Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Óriási, mert egyszerű a képlet

    Óriás: Tűz, víz, repülő

    2013.06.03 — Szerző: Nyéki Gábor

    Az Óriás a világért sem sze­retne lassí­tani: a tavaly­előtti Gon­dala­pos EP és a tavaly rög­zített Live@SSR stúdió­koncert-­album után a zene­kar immá­ron a harmadik nagy­lemezé­vel jelent­kezett. A Tűz, víz, repülő rövid­sége elle­nére is igényes anyag lett, az utóbbi idők lendü­letének a lenyo­mata: egy erő­teljes, elejétől a végéig élet­tel teli album­ról van szó.

  • Ha más nem is, az már rögtön az első hallgatás után nyilvánvalóvá válik, hogy egy meglehetősen rövid albummal sikerült most előrukkolni: alig fél órában tíz dal süvít el a hallgató füle mellett, legtöbbször éppen csak egy-két verze–refrén váltogatásra hagyva időt. Az előző kiadványokhoz képest (amelyek egytől egyig ingyen letölthetőek a zenekar honlapjáról) így a friss anyag amellett, hogy továbbra is hű a korábbi alternatív/poprock-vonalhoz, az egyszerűségével tüntet: megpróbál lecsípni a Jön (2008) helyenként hosszabbra sikeredett felvezetéseiből-kiállásaiból, emellett az előző nagylemez (Példák hullámokra, 2010) építkező felépítése és billentyű-fölénye is jóval kiegyenlítettebbé válik.

    Az album jellegzetességeit a kezdő Leszek foglalja össze legfrappánsabban: „Leszek bármi, persze csak ésszel”. Ennek szellemében egymástól könnyen elkülöníthető, alig két-három perces, jó értelemben vett potenciális slágerek hangzanak fel. Sallangoktól mentes, dinamikus és azonnal megjegyezhető felvételek érik egymást, alig adva pihenőt a hallgatónak. Ezek közül a minden túlbonyolítást mellőző dalok közül talán a Csak a szirma kell szól a legnagyobbat, amely az eddigi pályafutás egyik, ha nem a legfülbemászóbb refrénjét hozza el, amelyről előre borítékolható, hogy valamennyi koncerten a közönség instant kedvence lesz. Pedig, ahogyan legtöbb társa a lemezen, ez a dal is csak egy egyszerű váltás következetes és mértéktartó alkalmazásából áll: amikor kifogyni látszana az ötlet, éppen véget is ér.

    Hogy a rövidség önmagában még nem garancia semmire, arra a Káoszkapitány című dal a legjobb példa, amelynek kórusénekét hallgatva inkább feszengeni lehet, semmint jóérzéssel tombolni rá; nehezen érthető, miért kellett túlírni az alapot, ha egyszer a felvétel alaptémája már önmagában pörgős és azonnal ható.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=Yk12bgfF-TU[/youtube]

    Az album második felében változik a kezdeti koncepció: kísérlet történik a játékidő kitolására és az ötletek variálására. Az esetek többségében az együttes képes kellőképpen érdekes kiállásokat és szólózásokat szállítani, néhol viszont lehetett volna még tovább feszegetni a határokat és kreatívabban megmunkálni az alapot. A kötelezőnek ható, elmélázós Tudom akár egy kellemesen lebegő ballada is lehetne, de sajnos sem Egyedi Péter vokálozása, sem a dallamszerkezet nem akkora dobás, hogy  érdemben kitöltse a neki szánt négy percet – nem is beszélve a dalszövegről, ami már-már egész idétlennek hat: „Letörtél / mint a fogam pár éve /  nem az egész csak egy része / és alig látszik”. Szerencsére ezt a kilengést a jó érzékkel elhelyezett 100x a maga bátran türelmetlen zakatolásával és a felvétel végének teljesen széteső zajával ellensúlyozza.

    A lemezt záró Titkot visszaadni az első pillanatokban még magában hordozza az érdektelenség veszélyét (úgy tűnik, a vokálhoz kevésbé passzolnak ezek a már-már elcsukló, magasabb hangok), de az előzményekhez képest egy szokatlanul nagy súlyú, kántálást idéző, és végre a billentyűket is visszahozó, megdörrenő levezetés végül rendbe rakja és egyben rendkívül stílusossá teszi az egész dalt.

    [youtube]http://www.youtube.com/watch?v=fsU5Byog1x0[/youtube]

    Talán a lemez borítója érzékeltethetné legjobban, mivel is állunk szemben: egyfelől egy saját keretein belül végig sokszínű és kellőképpen változatos mű született, másfelől viszont, ahogyan nem nagy kunszt az atomok vegyjeléből zenekarnevet kirakózni,  úgy helyenként lehetett volna még csiszolni a hangszerelésen és a dalszövegeken. Az előzőekkel szólva: egy-két helyen kicsit kevesebb észt és több ösztönt lett volna illő becsempészni az anyagba.

    Mindez persze nem azt jelenti, hogy nem ajánlható a lemez. Sőt: az összképet tekintve a Tűz, víz, repülő egy jópofa, szimpatikus és hallgatóbarát állomás mind a zenekar pályafutását, mind az év eddigi megjelenéseit tekintve. Nem ígér bonyolult megoldásokat, a képlet egyszerű, de hatásos.

    Óriás: Tűz, víz, repülő (2013)
    Koncertek a közeljövőben:
    2013. június19., Fishing on Orfű
    2013. június 22., Fishing on Orfű
    2013. július 5., Volt Fesztivál, Sopron

  • További cikkek