×

Téli álomból ébredve
Isten Háta Mögött: Hazugságok harminc körül
Nyéki Gábor
2014 // 03. 11

Nagy várakozás előzte meg az Isten Háta mögött új kis­lemezét, hiszen nem sokkal a leg­utóbbi sor­lemez, a 2010-es Ű megjelen­tetése után a zene­kar ideig­lenesen felfüg­gesz­tette a műkö­dését, és azóta is csak elvétve hallattak magukról.
Nehezen illeszthető kategóriákba az a fajta zene, amit az Isten Háta Mögött játszik: eddigi lemezeiken egyszerre volt jelen progresszív és stoner rock, alternatív metál, poprock, néhol még rapbetétek is felbukkantak, és persze az egészet végigkísérték az énekes, Pálinkás Tamás legendásan bonyolult dalszövegei. Sokak számára az eddigi csúcsot a 2008-ban kiadott A kényelmetlen lemez jelentheti, és való igaz, az a dupla album (elkoptatott kifejezéssel élve) mintha nem is a világnak erről a részéről származott volna. Megkerülhetetlen anyagról van szó, amely karakteres, zsigeri élményt nyújtott: megállás nélkül követték egymás a kreatívabbnál kreatívabb témák. Aztán a rákövetkező, 2010-es Ű feltűnően leegyszerűsített zenéjével jelentős váltást hozott; eltűnt a komplexebb riffek zöme, hangsúlyosabb szerepet kapott a szintetizátor, a végeredmény pedig összességében könnyebben befogadható lett. Jócskán meg is osztotta a közönséget, nehezen lehetett napirendre térni afelett, hogy egyszeri elkalandozásról lesz-e szó, vagy meg kell barátkoznunk a stílusváltással.



A 2013 decemberében feltöltött Hazugságok harminc körül négy felvétele végül is nem dönti el a kérdést, sőt valahol az előző két nagylemez közé lehetne elhelyezni: ismét felütötte a fejét a korábbról ismert nyersebb, elborultabb hangvétel a gitárjátékot illetően, emellett Palika is újra kiereszti a hangját. De fontos megjegyezni, hogy ez az egész végül is szigorúan körülrajzolt határok között marad. Ettől aztán kissé jellegtelennek, bizonytalannak hathat az album. Ha az Ű-re azt lehetett mondani, hogy elsőre beleragad az ember fülébe, akkor a mostani EP-re nem nagyon lesznek szavak: dacára a fentebb említett ösztönösség újbóli felbukkanásának, ez a 17 perc egyelőre inkább csak próbálgatja a visszatérést a korábbi, progresszívebb vonal felé.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=bn2DyLoa6jw[/youtube]

Újítás persze most is akad, mégpedig a basszgitáros Egyedi Péter vokáljának köszönhetően. Egyrészt örömteli a zenei paletta bővítése, hiszen Egyedi mélyebb hangja képes lenne meglepetéseket hozni, másrészt viszont úgy látszik, hogy egyelőre nem mindig sikerül ezt maradéktalanul kihasználni. A nyitó Vízöntőben például többlet helyett inkább tucatmegoldást hoz nyöszörgésnek beillő túlnyújtott énekével, aztán a Medúzában már sikerül valami odaillőbbet produkálni. Kár, hogy ugyanúgy, mint a többi felvétel (élen a Kérésszel), ez is indokolatlanul hosszúra sikeredett, és egyszerűen nincs benne annyi szufla, amennyire szükség volna. Tényleg olyanok ezek a számok, mintha a zenekar valami téli álomból ébredt volna, és egyelőre nem nagyon találja a helyét, ugyanakkor persze biztató próbálkozásokat tesz.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=bql3if_EoNg[/youtube]

Elsősorban azoknak ajánlom a mostani dalokat, akiket eddig elkerült az Isten Háta Mögött, hiszen arra mindenképpen jók, hogy nem túl bonyolult világukkal biztos beszállási pontot nyújtsanak. Bízom benne, hogy innen aztán nemcsak visszamenőlegesen fogunk majd a zseniális pillanatokig eljutni, hanem a következő nagylemezt illetően is.



Pontszám: 7/10

Koncertek:
2014.április 10., 21:00, Gozsdu Manó klub
2014. április 11., 21:00, Gozsdu Manó klub

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben