×

„A tehetség megtalálja az útját”
Beszélgetés Furák Péterrel
Jónás Ágnes
2018 // 04. 04

A Zeneakadémia és a DE Konzervatóriumának művész szakán végzett, zongoristaként és korrepetitorként olyan produkciók köthetők a nevéhez, mint a Billy Elliott, a Vadregény vagy a Földrengés Londonban. Jelenleg a Budapesti Operettszínház Macskadémon című víg-horrormusicalén dolgozik. Furák Péterrel beszélgettünk.

Hogyan indult a zene iránti vonzódásod, és mikor érezted úgy, hogy a zongorázás több lesz, mint hobbi?

A nővérem kapott a szüleinktől gyerekkorában egy elektromos zongorát, de túlzottan nem érdeklődött iránta, én viszont annál inkább. A nagymamám gyakran énekelt nekem – nagyon szép hangja volt –, és négy-öt évesen már megpróbáltam lepötyögni a dalait. Orosházán zeneiskolába jártam, és valahogy evidens volt, hogy a zene útján haladok tovább.

A legtöbb szülő félti a gyerekét a zenei és a színházi pályától, mondván, túl nagy bennük a szerencsefaktor. Nálatok ez hogy volt?

A szüleim maximálisan támogattak. Nem voltam rossz tanuló, de semmi más nem érdekelt annyira, mint a zene, és ezt ők is tudták. Őszintén szólva, nem is értek máshoz, szóval, ha villanykörtét kell cserélni otthon, azt a feleségem csinálja. A diploma megszerzése után rá kellett jönnöm, hogy hiába vagyok tehetséges, kapcsolatok nélkül művészként elhelyezkedni szinte lehetetlen. Tanári végzettségem is van, így jobb híján elkezdtem tanítani, hiszen muszáj volt megélni valamiből. Tizennyolc évvel ezelőtt felköltöztem Pestre, találtam két zeneiskolát, ahol elhelyezkedtem, és rendszeresen adtam magánórákat is. Imádom a gyerekeket, mert ők az életet kizárólag a jelen aktuális pillanatában értelmezik. A velük való találkozás, a közös munka felüdülésként hat rám, és egy rövid időre „lekapcsol” az élet komoly dolgairól, s öröm látni, ahogy rácsodálkoznak a világ dolgaira, és őszintén képesek élvezni a zenét. Az ilyesmi nagyon tud inspirálni.

Az első színházi munkám a Vámpírok bálja volt, egy barátom ajánlott Köteles Gézának, aki a produkció karmestere volt. Castingon zongoráztam neki, és rábólintott az együttműködésre.

Hat évig – 2016-ig – a Vígszínházban dolgoztál zenei vezetőként, zongoristaként, zeneszerzőként. Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról, és milyen szakmai pluszt adott számodra ez a közeg?

A Vígbe is ajánlással kerültem – Presser Gábor többször meghallgatta a zongorajátékom, aztán egy nap azt mondta, hogy rendben, dolgozzunk együtt. Az első közös projekt a Varró Dániel verses meseregényén alapuló Túl a Maszat-hegyen című darab volt 2010-ben, ami szerencsére olyan jól sikerült, hogy hat évre a színházban ragadtam. Presser és a színház igazgatója, Eszenyi Enikő bizalmat szavaztak nekem, Enikő folyamatosan ellátott munkákkal. Rengeteget tanultam tőlük a színházról, itt nyílt rálátásom arra, hogyan működik egy zenés és egy prózai darab, vagy hogy hogyan kell bánni a színészekkel. Enikő szerette, ha jelen vagyok a próbákon, mert minden alkalommal kíváncsi volt arra, hogy amit színpadra álmodott, és amit a színészekkel meg kívánt valósítani, hogyan működik zenei aláfestéssel. Ez folyamatos alkotásra késztetett, real time-ban írtam a zenéket, az improvizációs készségem nagy mértékben fejlődött. Ma már nem jövök zavarba, ha bejön a színpadon jobbról egy színész, a rendező pedig azonnal zenét kér tőlem.

Az, hogy hat év után a biztos egzisztenciát feladva eljöttél a színháztól, roppant nagy bátorságra vall.

Szerettem volna magam más színházakban is kipróbálni. A vígszínházas hat év alatt rettentő keveset aludtam, hiszen délelőtt próbákon vettem részt, este ott voltam az előadásokon, és gyakran éjjelbe nyúlóan hangszereltem. Szinte alig voltam otthon. A kislányom, Jázmin gyakorlatilag úgy nőtt fel mellettem, hogy alig tudtam vele lenni. Hónapokig hajnalban jártam haza, nem voltam ott a vacsoráknál, a mókázásoknál, és amikor a család reggel elment otthonról, én még javában aludtam. Éreztem, hogy muszáj váltani, mert tudtam, hogy hosszútávon nem fogom így bírni, ráadásul közel a negyvenhez eltöprengtem azon, hogy mit értem el az életben, mik azok a dolgok, amiken változtatni kellene – arra jutottam, hogy levegőre van szükségem. Rájöttem, hogy mást is szeretnék még az életemben kipróbálni, így aztán a 2016-os évad végén eljöttem a Vígből, és otthagytam a zeneiskolát is, ahol tanítottam.Azóta szabadúszó vagyok.

