Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Becserkészni a nagyvadat – portré Jordán Tamásról

    2020.02.28 — Szerző: Ménesi Gábor

    Február 25-én fájdalmas kötelességüknek tettek eleget a Nemzet Színészei: Andorai Péter helyett új társat választottak maguk közé. Döntésük értelmében mostantól Jordán Tamás is a Nemzet Színésze cím birtokosa.

  • Jordán Tamás
    Jordán Tamás
    Fotó: Gordon Eszter


    Jordán Tamás Szombathelyen agyonmosott ingben, kopott kardigánban lép színpadra mint Márton partjelző. A kocsmában meséli el barátjának, Miholkának (Szerémi Zoltán) élete történéseit. Tébláboló kisembert jelenít meg, aki egyre kevésbé találja helyét a világban: tanácstalanul bolyong a múlt emlékképei és a jelen valósága között, kétségbeesetten próbál valamilyen kapaszkodót találni. Igazi jutalomjáték ez a színésznek, aki több mint húsz év elteltével újra magára szabhatta a figurát (Hamvai Kornél darabjának ősbemutatóján a Merlin Színházban szintén ő játszotta a Márton partjelző fázik címszerepét), azóta pedig hozzáöregedett a karakterhez. Természetes, hogy az elmúlt két évtized valamennyi tapasztalata beszűrődik alakításába – talán ezek birtokában teszi még inkább átélhetővé a partjelző élethelyzetét, és a karakter mélyebb rétegeit is elénk tárja.

    A fővárosi Rózsavölgyi Szalonban Arbuzov Kései találkozását elsősorban a két csodálatos színművész, Molnár Piroska és Jordán Tamás kettőse teszi felejthetetlen élménnyé. Jordán magának való, kissé mogorva szanatóriumi főorvost játszik – teszi ezt úgy, hogy a néző érzékelheti az általa átélt fájdalmakat, tragikus pillanatokat. Eleinte távolságtartó, nehezen oldódik fel, mígnem őt is magával ragadja a Molnár Piroska által megformált asszony derűje, életszeretete.

    Jordán Tamás a „Márton partjelző fázik” című előadásban
    Jordán Tamás a „Márton partjelző fázik” című előadásban (Weöres Sándor Színház)

    Jordán Tamás nem nyert felvételt a Színművészeti Főiskolára, helyette földmérő képesítést szerzett a Műszaki Egyetemen. A színjátszás azonban hamar rabul ejtette, s nem engedi azóta sem. Tizennyolc éves volt, amikor járni kezdett az Egyetemi Színpadra, ahol döntően hatott rá Ruszt József személyisége, színházteremtő ereje, és különösen az ottani közösségi élet, ami máig meghatározza színházlátását. Ezt kereste később, bármerre ment: a 25. Színházban, majd Kaposváron. A Csiky Gergely Színházban olyan rendezőkkel dolgozhatott, mint Ács János, Ascher Tamás, Babarczy László, Gazdag Gyula, Gothár Péter, Jeles András, Máté Gábor, és jelentős szerepek hosszú sorát játszhatta el a kaposvári teátrum fénykorában. Sokak számára vált meghatározóvá József Attila Szabad ötletek jegyzéke című naplójából készült előadása, sajátos, szuggesztív játékmódja.

    Mindig az foglalkoztatta, hogyan tudná újjáteremteni az egykor elveszített közösséget.

    Ezért lett igazgató, előbb a Merlin Színházban, ahol párjával, Lázár Katival színészeket képeztek és indítottak el a pályán, majd 2003-ban az új Nemzeti Színház élére került – támadták is érte minden irányból. Nagy eredménynek tartja, hogy viszonylag hamar elcsendesedett a politikai vihar, és igyekezett kizárólag a társulatépítésre és a művészi munkára koncentrálni. Ám dédelgetett tervét – hogy beépíttesse a Duna felé néző szabadtéri színpadot – nem sikerült megvalósítania, hiába volt ez a pályázatának egyik sarokköve. Mégsem érezte kudarcnak az ott töltött éveket.

    Megbízatása lejártával nem pályázott újra, akkor már más izgatta. Fél lábbal Szombathelyen volt, ahol a semmiből akart színházat teremteni, és olyan közösséget, amilyenre mindig is vágyott. Elsődleges célja olyan közösségi tér – kedves szavával: agora – létrehozása volt, ahol az emberek akkor is megtalálják a helyüket és jól érzik magukat, ha éppen nincs színházi előadás. Kezdettől fogva jó rendezőket hívott, egy idő után állandó rendezői gárda kötődött a Weöres Sándor Színházhoz. Jelentős színházi műhely alakult ki Szombathelyen: születtek mérvadó előadások, amit a különböző díjak is visszaigazoltak.

    Jordán Tamás és Molnár Piroska a „Kései találkozás” című előadásban
    Jordán Tamás és Molnár Piroska a „Kései találkozás” című előadásban (Rózsavölgyi Szalon)
    Fotó: Gordon Eszter

    Jordán mindig jó érzékkel tartotta egyensúlyban a különböző színházi tevékenységeket. Mintha a rendezés most kevésbé lenne fontos, de helyette ismét előkerült a tanítás, hiszen 2017-ben Lukáts Andorral közösen színészképzést indítottak a Sanyi és Aranka Színházban. Nem is rá vallana, ha nem kezdene újabb és újabb kalandokba. Szerencsére a színházvezetés sem szorította túlzottan háttérbe a színpadi jelenlétet: a nézők folyamatosan képet kaphattak arról, hol tart éppen színészként. A szombathelyi korszak egyik mérföldköve, hogy eljátszhatta Willy Lomant Az ügynök halálában. Jelenlegi szerepei pedig megmutatják, hogy most is nagyon jó színészi állapotban van.

    Jordán Tamás a „Salamon király szorong” című előadásban
    Jordán Tamás a „Salamon király szorong” című előadásban (Rózsavölgyi Szalon)
    Fotó: Éder Vera

    Egy interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy meddig mer még színpadra állni, A dzsungel könyvében szereplő Akelát hozza példaként, aki addig lehet vezér, míg minden évben elejti a nagyvadat. Jordán Tamás számára az újabb megoldandó feladatok, az alkatához illő szerepek igazi „nagyvadak”. S persze továbbra is várják az igazgatással járó teendők. Pályáját figyelő közönségként csak remélni tudjuk, hogy még sokáig képes lesz becserkészni és elejteni a nagyvadat.


  • További cikkek