• Kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét?

    Lucy Prebble: Mellékhatás

    2016.10.03 — Szerző: Jónás Ágnes

    A Rózsavölgyi Szalon szeptember 16-án mutatta be Lucy Prebble kortárs angol drámaíró Mellékhatás című díjnyertes művének színpadi változatát, amely egy olyan világba enged betekintést, ahol a depresszió egyre több embert dönt romba, egyre több gyógyszerkísérletet végeznek, s ahol a kereskedelem és a haszonszerzés minden egyéni érdeket eltompít.

  • Kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét?

    Lucy Prebble lebilincselően szórakoztató és elgondolkodtató drámája a tudományos objektivitást állítja szembe az emberi szív és agy rejtelmeivel, a tiszta számokat és adatokat érzéseink kuszaságával, kiismerhetetlenségével. A darabot nem lehet egyértelműen besorolni az orvosdrámák közé, de a keretet valóban egy kórházi szituáció adja: egy hétköznapinak induló egyszerű gyógyszerkísérletről szól, ahol egy új depresszió elleni szert tesztelnek. A kísérlet fiatal résztvevői, Connie és Tristan arra vállalkoznak, hogy némi díjazás fejében heteken át a világtól elzárva, szigorú megfigyelés alatt szedik az új gyógyszert vagy annak placebóját. A két fiatal között forrni kezd a levegő, de senki nem tudja, hogy egyre fokozódó szerelmi érdeklődésük valódi vonzalom-e, vagy csak az új antidepresszáns mellékhatása. A páciensek megfigyelését Lorna James pszichiáternő (Tóth Ildikó) és főnöke, Toby (Lengyel Ferenc) vezeti.

    Lorna nem hiszi, hogy a depresszió valamilyen agyi folyamat zavarának eredménye lenne, és vallja, hogy a szerelem sem pusztán kémiai és biológiai okokra vezethető vissza – tehát szerinte egyiket sem lehet gyógyszerrel előidézni, sem pedig tablettákkal gyógyítani. Ha az egész kizárólag egy vegyi folyamat lenne, akkor az azt jelentené, hogy az ember túlságosan is kiszámítható. Toby szerint viszont mindenre van gyógyszer, csak meg kell találni a megfelelő összetételű pirulát. A „pozitív” mellékhatástól áttörési lehetőséget és pénzt remél, mondván, egy ilyen heves érzelmeket kiváltani képes új szer akár a jövő szívviagrája is lehet.

    Kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét?

    Tóth Ildikó remekül hozza az intelligens pszichiáternő figuráját, ráadásul bepillantást enged az orvosi köpeny alatt lakozó ember lelkivilágába, gyötrődésébe, személyes tragédiájába is. Egyszerre kimért és fegyelmezett, zárkózott és meglehetősen labilis lelkiállapotú, aki humornak sincs híján. A Lengyel Ferenc által megformált Toby a darab végéig hideg, az emberi sorsok iránt érzéketlen marad. Számára a fiziológia, a racionalitás és a pénz az isten. Tárgyként kezeli a körülötte élőket, kiváltképp kísérleti alanyait, valamint Lornát is, akihez – mint az kettejük dialógusainak tőmondataiból, finom érzékeltetésekből kiderül – valaha gyengéd érzelmek fűzték. Toby lélektelensége hideg zuhanyként hat. Vagy mégsem? Lehetséges, hogy láttunk már példát a Toby-félékre egy-egy kórházban betegként eltöltött időszakunk során? Talán a rá jellemző nemtörődömség, a betegek fájdalmai és panaszkodásai hallatán vállat rángató, lekezelő stílusú, pénzorientált fehérköpenyes figura sokunknak ismerős? Az antidepresszánst ellenző Lorna, azaz az érzelem és a gyógyszerpárti Toby, azaz az ész a darab háromnegyedénél csap össze. Olyan elánnal vitáznak, és olyannyira meggyőző érvekkel támasztják alá saját álláspontjaikat, hogy mi, nézők csak kapkodjuk a fejünket.

