Szindbád – NKA – akcióterv

„Azt mondják, átmeneti időket élünk” – meséli Szindbád Majmunkának a legendássá vált Huszárik-filmben. Mi is átmeneti időket élünk most, pár hét leforgása alatt rengeteg esemény történt, rengeteg dolog kiderült, s mindenki nagy várakozással néz az elkövetkező hónapokra, évekre.

Mindeközben az élet megy tovább, a napi tevékenységet folytatni kell minden olyan művészeti és kulturális intézményben, amely folyamatosan működik: a folyóiratoknál, színházaknál, hangversenyzenekaroknál, kiállítóhelyeken, könyvtárakban stb. Most elsősorban az irodalmi folyóiratokról írok, mert ezek helyzetét ismerem összetettebb, árnyalt módon, de mindaz, amit leírok, az összes többi folyóiratra, sőt az összes művészeti és kulturális intézményre igaz lehet.

A folyóiratok szerkesztőségei régóta panaszolják, hogy az NKA egy adott évre szóló pályázati kiírása nem az előző év meghatározott szakában történik – ahogy pl. elfogadja az országgyűlés a következő évi költségvetést –, hanem csak az adott, pályázati év elején, s mire a döntés megszületik, már az év derekánál tartunk. A lapoknak tehát úgy kell költségeket vállalni és adósságokba verni magukat, hogy még nem ismerik financiális lehetőségeik kereteit. Így történt ebben az évben is, február 6-ig lehetett beadni pályázatokat folyóirat-támogatásra, április 1-jén született a döntés, amely május 6-án hatályosíttatott. Ekkorra már a havi lapok esetében az ötödik számnak is ki kellett jönnie a nyomdából. Az alapvető problémákhoz járult, hogy a folyóiratokra szánt keretösszeg a korábbiakhoz képest kevesebb, mint fele volt.

A megszületett döntés ezek után már eleve nem lehetett jó, legfeljebb kisebbik rossz. A döntés közzététele után láttuk, a helyzet sokkal rosszabb, mint számítani lehetett rá. Minden lap kevesebb pénzt kapott, mint ami a normális éves működéséhez szükséges lenne, és nagyon sok folyóirat semmilyen támogatásban nem részesült. Akik nem kaptak támogatást, az exitus torkában a megszűnés, a szerkesztőség felszámolásának módszereit vizsgálják, akik pedig kaptak támogatást, azt latolgatják, kihúzzák-e az év végéig – vagy inkább most kellene a további kötelezettségvállalásoktól megszabadulni. Az sem kelt jó hangulatot, hogy a támogatások esetében több alkalommal is olyan döntés született, amikor a Kollégium valamelyik tagja szerkesztője annak a lapnak, aki támogatást kapott.

Most mindenki az új kormány munkájának megkezdését, az új rendszer felállását várja. Ez azonban biztos, hogy több hónapot is igénybe vesz, s addig továbbra sem tudható, lesz-e változás még idén az anyagi kondíciókban, azaz nem tudjuk: lenni vagy nem lenni.

Az biztos, hogy az NKA radikális átalakítására vagy újraalapítására van szükség, ennek kitalálása hosszabb idő. Addig viszont mindenképpen átmeneti és gyors segítség kell az irodalmi folyóiratoknak csakúgy, mint más művészeti folyóiratoknak és intézményeknek, mert aki időközben meghal, azt nem lehet már újjáéleszteni. A gyors segítségnek több módja lehet. Az egyik például az, hogy minden olyan irodalmi folyóirat, amely korábban – mondjuk, az utóbbi öt évben – pályázott az NKA-nál, most gyors segítségként adhasson be pályázatot maximum 8 millió forintos támogatási összegre. Azok, akik a legutóbbi döntésen legalább 10 millió forintot kaptak, maximum 6 millió forintra, akik legalább 16 millió forintot kaptak, ők legfeljebb 3 millióra adhassanak be pályázatot az idei támogatási évre. Ezeket a pályázatokat a leváltandó Kollégiumoktól függetlenül pusztán adminisztratív keretek között engedélyezze az NKA új elnöke vagy új alelnöke, amíg megalakul az új főbizottság, olyan módon, hogy az elszámolási jogcímkeretek a legutóbbi pályázati feltételekhez igazodjanak. Valószínűnek tartom, hogy más művészeti területeken az adott terület működésmódjához igazított költségkeretekkel lehetne biztosítani a túlélést.

Az NKA újragondolása, újraalapítása nagyon összetett és nagyon sok szempont egyeztetését igénylő folyamat, amely időben óhatatlanul elhúzódik, ezért szükséges a gyors tűzoltás minden művészeti területen. Amikor ez megtörténik, akkor nyilván a következő évekre szóló támogatási modelleket részletesen, az alapelvektől újragondolva kell majd megalkotni.

Ha hagyjuk, hogy akár folyóirataink, akár a többi intézmény a mostani fennforgások közepette életképtelenné váljanak, ha a szellemi élet működő infrastruktúrájának egy részét engedjük a pusztulásba hullani, akkor elég jelentős sötétség borul ránk, s ezt azután tízszer akkor munka lesz eloszlatni.