Űrgyönyör

Roppant ellentmondásos pályaképpel bír a rendező. Szállított remekműveket, mint a queer tematikában hihetetlenül példaértékű, a maszkulinitást fejtetőre állító Szép munkát vagy a 35 pohár rum című, ozui ihletésű, visszafogott családi drámát, de jóval többre saccolható balsikereinek száma: az önéletrajzi beütésű Chocolat félidőben kifullad, az I Can’t Sleep kezdettől fogva menthetetlen a Kínzó mindennapokkal együtt.

Kisebb csoda, hogy Denis lételméleti űr sci-fije mégis az előbbiek táborába illik. Halk szavú, költői, lassú tempóval dolgozó, magáról az Emberről morfondírozó alkotás a Csillagok határán. Csoportpszichológiai tanulmány és simogatóan intim, emberközeli mozi: előbbit a film reprodukciós kísérleti szála, utóbbit a főszereplőhöz kötődő apa–lány viszony biztosítja. Denis egyetlen ziccert sem hagy ki, gazdagon burjánzó témáit sikerrel használja ki. Regél az összezárt, beszabályozott közegben élő egyénekben pulzáló ösztönökről, akad mondanivalója a jó szándékú, ám önzésbe fulladó tudomány felelősségéről, de a film leginkább egy végletekig humánus, a pusztulás torkában is empátiát és melegséget sugárzó fejtegetés.

Perverziókat, szexualitást vesz górcső alá Denis: a Csillagok határán látszólagos illúziómentessége a hosszúra nyújtott nyitányban az űr sötétjébe zuhanó élettelen testek látványában is átüt, ám hamarosan kiderül, hogy ennél többről van szó. Sokáig névtelen főalakunk, Monte ugyanis nemcsak kísérleti nyúl, hanem helytállni igyekvő átlagember – társai ugyancsak boldogulni próbálnak, ám egymással való kölcsönhatásuk más és más habitusokat tár fel. Akad önző, menekülni próbáló opportunista, panteista ex-fegyenc, gyakorlatias űrhajósnő, de brutális fenevad is – a Csillagok határánban halálra ítéltek, tehát végórájukat élők kapnak lehetőséget egy új életre, sőt egy következő nemzedék teremtésére. Impresszióik gyakran lassított felvételen, Tarkovszkijt idéző szürke természetsnitteken tárulnak fel: Denis még a legriasztóbb karakterből is valami mélyen emberit hoz ki. Monte és párja, Boyse hiába keverednek összetűzésbe, egy pillanattal később egymás véres kezét szorongatják. Ugyanakkor az elvileg következő evolúciós ugrásban érdekelt – Médeára hajazó – orvos, dr. Dibs lesüllyedése is beszédes. Szexuálisan frusztrált, önző, másokat becsapó, testileg-lelkileg kizsákmányoló nő, inkább frankensteini teremtő, mint joviális kutató: a maszturbációs szobában zajló, feketében rögzített erotikus trip a mozi egyik legfelkavaróbb, ugyanakkor legsejtelmesebb pillanata.

A dr. Dibset játszó Juliette Binoche (akárcsak a többi színész) él a kínálkozó lehetőséggel, de a show-t mégis Robert Pattinson lopja el. Pusztán tekintetre írt érzelmekkel, örömtől döbbenetig skálázva játssza Montét, a becézésekre, gügyögésekre, félszavakra, gesztusokra redukált nyitányban épp minimalista hozzáállása révén tárul fel az apaság minden hátulütője és boldogsága. Nem az Alkonyat-franchise csillámvámpírját, hanem az Országúti bosszú és a Jólét újabb szintre lépett, sokoldalú karakterszínészét látjuk. Ilyenkor kezd élni a Csillagok határán: soft sci-fiként utal a magány személyiséget pusztító természetére, nem hagyja figyelmen kívül az utolsókat rúgó asztronauta egyszerre riasztó, mégis szeretetet óhajtó szexuális vágyait, sorsok tárulnak fel. A film a velünk született erőszakról is tesz megállapításokat – az orvostudomány, noha csecsemők világra jöttéről papol, épp a kötődést, a nyílt, pozitív odafordulást fojtja el csírájában, utat nyitva a legszélsőségesebb megnyilvánulásoknak.

Mégsem teljesen pesszimista a Csillagok határán: Denis a brutalitásban is a jóság nyomait kutatja, Monte és lánya, Willow – szinte Az út apa–fiú párosának modorában – túlélik a legrosszabbat. Emberek maradnak a legnehezebb körülmények között is – ez az, ami a többieknek nem sikerült. Hiába vár rájuk a lehetséges pusztulás, egymás iránti kötődésük felülírja a rettegést. A lassan a Fekete Lyuk felé tartó, ismeretlenhez közelítő űrhajójuk bizonyos értelmezések szerint a halál felé siklik, más olvasatokban pedig a végtelenséghez, egyfajta feloldozáshoz vezet – Denis azonban van olyan intelligens, hogy rejtélyes zárlatában gondolkodásra bírjon, és ne adjon nekünk mindenre kiterjedő választ. Inkább hangulatokkal operál, és azt sugallja, hogy még az abszolút nyomasztó, felkavarónak tűnő utazások is lehetnek gyönyörűek. Furcsa mód épp ez a lényege a megosztó, feleletek helyett újabb kérdéseknek teret hagyó kultfilmeknek, sőt remekműveknek.

Pontszám: 9/10

Csillagok határán (High Life)
Színes, feliratos brit-francia-német-lengyel-amerikai sci-fi, 113 perc, 2018
Rendező: Claire Denis
Operatőr: Yorick Le Saux, Tomasz Naumiuk
Szereplők: Robert Pattinson (Monte), Juliette Binoche (Dibs), André Benjamin (Tcherny), Mia Goth (Boyse), Jessie Ross (Willow)
Bemutató dátuma: 2019. június 13. (Forgalmazó: ADS Service Kft.)
Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!