Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Még jó, hogy ez csak egy film! – Csernobil

    2019.07.02 — Szerző: Farkas György

    A sorozat premierje idején gyorsan körbeszaladt az interneten egy bejegyzés, amelynek írója „örömködött”, hogy micsoda szerencse, hogy ilyen szörnyűségek csak filmen történnek meg. Jogos a kérdés tehát: mit adott nekünk Csernobil?

  • Még jó, hogy ez csak egy film! – Csernobil

    Talán a legérdekesebb részlet, hogy mindezidáig nem készült egyetlen játékfilm sem, amely a hírhedt atomkatasztrófa történetét dolgozná fel. A harminchárom évvel ezelőtti eseményekről bár láthattunk több színvonalas dokumentumfilmet, illetve néhány erőtlen horrorzsánerű próbálkozás is beillesztette helyszínként vagy narratív elemként Csernobilt a sajátos világába, azonban egy olyan minőségű és dramaturgiájú, a hitelességre törekvő alkotás, mint az idei minisorozat, eddig még nem készült.

    Morfondírozhatunk, hogy ezidáig miért kerülték a filmes alkotók annak a lehetőségét, hogy végre feldolgozzák az akkor történteket, azonban sokkal érdekesebb, hogy az információ korlátlan elérésének korában mégis hogyan lehetséges, hogy a sorozat képes volt ilyen nagy hatást gyakorolni a nézőkre.

    Az biztos, hogy az 1986-os eseményeket az akkori szovjet vezetés legszívesebben maradéktalanul eltussolta volna, azonban azok nagyon gyorsan kikerültek a hatalmi kontroll alól, így nemcsak hogy rövid idő alatt nyilvánosságra kerültek a történtek tényszerű adatai – persze leginkább a keleti blokkon kívül –, de például Frederik Pohl amerikai sci-fi író már 1987-ben jelentkezett egy dokumentumregénnyel Csernobilról, ami 1988-ban magyarul is megjelent.

    Csernobil

    Ha így tekintünk az eseményekre, mondhatjuk, hogy közismert történetről van szó. Viszont ha azt nézzük, hogy a fikciós filmek univerzumában egyáltalán nem szerepelt a csernobili katasztrófa történetének hiteles feldolgozása, akkor érthető, hogy azon generációk tagjai, akik azóta nőttek fel, éppenséggel rácsodálkoztak a történetre, és akár meg is fordulhatott a fejükben, hogy a látottakból ténylegesen mennyi a valóság, és mennyi a fikció.

    A történelmi drámaként definiált minisorozat öt epizódban dolgozza fel a csernobili erőműben történteket és azok következményeit, utóéletét. A filmes anyag dramaturgiai szerkezetét nézve talán csak a negyedik résznél érzünk egyfajta kizökkenést, ahol jórészt a történetvezetés lineáris építkezése helyett egy kitérőt teszünk, hogy a sorozat reagálhasson a mikrotársadalmi hatásokra. Bár ez az epizód sem kevésbé erős, mint az ezt megelőzők, mégis egyfajta lelassulást, akár egy kisebb mélypontot érzékelhet a néző.

    Csernobil

    Hiába tudjuk, hogy amit látunk, az nem valóság abban az értelemben, hogy nem az igazi atomerőműben vagyunk, nem az igazi romok között járunk, és nem a tényleges katasztrófát látjuk, a Csernobil sokkolóan hitelesnek tűnik.

    Ennek kapcsán talán csak az hiányzott, hogy egy „hogyan készült” epizóddal érjen véget a sorozat.

    A hitelesség tehát fontos paraméter, amit nemcsak a felfoghatatlanul jól kidolgozott vizualitással értek el az alkotók, hanem más elemek is ezt szolgálják: a színészi alakításoknál még az egyébként máshonnan ismerős arcok esetében is hihető, hogy egy orosz karaktert látunk – ezt csak az a tény gyengítette, hogy mindenki angolul beszél a sorozatban. De annyira érzékletesen jelentek meg a szovjet valóság részletei, hogy azt érezhetjük, tényleg ott járunk a ’80-as évek végén az omladozó Szovjetunióban. A hollywoodi hidegháborús filmek sztereotipikus orosz miliője itt szerencsére nem köszön vissza.

    A katasztrófa kiváltó okait boncolgatva számos tényező előkerül: csupa olyan motívumról van szó, amelyek újra és újra felbukkannak a történetben. Ilyen az emberi gyengeség, amely felülírja a józanságot és felelősségtudatot, vagy a manipuláció, amellyel még azokat is bele lehet vezetni egy kényszerhelyzetbe, akik egyébként felfigyelnének a veszélyekre.

    A sorozat legfontosabb megállapítása azonban az, hogy a politikai rendszer minden létező módon megpróbálja a végsőkig befolyásolni a valóságot. Ami már önmagában is értelmetlen, lehetetlen vállalkozás, ám a hatalom már csak olyan, hogy erről nem mindig vesz tudomást.

    Csernobil

    Fontos figyelmeztetés és kijózanító konklúzió ez, főleg napjainkban: a Csernobil azt állítja, hogy az államapparátus elsősorban nem a nép érdekeit helyezi előtérbe, hanem a saját fennmaradását. Ami ismét csak egy önellentmondás, főleg, ha olyan kérdésekre gondolunk, mint az atomenergia további felhasználása vagy a klímakatasztrófa kapcsán felmerülő teendők szükségessége. A sorozat sikerén talán csak egy okból csodálkozhatunk el: egy olyan alkotás, amely minden percben gondolkodásra, véleményalkotásra, válaszok megfogalmazására kényszerít, mégis hogyan lehetett ennyire sikeres egy olyan világban, ahol minden eszközzel épp ezektől próbálunk szabadulni?

    Pontszám 10/10

    Csernobil Angol történelmi drámasorozat, 2019

    Rendező: Johan Renck

    Forgatókönyv: Craig Mazin

    Operatőr: Jacob Ihre

    Szereplők: Jared Harris, Stellan Skarsgård, Jessie Buckley, Emily Watson, Paul Ritter, Adam Nagaitis, Sam Troughton, Robert Emms, Con O'Neill, Adrian Rawlins, Karl Davies, Michael Socha

    Bemutató dátuma: 2019. május 30. (A teljes évad elérhető az HBO GO-n)

    Forgalmazó: HBO

    Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott

    Pontszám 10/10
    Csernobil

  • További cikkek