×

Almodóvar bőrébe bújva
François Ozon: Az új barátnő
Szabó Adrienn
2015 // 03. 25

A posztmodern film­rendezők gyakran játszanak szere­pet, azaz más alkotók iden­titását veszik fel. A francia François Ozon pályája töké­le­tesen pél­dázza ezt: ragyogó ízlés­sel választja ki, mikor melyik rende­zőtől merít inspi­rációt. Az új barátnő ese­tében a testi szen­ve­dély és a meg­zabo­lázha­tatlan vágy spanyol króni­kását, Almo­dóvart kopí­rozza.
Szembetűnő Ozon filmjeiben, hogy a rendezésük során szerepeket ölt magára – talán ebből is adódik, hogy filmjei témáját és szereplőinek központi problémáját áthatja az identitásválság, mely gyakorta vezet komplett identitáscseréhez. Az Ozon-életműből könnyedén kiolvasható, hogy mikor ki ihleti meg a direktort: készített ő már FassbinderBuñuel vagy Pasolini stílusában is filmet (a Vízcseppek a forró kövön nemcsak Fassbinder színdarabjából, de filmjeinek stílusában készült, A házban Pasolini Teorémáját játssza újra, a Fiatal és gyönyörű A Nap szépét idézi Buñueltől). Legújabb lélekboncolgató művében ezúttal Almodóvar köpönyegébe bújt bele.



A morbidan szép és látványbőséges nyitányban Ozon megágyaz a két főhős lélektani drámájának. Claire és Laura gyerekkoruk óta szoros barátságot ápolnak, mígnem a kötelék Laura halálos betegsége miatt kénytelenül megszakad. A felső gépállásban mutatott női holttestet apránként öltöztetik fel kifogástalan megjelenésűre. Claire legjobb barátnőjének temetésén fogadalmat tesz, hogy mindenben a gyászoló férj és a félig elárvult kisded segítségére lesz. A helyzetkomikummal operáló direktor egyidejűleg gyászolja hőseit és gúnyolja ki boldogtalanságukat, tehetetlenségüket. A kaotikus érzések illusztrálására extrém eszközökhöz nyúl, de végig finoman egyensúlyoz: úgy sikerül ellenpontoznia a drámát, hogy nem kerül a giccs vagy a hiteltelenség közelébe. A gyásztól szorongó Claire futás közben határozza el, hogy túllép fájdalmán, és váratlanul betoppan a megcsonkult család házába. A bonyodalmak innen kezdődnek, ugyanis önkéntelenül felfedezi David titkolt vágyát: szeret nőnek öltözni. Claire és David újkeletű barátkozásának kezdetben a túlságosan fájó veszteség feldolgozása nyújt táptalajt, mindkettejüknél Laura hiánya szolgál magyarázatként az „új barátnő” színre lépésére.



Ozon  család- és identitástörténete a nemek közötti átjárhatóság témáját boncolgatja, miközben pszichológiai thrillerként is működik. A thriller nem először kísért az életműben (Nézd a tengert!, Uszoda), és ez a műfaj Ozon egy további fétisrendezőjét idézi meg, nevezetesen a kiváló Claude Chabrolt, a művészi igényű, egyúttal szórakoztató bűnfilmek mesterét. Ozon annak a Ruth Rendellnek az elbeszélését adaptálta, akinek csavaros történetei korábban már Almodóvart (Eleven hús) és Chabrolt (A szertartás) is megihlették – éppen azokat a direktorokat, akiket Ozon is tisztel.



A következetes dramaturgia a rendező többi darabjához hasonlóan úgy építkezik, hogy az új kapcsolat megélésének következtében a felek kölcsönösen felforgatják egymás életét. Ozon már legelső nagyjátékfilmjében (Nézd a tengert!) alkalmazza ezt a sémát: ott a fiatal, röghöz kötött anya sorsát határozza meg egy szabad és független nő, aki az identitáskrízis állapotából egészen az identitáscseréig jut el. A hiánnyal való szembenézés és útkeresés az elfojtott vágyak felszínre törését okozza. Claire és David fokozatosan szembesül egymás iránt érzett vonzalmával. A parodisztikus rituálé során, ahogyan David nővé varázsolja magát (paróka kifésülése, gyantázás) közelebb kerül Claire-hez, aki viszont ezzel párhuzamosan maszkulin tulajdonságokat és öltözéket kezd el viselni. A férfi átalakulása során a halott feleségét idézi meg (az ő ruháit hordja, úgy fésüli a parókáját), ezzel a történet tulajdonképpen egy Szédülés-parafrázissal indul. A nemek vált(ak)ozása, a transzvesztitizmus csupán háttérül szolgál, a film főtémája önmegismerésük és saját korlátaik leküzdése.



David almodóvari karakter, aki egyszerre képes férfi és női szerepbe bújni: szélsőséges és sebezhető. Ellentmondásos módon a sérülékenysége pont abból fakad, hogy valójában férfi, emiatt hiúsul meg Claire-rel a szállodaszobai légyott is. Így a fallocentrizmus gondolata kifordítva jelenik meg, hiszen a fallosszal rendelkező „nő” elrettentő, és visszautasításra kerül. Az egymáshoz közeledés aktusának játékos hangnemét a valósággal való szembesülés komorsága váltja fel, majd merész lépések következnek. Hosszú lelki utat jár be a két hős, egymás kihasználásától az elfogadásig és megértésig. Romain Duris és Anais Demoustier párosa remek választás a két főszerepre.

Az új barátnő az Ozon-életmű egyik legszórakoztatóbb tétele. Az almodóvari érzékenységgel és fortéllyal bemutatott érzelmek nagyon hitelesek, ugyanakkor  − mivel az alkotó az érzelmeket görbe tükörben mutatja meg − komikusak is. A film egy kényes témát játszi könnyedséggel jár körül, miközben nemcsak karcolgatja a felszínt, van mélysége is.

Pont: 8/10

Az új barátnő (Une nouvelle amie)

Színes, magyarul beszélő, francia filmdráma,  105 perc, 2015
Rendező és forgatókönyvíró: François Ozon
Operatőr: Pascal Marti
Szereplők: Romain Duris (David/Virginia), Anais Demoustier (Claire), Raphaël Personnaz (Gilles), Isild Le Besco (Laura), Aurore Clément (Liz), Jean-Claude Bolle-Reddat (Robert), Bruno Pérard (Eva Carlton)
Bemutató: 2015. március 19.
(Forgalmazó: ADS Service Kft.)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben