Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Ez (volt) a divat

A pesti nő – 100 kép (Fortepan)

2019.01.11 — Szerző: Fazekas Ildikó

„Vajon melyik lennék én?” – teszi fel a kérdést a kötet hátsó borítóján Péterfy Bori, ami teljesen helyénvalónak bizonyul: a kor változott, a női szerepek, formák és mosolyok nem igazán. A Fortepan-sorozat második kötetének lapjai mellé tökéletesen oda lehet képzeletben illeszteni a megörökölt családi fotóalbum felvételeit.

Ez (volt) a divat

A Cseh Tamás által is megénekelt Forte filmről elnevezett online archívum tízkötetesre tervezett sorozatának második darabja, A pesti nő ugyanazzal a közvetlenséggel és közelséggel mutatja be a választott témát és korszakot, amiért imádjuk a szabadon publikálható fotók virtuális tárát. Hivatalos és feszes dokumentáció helyett főként hétköznapi helyzetek és az amatőr fényképész instrukciói jelennek meg a képeken, habár a téma nyomán talán több fotóról inkább az egykor mániákusan gyűjtött kártyanaptárakra vagy megsárgult Nők Lapja számokra asszociálhatunk.

Az első kötet várostörténeti témája után Budapest mint a divat fővárosa jelenik meg a lapokon – írja bevezetőjében a könyv szerkesztője, Legát Tibor. Míg a férfiak számára az Ezermester nyújtott segítséget áthidalni a szocialista kínálat és az igények közötti különbséget, addig a hölgyeknek az ’50-es évektől az Ez a divat mondta meg, hogy mi a divat, aminek ajánlásai nyomán sokan ismerkedtek meg a szabásminták alapján egyedivé alakítható öltözet örömeivel.

A kötet tematikus csoportokba rendezve mutat csokrokat a pesti nőkről: utcán elkapott privát pillanatokban, tekintetüket az UV-tól még nem védő szemüveg mögé rejtve, az öntudatosságot és határozottságot sugalló cigarettázó mozdulatokkal, ma leginkább már csak színpadi vagy filmes kellékként elképzelhető kalapokat viselve, vagy akár „szemérmetlenül” meztelenkedve. A sminkek – talán inkább sminkpótlók – lehetőségeit taglaló fejezetet nézegetve nem is tűnik annyira meredeknek az anyáink által mesélt sztori, ami a gyufa elszenesedett végével megrajzolt szemöldökökről szólt. Az autók és a szép nők szoros kapcsolata a ’30-as évek felvételein még inkább volt fellengzősen mesterkélt, ám a témával foglalkozó rész végére egészen a Trabant mosásáig szelídül, ahol a hosszú ideig várt jármű inkább már családtagnak számít.

A néhány regényből olvasásélmény alapján már ismerősen zsúfolt strandok napozó és fürdőző szereplőivel könnyű azonosságot érzeni: a felvételeken keresztül átmelegít a napfény, és a Gellértben fürdőző hölgy macskaszeme fölött tökéletesre tupírozott frizurájának még a keménysége is ismerős. Kicsit távolabbi és nagyon egzotikus a légikisasszonyok világa, de Kudlik Júlia jó érzékkel beválasztott fotója képes közelebb hozni még ezt az „elszállt” közeget is, megidézve a fapados járatok korában már nem létező exkluzív Malév-élményt.

Az utolsó, manökenekkel foglalkozó egység a privát szféra helyett már jóval inkább a „hivatalos” fotózás eredményeit mutatja. Komoly tekintetű öltönyös urak előtt forgolódó és a rendkívüli jelentőségű export-import cég, a Hungarotex bemutatóján megjelenő nők már nem véletlenszerűen vannak „lekapva”, a felvételeken látszik a beállítások profizmusa – nyilván az adott kornak megfelelően. Mégsem megközelíthetetlen ez a nézőpont sem: a mozaikosan rendezett képek egyikén szereplő kabát egy példánya még most is e sorok írójának családi szekrényében a Május 1. Ruhagyár feliratú fa vállfán lóg.

A fotók mögött végig ott a város, nem tolakodóan, de felismerhetően. A helyszínek, az utcák, a lépcsők, az elmaradhatatlan szimbólumok: a Halászbástya és a Szabadság-szobor keretezik a pesti nő ragyogását, otthont adva vagy általa megteremtve. És hogy kinek ajánlható vagy ajándékozható a kötet? Könnyebb kérdés lehet, hogy kinek nem…

Az album megvásárlása a Fortepan online archívum működését segíti.


Következő cikk

További cikkek