• „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Interjú Köbli Norberttel

    2018.04.09 — Szerző: Gyöngyösi Zoltán

    Budapest inspiráló pezsgését Manhattanéhez hasonlítja, de hajlama van a szerzetesi magányra is: reggel kilenctől délután ötig írja napi penzumát. Köbli Norberttel, az utóbbi évek magyar történelmi sikerfilmjeinek forgatókönyvírójával beszélgettünk.

  • „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Találkoztam már néhány munkamegszállott alkotóval. Azt mondták, azért dolgoznak olyan sokat, mert rettegnek a haláltól, hogy beléjük fojtja a Nagy Történetet, ami pedig csak rájuk vár.

    Megértem őket. Engem is ez szorongat. Ezért következetesen reggel kilenctől délután ötig írom a forgatókönyveket. Meg utána is – belejöttem. Nem hiszek abban, hogy őrületben és káoszban tenyészik a művész. Ha napi öt oldal összejön, az már jó! Ha nem megy, akkor határterületi témákkal foglalkozom. Nincs olyan, hogy a penzum után lenullázódik bennem a téma iránti hajtóerő: az még álmomban is hatoson fűt engem a tízes skálán.

    És ha most jönne a halál?

    Két olyan művem van eddig, ami túlél engem: a Félvilág és A vizsga.

    „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Na és új filmed, az Örök tél? A kritikák szerint eddigi pályád csúcsa.

    Hónapokon át voltam összezárva a szörnyű témával, ez kimerített. Még nem tudok a filmre kívülről nézni. És nem akarok vészmadárkodni arról, hogy felhígult a filmkritikai szakma, mert nincs azzal baj, ha sokan sok helyen leírják a meglátásaikat, de azt azért látni kell, hogy a műítészek egy része csak a véleményvezérek gondolatpaneljeit ismételgeti. Olvastam minden filmem kapcsán olyan kritikákat, amelyekből kisült, hogy az illető nem is látta, amiről írt. Van pár kedvenc kritikusom, ők a fontosak nekem. Majd ha néhány év múlva is szépeket fogalmaznak meg az Örök télről, vagy valaki felkeres azzal, hogy a szakdolgozatában egy fejezetet szentelne neki, akkor veregethetem meg a vállamat.

    Azt mondtad: a film egyik célja, hogy az emberekben végre tudatosuljon a „malenkij robot” mibenléte. Miért nem volt ez eddig kibeszélve?

    Én három okot láttam a túlélőknél. Az egyik a jótékony felejtés. A másik az, hogy olyan dolgokra kényszerültek rá, amelyek miatt szégyellték magukat. A harmadik a bizalmatlanság: akit az 20. század közepén rabszolgamunkára hurcoltak, az már nem fog hinni senkinek, és inkább nem beszél, nehogy baj legyen belőle. A film azért kellett nagyon, mert a közönség ugyan hallott erről az eseményről ezt-azt, de nem tudott mögé látni egy vizuális világot. Tőlünk viszont megkapta.

    „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Te sem sokat adsz ki magadból az interjúidban. Introvertált ember vagy?

    Addig, amíg írok. Van bennem szerzetesi magányra való hajlam, mint a bátyámban, aki katolikus pap. Ha viszont elégedett vagyok az eredménnyel, akkor gyorsan ki kell adni magamból az élményeimet. Van két baráti köröm erre: az egyik jogászokból áll, a másik írókból, forgatókönyvírókból és néhány színészből.

    Az utóbbit értem. De az előbbiek?

    Jogi karon végeztem. Vonzott ugyan a tárgyalótermek világa, ám két dologra jöttem rá. Az egyik, hogy ez nálunk nem olyan, mint az amerikai filmekben – szürkébb. A másik, hogy én a tárgyalóteremben már nem szólhatok bele a játékszabályokba. Egyik sem tetszett. Viszont imádom a John Grisham-könyveket, és írtam a pályám kezdetén egy tárgyalótermi drámát a zuglói nyilasperről, aztán az HBO-nak Kádár Jánosról és a Rajk-perről, bár az nyomozati szakban játszódik. Ha ebből film lenne, az lenne eddigi műveim koronája.

    Kiről írnál még, és kiről nem?