Nem bántad meg a döntésed?

Nem. Örülök, hogy több időm jut a családra, ráadásul azóta eggyel többen vagyunk – Jázminnak testvére született. Sok szakmai impulzust és lehetőséget kaptam az elmúlt két évben, például a Pécsi Nemzeti Színházban az Ádám almái című darabhoz írtam a zenét, Paczolay Béla rendezővel dolgoztam együtt, ezt követően pedig a tatabányai Jászai Mari Színházban vittük színre a Tizenkét dühös ember című bűnügyi játékot.

Jelenleg a Budapesti Operettszínházban dolgozol Bella Máté Erkel Ferenc-díjas zeneszerzővel a Karafiáth Orsolya regényén alapuló Macskadémon című, sötét humorú előadáson.

Mátéval még a Vígszínházban dolgoztam, aki a Macskadémonnál ragaszkodott hozzám, és elmondta a vezetőségnek, hogy szeretné, ha én lennék Mihalics János mellett a másik zenei vezető. Igazi fülbemászó kortárs musicalről van szó, de akárcsak a színészeket, engem is kihívás elé állított a darab, ugyanis némelyik dalt kifejezetten nehéz volt megtanulni a folyamatosan változó ütemmutató és lüktetés miatt.

A popzene világában is otthonosan mozogsz: négy éve fut sikerrel az Oláh Ibolyával közös, Ibolyántúl című zenés színházi est, ami – ahogy a madarak csicsergik – márciustól a Spirit Színházban is látható-hallható.

Ez egy személyes hangvételű est, tulajdonképpen csöndes feltárulkozás a dalokon és az énekesnő életének fontosabb eseményein keresztül, és amelynek keretében Ibolya saját régi és új, zongorára hangszerelt művei csendülnek fel. Ehhez keresett annak idején Oláh Ibolya zongoristát, Vörös Róbert rendező pedig engem ajánlott neki. Rögtön egymásra hangolódtunk, és azóta is nagyon jól működik a közös munka.

2016 márciusában Molnár Csaba (Fura Csé) és Vincze Gergő (BLR) alapította meg a rap és hiphop profilú Follow The Flow zenekart, majd csatlakoztál hozzájuk te, illetve Kerekes László (basszusgitár), Pintér Tamás (dob), Balla Gergely Mózsi (gitáros) és Szakács Gergő (ének). Szerinted mik azok kritériumok, amelyekkel egy kezdő zenekar sikeressé tehető?

A jó menedzsment elengedhetetlen, mi a Supermanagementnek nagyon sokat köszönhetünk. Kellenek a szakemberek, a tapasztalt tanácsadók, akik megtalálják azokat a csatornákat, amelyeken keresztül eljuthat a zenénk az emberekhez. Az, hogy valaki tehetséges, véleményem szerint nagyon kevés ebben a szakmában, habár én őszintén hiszek abban, hogy szponzori háttér nélkül sem lehetetlen sikereket elérni, és hogy a tehetség komoly, koncepciózus munkával előbb-utóbb megtalálja a maga útját.

A szakma pozitívumaival és árnyoldalaival is tisztában vagy. Ha a lányod egy nap eléd áll, és bejelenti, hogy zenei terepen kíván mozogni, mit lépsz majd?

Jázmin pontosan látja, hogy milyen pálya az enyém, tudja, mennyire tudok lelkesedni egy új munkáért, és milyen letört vagyok, ha valami nem sikerül. Kisebb korában ott volt velem a Vígszínházban, nézte, ahogy dolgozom, és Follow the Flow-koncertekre is gyakran eljött. Nagyon tehetséges, ügyesen fuvolázik, de talán pont azért fog csupán hobbiként tekinteni a zenére, mert érzékeli a pálya árnyoldalait is. Nála sokkal nagyobb az érdeklődési spektrum, mint amilyen annak idején nálam volt, de ha a zenét szeretné hivatásául választani, természetesen támogatni fogom.

Mi az, amit az évek során a saját károdon tanultál meg, és milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Mondanám, hogy meggondolom, hogy kiben bízzak, de ez a szakma egy csapatjáték, együtt visszük vásárra a bőrünket, tehát egy alapvető bizalmat muszáj megelőlegeznünk egymásnak. Az utóbbi két évben megtanultam nemet mondani. Volt egy egzisztenciálisan nehéz időszakom, amikor minden kínálkozó lehetőséget megragadtam, de mára némileg átrendeződtek a prioritások: igyekszem több időt tölteni a családommal, és próbálok többet pihenni, mert őszintén szólva az elmúlt tíz évben elég keveset aludtam. A jövőre nézve sok tervem van: szeretnék minél több zenét komponálni mind a színházi, mind a popzenében. Már van konkrét megkeresésem a jövő évadra is színházi zeneszerzésre, a nagy álmaim között pedig szerepel egy filmzene. Remélem, egyszer rámtalál, és írhatok filmhez zenét.

Nyitókép: Korcsog Zoltán

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben