „könnyebb olvashatóság” miatt színműformára alakította a forgatókönyvet, ezért is lenne izgalmas látni az eredeti, a szerkesztői kéz által érintetlen verziót, ami sajnos nem áll a rendelkezésére annak, aki belelapoz a kötetbe.

    A 3 test őr című, 1934-ben bemutatott bohózat első ízben az 1988-as Tévedésből jelentik című Rejtő-kötet végén lévő bibliográfiában tűnt fel. A gépirat nyomára nem bukkanva, Kiss az azonos című, 1986 tájékán bemutatott tévéjáték alapján rekonstruálta a szöveget. Érdekes, hogy Rejtő az 1940-es évek elején együtt dolgozott Szilágyi Lászlóval és Segesdy Lászlóval, éppen ezért merülhetnek fel kételyek a Tokaji aszú szerzősségével kapcsolatban is. Ismét a kérdés: Rejtő-szövegről beszélünk? Esetleg Szilágyi vagy Segesdy írásáról? Talán közös alkotásról? Kovács Lászlóné Krausz Magda, Rejtő gépírónője ugyan állítja, hogy a Tokaji aszú című színmű szövegkönyve Rejtő keze nyomát dicséri, hiszen azt az író diktálta le neki, ugyanakkor filológiailag nem tudjuk adatolni a művet.

    Az öt elveszettnek hitt mű után Rejtőző utószó, avagy Kiss magyar magyarázkodás címmel a szerkesztő utószavát olvashatjuk. Megtudhatjuk, hogy Hámori Tibor Piszkos Fred és a többiek: Történetek Rejtő Jenő életéből című kiadványának Rejtő elhalálozásáról szóló része késztette Kisst arra, hogy a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténelmi Levéltár és Irattárából pontosabb információkat kérjen Rejtő halálával kapcsolatban. A válaszlevelet, amelyből kiderül, hogy Rejtő eltűnése és a halála időpontjaként megadott 1943. január 1. nem fedi a valóságot, közli is az utószó. A Rejtő Jenő hátrahagyott művei című rész aBolondregény, a Texasi kaland, az Ezen egy éjszaka története és a Bricsessz című, 1956 októberében katalogizált regényeket tárgyalja. A család barátja, Paulay Lajos által összeállított bibliográfiában nem szereplő két regényről, A boszorkánymesterről és a Vanek úr Párizsban című művekről is említést tesz Kiss. Ahogyan Az egy bolond száz bajt csinált, A néma revolverek városá t is megidézi, amelyeket A boszorkánymesterhez hasonlóan először 1969-1970-ben az Albatrosz-sorozatban adtak ki.

    Elképzelhető, hogy Kiss az eddig publikálatlan Rejtő-szövegeket közreadó kiadványokhoz szerette volna kapcsolni a Régió mindhaláligot a kötetnek ezen írásával, és mintegy informálni az olvasót a hagyaték feldolgozásának jelenlegi állapotáról, ám az eddigiekből is látható, hogy a szerkesztő néhol egészen drasztikusan bánt a szövegekkel. Kétségkívül vékony jégen táncolt, amikor Rejtő írásait át- és összecsiszolta, valamint kiegészítette a hiányzó részeket. Vajon meddig terjed a szerkesztő hatásköre? A rendelkezésére álló életrajzi és a művek keletkezésével kapcsolatos adatok, valamint a Rejtő-szakértők meglátásai elegendőek-e ahhoz, hogy a szöveggondozó vegye a bátorságot, és korrekciókat, átalakításokat végezzen a szerző által lezárt vagy éppenséggel le nem zárt kéziratokon?

    Bármi legyen is a válasz ezekre a kérdésekre, a végeredmény meglehetősen jól, mondhatni, rejtősen sikerült. Tény, hogy a Szépmíves Könyvek ezzel a kiadvánnyal is hozzájárult a már jól ismert Rejtő-kép alakulásához és ahhoz, hogy minél több P. Howard-mű elérhetővé és ismertté váljon a nagyközönség számára. Az általuk kiadott művek tovább népszerűsítik a régi jót mindhalálig.

    Rejtő Jenő: Légió mindhalálig – Elveszettnek hitt művek, Szépmíves Könyvek, 2018.

    Leadfotó: fidelio.hu


  • További cikkek