Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • A virágok természete

    Deák Erika Galéria: Floral Centrepiece

    2019.03.26 — Szerző: Fülöp Luca

    A virágok szimbolikája több ezer éves: már a Bibliában, az ókori görög és római írásokban, sőt az egyiptomiak hieroglifáin is találhatunk utalásokat arra, hogy egy-egy virág mögött milyen rejtett jelentések bújnak meg. A Deák Erika Galéria kiállítása ezek köré az üzenetek köré épült.

  • A virágok természete

    Végre itt a tavasz, rügyeznek a fák, éled a természet. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy ezekben a hetekben, hónapokban a kurátorokat megihleti a természet minket körülvevő csodája. A Floral Centrepiece címen futó csoportos tárlat, amit Sárvári Zita, a Deák Erika Galéria vezetője rendezett, ezúttal a virágok sokrétű jelentéstartalmát helyezi fókuszba egy érdekes csavarral. A galéria terében ugyanis nemcsak fotókat, festményeket és installációkat láthatunk, hanem verseket is. A Floral Centrepiece cím is A. K. Blakemore költő Date című versének egy részlete, amely a virág formális, szimbolikus, politikai és esztétikai sokféleségét mutatja be.

    A tárlat nagyon erős felütéssel indít: ahogy belépünk az ajtón, máris a virágzás és elvirágzás fogalmával találjuk szembe magunkat – vagyis az élet örök körforgásával és az elmúlással. A térben a látogatót egy hatalmas virágcsokor fogadja, amely Klenyánszki Csilla munkája. És hogy miért alkotás egy csokor? Attól, hogy a művész egy különleges festési technikával elérte, hogy az idő múlásával a virágok színe megváltozzon – vagyis a színek teljesen lekövetik a hervadás stádiumait. Ezzel az élő installációval pedig máris megfogalmazódott, hogy a virág egyik leghangsúlyosabb jelentése az elmúlás. Erre erősít rá Szűcs Attila koponyákat ábrázoló, Skulls című festménye, szemben a csokorral. Szűcs képein általában nagyon erős a latin szállóige, a „memento mori” jelenléte: „emlékezzél a halálra”, hiszen mindent az örök életbe való átmenetelért tesz az ember, létezésének értelmét csak ez az egy cél teszi teljessé – ahogyan a keresztény vallás tanítja.

    A kiállítótér közepén – még mindig az elmúlás témájánál maradva – Kiss Adrián székely kaput idéző fémajtaja áll, amin egy elszáradt virágokból álló koszorú látható. Ez a kompozíció nem egyszerűen ütközteti a szemlélőt a halál fogalmával, hanem gondolkodásra késztet, hiszen a székely kapu mintájára készült installáció nagyon erősen hordozza a hovatartozás tematikáját is. Olyan gyakran felmerülő kérdéseket idézi fel, mint hogy „Hova temessenek, amikor már nem leszek? Ahol megszülettem, vagy ahol életem nagyobb részét töltöttem? Mennyire fontos az, hogy életünk végén visszatérjünk a szülőföldre, a gyökereinkhez?” Az elmúlás és a gyász témájához, illetve ezek és a virágok találkozási pontjához kapcsolódik Pósalaki Anett Flowers című fotósorozata is, átellenben Kiss kapujával.

    Ezután viszont már rátérhetünk a kiállítás másik fő gondolatára: vagyis hogy a virágok nemcsak a halált idézik fel, hanem a szépséget és a női létet is. Csató József Touch / do not touch című vegyes technikával készült festménye például a virágok esztétikumával, sokszínűségével foglalkozik. Csak úgy tobzódnak rajta a színes, játékos növények – az egész kép tele van élettel, itt már eszünkbe sem jut a halál.

    A női identitás a témája Alexander Tinei Beauty címet viselő, egyik korai alkotásának, ahol egy meztelen női test fekete körvonalaiból színes virágok rajzolódnak ki – gyönyörű reflexió ez a nőiességre. Csakúgy, ahogy Klenyányszki Csilla My Beautiful Flower című fotója, amely szintén egy meztelen nőt ábrázol, akinek mintha a vaginájából nőtt volna ki egy hatalmas csokor lila kardvirág. Bár férfiaknak ritkán szokás virágot ajándékozni, mégis van egy-két fajta, amit kifejezetten nekik találtak ki – a kardvirág például ilyen. Ezt a kapcsolódást ismerve talán kevésbé meglepő, hogy miért pont ez a fajta került a fotómodell harisnyájába.

    A képzőművészeti munkák mellett ne feledkezzünk meg a versekről sem, amelyek egytől egyig kortárs alkotások, és semmilyen kapcsolódás nincs köztük és a kiállított műtárgyak között. Belefeledkezhetünk Kemény Zsófi és Simon Márton verseibe, akik bár a felkéréskor tudták, mi lesz a kiállítás témája, nem kaptak instrukciót ahhoz, hogy milyen verseket válasszanak ki, az ő döntésükre volt bízva, mi kerüljön a falakra. A virágmotívum viszont a szövegekben is megjelenik:. „A súlyom pontosan két frissen kivágott, virágzó fányi – / ha bármit kérdeznél, ezt válaszolnám(Simon Márton: 691 betű múlt vasárnapról). Ezen kívül természetesen A. K. Blake verseit is olvashatjuk, ha már ő adta a kiállítás címének ötletét.

    A Floral Centrepiece friss, fiatalos, színes – nagyon tavaszi tárlat. Egy klasszikus és egyszerűnek titulálható témát jár körbe olyan pontossággal és összetettséggel, hogy úgy tűnhet, a kiállításban eltöltött idő alatt megismerhetjük a virágmotívum összes képzőművészeti vonatkozását. Meditációs gyakorlat is egyben: az alkotásokat nézve elgondolkodhatunk az élet értelmén, teljességén és tényezőin, meg persze az elmúláson. Hiszen hiába szól a tavasz az újjászületésről, állandó körforgásban élünk, és fel kell készülnünk rá, hogy lesz újra ősz is.

    Floral Centrepiece 
    Deák Erika Galéria, 2019. február 21. – április 13.


  • További cikkek