Végre az eredeti Hunyadi!

A Magyar Állami Operaház tavaly decemberben immár második alkalommal jelentkezett saját kiadású operacédével. 2011 márciusában a Bánk bán, most decemberben pedig a Hunyadi László eredeti, Erkel által kialakított formáját rögzítette hanghordozóra és tette elérhetővé az operarajongók számára, mindkét esetben a kották nemrég elkészült kritikai kiadásai alapján.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=R9S-06wV0VM[/youtube]

A Hunyadi eredeti alakjának rekonstruálására elsőként 1984-ben tettek kísérletet, Egressy Béni szövegkönyvét azonban ekkor is elvetették. A zenei részleteket Németh Amadé rekonstruálta az 1896-os zongorakivonat alapján. Csakhogy ez a felvétel nem tekinthető az eredeti erkeli anyag első felvételének, hiszen a prozódia javítása érdekében Németh több helyen is belenyúlt a zenei anyagba.

A mostani kiadvány borítója szerint a felvételen az opera ősváltozata hallható, amely 1844 és 1862 között keletkezett. A Hunyadi László első változata azonban már az 1840-es évek első felében készen állt, ezt 1844-ben mutatták be. Ehhez a változathoz még nem készült nyitány, illetve nem tartalmazta Gara Mária cabalettáját, Szilágyi Erzsébet második áriáját és a palotást sem. Erkel ezeket utólag komponálta meg és illesztette bele a partitúrába, emellett kihúzta a harmadik felvonás elejéről Gara Miklós és a címszereplő kettősét. Ez nem szerepel a jelen kiadásban sem, pedig a fentebb említett ősbemutatón elhangzott, így talán helyesebb volna az „ősváltozat” helyett az „eredeti” vagy a „szerzői változat” megnevezést használni, hiszen a fent említett, utólag komponált zeneszámok (nagyon helyesen) mind elhangzanak az aktuális felvételen.

A felvétel karmestere, Héja Domonkos láthatóan jól ismeri a darabot, nagy mesterségbeli tudással, egyenletesen vezeti a zenekart, vezénylése azonban nélkülöz minden egyéni színt, finomabb dinamikai árnyalatot. A zenekari hangzásból így hiányzik a sodró lendületű dráma és feszültség, az egyes énekszólamok sajátos zenei stílusának aprólékos kidomborítása, sőt olykor a tempók is túl gyorsaknak tűnnek.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=29elFdTNH4c[/youtube]

A felvett anyag legnagyobb gyengesége mindemellett a címszerepet éneklő Fekete Attila.  Mindenfajta dinamikai árnyaltság nélkül, fortissimo énekli végig szólamát, ráadásul nem is eredeti hangszínén, csak találgathatunk, hogy valamiféle homályos eszményítés jegyében sötétíti-e el a hangját. Éneklése többször is erőltetettnek és kellemetlenül érdesnek hat, míg az V. Lászlót alakító Pataky P. Dániel lélektani rezdüléseket is érzékeltető, árnyalt tenorja hitelesen interpretálja a szerencsétlen, akaratgyenge király tragédiáját, Cser Krisztián erőteljes, tiszta baritonja pedig képes súlyt adni Cillei általában jelentéktelennek ítélt figurájának. Bretz Gábor is hasonlóan jól teljesít: magas fekvésű baritonja, határozott karakterformálása jól illik a céljai eléréséért minden lehetőséget megragadó Gara Miklós jelleméhez.

A női szereplőknél sem lehetünk maradéktalanul elégedettek Fodor Beatrix teljesítményével Szilágyi Erzsébetként. Fodor tisztán és érthetően artikulálva énekli ki ugyan a nehéz koloratúrákat, könnyedén veszi a magas hangokat, de míg hangi adottságai tökéletesen alkalmassá teszik a szerepre, nem végzi el az apró munkát. Szerepformálása kidolgozatlan, hiányzik belőle a karakterrel való azonosulás, vázlatos, nem egyszer iskolásnak ható. Gara Mária szerepében Miklósa Erikát hallhatjuk, akinek a harmadik felvonás bravúros áriájában sikerül is megcsillogtatnia magas mesterségbeli tudását, egy-két helytől eltekintve a szöveget is képes érthetően artikulálni, de a mélyebb szólamokban mintha kellemetlenül érezné magát. Érdekes módon pont a Hunyadi Mátyást, vagyis férfiszerepet alakító Balga Gabriella nyújtja a legjobb teljesítményt a női énekesek közül, amikor az érzelmi rezdülésekre is érzékenyen énekli Mátyás szólamát, jól átgondolt és kiegyensúlyozott interpretációját nyújtva a rá osztott szerepnek.

A szólóénekesek mellett mindenképp megemlítendő a kórus, mely tisztességesen helyt állt, bár egy-két jobban sikerült helytől eltekintve előadásmódja nélkülözi a kellő drámaiságot, pedig az opera nem egy részlete lehetőséget teremtene erre.

Minden hibája ellenére elmondható, hogy egy fontos felvételt készített el és adott ki a Magyar Állami Operaház, amely egy újabb lépés Erkel operaművészetének újraértékelésében, még ha  az eredeti helyett újra egy átdolgozást vettek is elő az Erkel Színház felújításának apropóján. Holott a debreceni Csokonai Színház a 2010–2011-es évadban nagy sikerrel tűzte műsorra az eredeti operát, érdemes volna tehát ezzel a verzióval is megpróbálkozni!





Erkel Ferenc: Hunyadi László, Operatrezor, 2012.
A Hunyadi László az Erkel Színházban még műsoron:
2013. június 7., 8. és 9. 11:00 és 17:00 órakor