• Egy lemeznyi citeraszóló

    Lajkó Félix: Mező

    2013.08.28 — Szerző: Varró Annamária

    A bokorból kilépve egy mezőn találjuk magun­kat, ahol ezúttal nem a hegedű, hanem a citera szól. Lajkó Félix immá­ron tizen­kettedik lemeze, a Mező már a World Music Charts Europe listá­jának első helyén is állt, nem érdem­telenül, hiszen újfent emlé­keze­tes zenei alkotás került ki a dél­vidéki hege­dűs-citerás kezei közül.

  • Lajkó Félix sorban a tizenkettedik lemeze jelent meg idén. Figyelemre méltó teljesítmény, hiszen akár egy életművet is kitevő zenei anyag van már a zenész háta mögött, ez a mostani lemez mégis más. A hegedűs letette hangszerét és citerát ragadott: játszi könnyedséggel felpengetett egy majd ötven perces stúdióanyagot, ami – mint ahogy ez a Lajkó-jelenség esetében már megszokott – az első hang után bekebelezi hallgatóját, még azokat is, akik talán idegenkednek a tisztán instrumentális zenétől.

    Lajkó megosztó zenész, talán az egyik legnagyobb a különutasok közül, sokan nem is tudnak igazán mit kezdeni vele, mert ellenáll mindenféle besorolásnak. Vannak, akik hűvösen és kritikától sem mentesen elzárkóznak tőle, mások rajonganak érte. Öntörvényű módon járta be a zene szinte minden fő útvonalát és apró ösvényét, melynek nyomai hol erőteljesebben, hol kevésbé meghatározóan, de ott vannak zenéjében. Népzene, dzsessz, klasszikus dallamok jellemzik pályaképét, illetve mindezek improvizatív ötvözése, mégis hangról hangra való megkomponálása. Jelen esetben mindehhez adott még egy profi és alázatos zenekar, akik végigkísérik – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt – a citera vibráló, hullámzó és lüktető, egész lemeznyi szólófolyamát. Nincsenek bevett fordulatok vagy megszokott, kiszámítható felépítés: az album minden megalkuvástól és zenei paneltől mentes.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=nu12c0wqKTA[/youtube]

    A számcímek jelzésértékű tömörsége is figyelmeztet, hogy itt minden egyes darab egy-egy felütés, egy érzet vagy (lét)állapot lecsapódása, egy tömör (zenei) metafora, amely ellenáll a felfejtésnek és a magyarázatnak, vagy épp a megértésnek. Csárdás, Mező, Nyár, Gyár, Kijárat, Forgalom. Tisztán, akusztikus nyelven szólal meg minden egyes dal, a világ érzékelésének a zene nyelvére való átfordítása ez. Habár a citera végig uralja a hangzást, olykor szólóhangszerből mégis ritmushangszerré avanzsál, néhány ütem erejéig átadja helyét a cimbalomnak, mögöttük pedig kiegyensúlyozott alapot hoz a brácsa és a bőgő.

    A Mező éppúgy hallgatható egy csendes szobában vagy a zsúfolt villamoson. A környezet szinte teljesen mindegy, mert a zene olyan erős atmoszférát teremt maga köré, hogy lényegtelenné válik a külső környezet. Azon a mezőn járunk, amit itt hallunk, azt a gyárat és kuvaszt látjuk, azt a nyarat éljük meg. Lajkó Félix muzsikája ellentmondást nem tűrően ragad el – és biztosak lehetünk benne, hogy nem is ereszt egykönnyen.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=YjzKyoZLNSc[/youtube]

    Ahogy a borítón olvashatjuk, Lajkó Félix 1983-ban kapta meg első citeráját. Első citerás lemeze 2013-ig váratott magára. Nem hiába, hiszen kár és felesleges lenne hosszasan tovább tárgyalni a lemez felépítését, hangzásvilágát vagy épp mélyreható elemzéseket írni az egyes főtémákról. Egyszerűen csak meg kell hallgatni a 13 dalt tartalmazó albumot.

    Lajkó Félix: Mező, Fonó, 2013.

    Értékelés: 10/10

    Következő koncert:
    2013. augusztus 29., Dohány utcai Zsinagóga, vendég: Roby Lakatos

  • További cikkek