    Az egyik jelenetben elhangzó dialógusban a szereplők akarva-akaratlanul is reflektálnak egy nemrégiben napvilágot látott tanulmányra is, mely szerint Georgina M. Flores, a Mexikói Független Egyetem kutatója megállapította, hogy a szerelem nem más, csak fiziológia, pontosabban egy pszichológiai betegség, melyért az embert érő pozitív hatások következtében megemelkedett dopaminszint a felelős.

    Kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét?

    A négyszereplős, mindössze kéthelyszínes darab remek színészi feladatokat kínál, Valló Péter rendező ráadásul maximálisan kihasználja a szalon adottságait, és vetítéssel segíti elő, hogy még jobban magunk elé tudjuk képzelni a kórtermi beszélgetések színterét. A kétórás előadás hatalmas mennyiségű pontos szövegtudást és ritmusérzéket követel meg a színészektől. Egyikük játéka sem eltúlzott, ironikus humorral szépen előkészítik a drámai csúcspontot, ahol ha kell, sikítanak, ha kell, nyüszítve sírnak, ha kell, katatón állapotban az ágy szélén ülve kiabálják tele csönddel a szalont.

    Az előadás erőssége – a két középkorú színész mellett – a két fiatal színész, Porogi Ádám ésSodró Eliza játéka. Porogi Tristánként beszélő nevet kapott: minden pillanatban elhisszük neki, hogy szerelmes partnerébe. Olyannyira meggyőzően ölti magára az antidepresszáns mellékhatásaitól hol szenvedő, hol pedig euforikus állapotba kerülő figurát, hogy már-már felvetődik bennünk a kérdés: nem szed ez a fiatal srác napi ötven milligramm antidepresszánst az olvasópróbák óta a minél hitelesebb színészi alakítás kedvéért? Megszeretjük és drukkolunk neki, hogy Connie őt válassza, s hogy leküzdje az antidepresszáns (vagy a placebo) generálta nem kívánt mellékhatásokat.

    Szapora pulzus, depresszió, öngyilkossági gondolatok, mellkasi szorító érzés, nyugtalanság, realitásérzék csökkenése, hallucinációk, emelkedett testhőmérséklet, túlzottan élénk reflexek, kóma, álmatlanság, énidegen érzés, tág pupilla – ilyen és ezekhez hasonló tüneteket produkálhatnak antidepresszánsok. Hogy megéri-e kipróbálni? Természetesen igen, már amennyiben orosz rulettet szeretne valaki játszani, és kísérleti patkánya kíván lenni egy olyan tudományágnak, amely sok esetben alapoz feltételezésekre, találgatásokra, s amelyet úgy hívunk: pszichiátria. Meneküljünk ki egy kapcsolatból, ha már kihunyt a lángolás, vagy maradjunk benne laboratóriumban előállított dopaminfokozók segítségével? Esetleg hagyjuk, hogy a pozitív és a negatív párkapcsolati élmények megtörténjenek velünk, hogy aztán megélésük által újabb élettapasztalatokat és erőt gyűjtsünk további utunkhoz? Gyakori dilemma ez egy olyan világban, ahol lassanként minden pótolhatóvá válik. A darab szerint egyik megoldás sem biztató, annak ellenére sem, hogy az előadás végén némi reménysugárral enyhít a szerző.

    A Mellékhatás egy pontosan, jó ízléssel megrendezett, mélyen elgondolkodtató, izgalmas szerelmi történet és dráma, amelynek egyetlen mellékhatása, hogy az előadást követően még napokig nem hagyja nyugodni az embert.

    Kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét?

    Lucy Prebble: Mellékhatás (The Effect)

    Rózsavölgyi Szalon
    Rendező: Valló Péter
    Szereplők: Tóth Ildikó, Lengyel Ferenc, Sodró Eliza, Porogi Ádám
    Fordította: Kovács Krisztina
    Dramaturg: Kovács Krisztina
    Díszlettervező: Enyvvári Péter
    Jelmez: Remete Krisztina
    Rendezőasszisztens: Őri Rózsa
    Bemutató: 2016. szeptember 16.
    Következő előadások: 2016. október 5., 6., november 1., 17.

     


  • További cikkek