    Bőséges a felhozatal. Most jelent meg Szálasi naplója. Ez érdekel. Rákosi szerepelne a Kádár-forgatókönyvben, mert ő magát az ország megváltójának tekintette. És van egy régi filmtervem: a klessheimi kastély, 1944, Horthy és Hitler, kamaradráma.

    Végjáték a Duna mentén

    Láttam azt a sorozatot, ilyen típusúak kellenének most is. Nagyon benne lennék! A magyar történelem kimeríthetetlen. Még 1956-ról is van mit mondani.

    „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Mindig ezek a negyvenes–ötvenes évek…

    Ezzel az időszakkal egy életen át tudnék foglalkozni. Egyébként körülbelül 1900-ig tudok visszamenni a történelemben – ami előtte van, abban már túl kiismerhetetlen a hétköznapi viselkedés, a beszédstílus, a gondolkodásmód.

    És a jelenkor?

    Mindig készülök egy napjainkban játszódó filmre. Most írtam egy krimi-vígjátékot, ami a színészek öregotthonában játszódik. Gyilkosság történik, és egy Poirot-féle karaktert megszemélyesítő öreg sorozatszínész nyomozni kezd, ami nem éppen egyszerű a képzett hazudozók között. De hát valahol ez is a múlt, hiszen csupa öreg színész jelenne meg.

    Mi az az emberi tulajdonság, ami a legjobban izgalomba hoz?

    Az önáltatás és a képmutatás. De ezek nem bosszantanak, inkább szórakoztatnak. Nekem amúgy fát lehet vágni a hátamon, annyira türelmes vagyok a hülyeséggel szemben.

    „Jelenleg Budapest a világ köldöke”

    Akkor a mai magyar politika szórakoztató, nem?

    Szeretem a helyzet- és karakteriróniát, és igen, vannak benne ilyen vonások. Nekem egyébként nincs sok dolgom a politikával: kölcsönösen békén hagyjuk egymást. Amikor a televízióval vagy a Nemzeti Filmalappal dolgozom, nem avatkoznak bele a munkámba. Sosem kaptam politikai megrendelést, vagy azt, hogy a filmjeimbe beletegyek valami „üzenetet”. Néha a Filmalap szól bele a dolgokba, de csak az ízlés terén. Nem tudom persze, hogyan reagálnék, ha a politika belemártaná magát az életembe. Egyszer volt ilyen kellemetlenségem, két éve, amikor elmondtam, hogy Trianonról írok egy kissé ironikus forgatókönyvet. Egy internetes portál gyalázni kezdett, kipakolt a címlapra, meg persze lezsidóztak, holott nem vagyok az. Azonnal töröltem az én és a fiam adatait a neten, s azóta sem vagyok hajlandó összekeverni ott a magánéletet a szakmai munkámmal. Ez utóbbit építem fel a nagy nyilvánosság előtt, nem magamat.

    Lett következménye a cikknek?

    Semmi, csak egy-két fotelhuszáros fenyegetés. De én nem azért nem politizálok, mert félek. Nincs mitől. Ami itt folyik, azt a madártávlat sztoikusságával szemlélem, onnan azért más a kilátás. Miért, Robert de Niro, Al Pacino vagy Edward Norton kifejti a politikai nézeteit bárhol is? Hát én sem. És olyan hálás vagyok Agatha Christie-nek, mert nem tudom róla, mikor kire adta a szavazatát! Muszáj, hogy e téren az alkotó titok maradjon, s ne politikailag közelítsék meg a személyét.

    Sokan elvágyódnak az országból. Laknál máshol?

    Jártam sok helyen a világban, amikor még filmforgalmazással foglalkoztam, de sehol nem éreztem letelepedési vágyat. Jelenleg Magyarország és Budapest kulturálisan és mindenféle szempontból a világ köldöke: élénkség, zizegés, pezsgés folyik itt, dolgozik a kulturális olvasztótégely, most itt történnek a nagy dolgok. Ahol még élni tudtam volna – egy ideig – , az Manhattan. Valahogy annak is rögtön kiismertem a szabályait. Ugyanez nagyban… Egyébként nincs jogosítványom, így a tömegközlekedésben megfigyelhetem az embereket. Nekem minden nap önmagában élményforrás, a környezetem szállítja a sztorikat. Mint író, komolyan veszem, hogy a pletykából sarjad ki a dráma.


  • További cikkek