Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Öröklés és nevelés dilemmái

Tim Wardle: Három egyforma idegen

2019.06.13 — Szerző: Jónás Ágnes

A Sundance Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő alkotás sokkal több, mint dokumentumfilm – lélektani thriller, gondolatgenerátor, sokkoló és zavarba ejtő, érzékeny alkotás, amely a hármasikrek egészen elképesztő történetét meséli el.

Öröklés és nevelés dilemmái

Mit érez az ember, amikor rájön, hogy éveken keresztül „használták” és rászedték? Milyen lehet rádöbbenni, hogy az elveszett éveket nem lehet bepótolni? Beavatkozhatunk-e büntetlenül a természet rendjébe? Mi befolyásolja személyiségünk és sorsunk alakulását: a tanult minta, az anyagi körülmények vagy a bennünk rejlő DNS? Többek között ezeket a fajsúlyos kérdéseket teszi fel a nézőknek a Három egyforma idegen. Wardle filmjének minden pillanata odaszegezi a nézőt a képernyőhöz. A rendező, aki négy évet töltött a film előkészítésével, archív anya­gok és interjúrészletek segítségével mu­tatja be, hogyan válik három, születéskor szétválasztott ember élete két-három évtized alatt rémálommá.

A történet 1980-ban kezdődik, amikor főiskolai éveik elején találkozik három, egymásra tökéletesen hasonlító, egy napon és helyen született (1961. július 12., Long Island) fiatal fiú, akikről kiderül: egypetéjű ikrek és mindhármukat – Robert Shafrant, Eddy Gallandot és David Kellmant – örökbe adták. A másfél órás játékidő első fele a testvérek egymásra találására fókuszál, és arra, hogy ezután szinte elválaszthatatlanok lettek, közös vállalkozásba kezdtek. Emellett a film ezen szakasza a hasonló génkészlet jelentőségét is hangsúlyozza a fiúk sztorijain keresztül: kiderül, hogy mindhárom srác birkózott, hasonló a nőideáljuk, hogy gesztusaik és hanghordozásuk is megegyezik, ugyanazt a cigit szívták mindig is (egymástól távol élve), valamint hogy mindegyiküknek 148-as az IQ-ja. Aztán a film felétől Tim Wardle megmutatja a fiúk neveltetéséből, a szülőktől tanult mintákból fakadó különbségeket is, s olyan helyekre kalauzol, ahol csontvázak tucatjai esnek ki a szekrényekből.

A tudomány „szolgálatában”

Mint az a film második feléből kiderül, az ikreket egy tudományos kísérlet miatt születésük után szétválasztották, de még az örökbefogadó szülők sem tudták, hogy valójában a gyerekeiknek vannak ikertestvéreik. A történetüket újságok tucatjai hozták le annak idején, a „tripláknak” csodájára jártak, tévéshow-kba hívták őket, egyszóval igazi szupersztárokká váltak a médiában. De vajon miért választották el őket csecsemőként? És miért hallgatták el az örökbefogadó szülők előtt a testvérek létezését? A fiúk hosszú és kimerítő nyomozás után egyre sötétebb titkokra és sokkoló információkra bukkantak, már-már az lehet a néző érzése, hogy egy Truman show kellős közepébe csöppent. „Akkor még nem fogtuk fel, mennyire meg fognak változni a dolgok” – mondja Robert. Kiderül, hogy a srácokat kvázi kísérleti patkányokként használták éveken át, a nácik elől Amerikába emigrált osztrák Peter Neubauer New York-i pszichiáter rajtuk keresztül kutatta, hogy milyen mértékben vagyunk a génjeinknek alárendelve, és mennyire meghatározó a környezet, amelyben felnövünk.

Pszichothriller és dráma határmezsgyéjén

A történet egyes elemei úgy működnek, mint egy pszichothriller, ahol kérdéses a karakterek személyazonossága. A rendező célja az lehetett, hogy a néző a szereplők szemszögéből lássa az eseményeket, és velük együtt menjen keresztül a történéseken, rökönyödjön meg, borzadjon el s hatódjon meg. Az alkotás két különböző dokumentumfilmes eszközzel operál: egyrészt archív felvételekkel és régi fotókkal mesél a múltról, másrészt a jelent is bemutatja újságírók, rokonok és barátok beszámolóin keresztül (utóbbiak néha azért „túltolják” a színészkedést, túlzottan ömlengnek, megdöbbennek, lelkesednek). A múltban zajló történetek feszesek és pörgősek, a „jelenben” játszódó jelenetek szabadabban sodródnak. Az operatőr (Tim Cragg) remekül fokozza a feszültséget: lassításokat vet be, gyakran veszi hátulról a szereplőket, tarkójukat követi a kamera, így mindent velük együtt deríthetünk fel. A boldog, önfeledt pillanatokhoz, a régi felvételekhez – amelyeken az ikrek egymással bolondoznak – könnyed dallamok és játékos zene társul, a drámai csúcspontokkor csak a csend beszél, s az időjárási elemeknek is megvan a maguk dramaturgiája: az ikrek vidám pillanatait, a pozitív hangvételű beszámolókat napsütés, a krízishelyzeteket, a nagy felfedezéseket és leleplezéseket pedig eső és mennydörgés kíséri.

Wardle filmje elgondolkodtat arról, hogyan határozzák meg életünket az örökölt gének, illetve hogy mennyire befolyásolhat a környezet, amelyben felnövünk. Minden ízében felkavaró, fontos alkotás, amelynek legfőbb erénye a pillangóhatás megmutatása: a nyilatkozók a múlt bajaiban vergődve mesélik a következményeket és azok hatásait.

Pontszám: 8/10

Három egyforma idegen (Three Identical Strangers)
angol dokumentumfilm, életrajzi dráma, 97 perc, 2018
Szereplők: Robert Shafran, Michael Domnitz, Howard Schneider, Ellen Cervone, Alan Luchs, David Kellman, Hedy Page, Alice Shafran, Elliott Galland
Rendező: Tim Wardle
Operatőr: Tim Cragg
Producer: Grace Hughes-Hallett, Becky Read
Zene: Paul Saunderson
Vágó: Michael Harte
Bemutató dátuma: 2019. június 13. (Forgalmazó: Mozinet)


További cikkek