• Fel kell nőni – Filmek a kapunyitási pánikról a KO Kultúradóban

    2022.08.28 — Szerző: KO

    Minden generációnak megvan a maga felnövéstörténete. Hogy annak a csalamádés hamburger vagy a Margit-hídon átcipelt fehér ajtó a szimbóluma, az már más kérdés. Akárhogy is, nehéz a felnőttség küszöbén átlépni. A KO Kultúradóban a kapunyitási pánikról készült magyar filmekről beszélgetünk.

  • Jelenet a „Moszkva tér” című filmből
    Jelenet a „Moszkva tér” című filmből

    Időről időre olyan magyar filmek születnek, amelyek nemcsak egy jól körülhatárolható történelmi korszak generációs élményeit igyekszenek megörökíteni, hanem maguk is alapélményekké, egy újabb generáció sokat idézett popkulturális értékkészletévé képesek válni, mint például Gothár Péter Megáll az idő című klasszikusa.

    Török Ferencnek a rendszerváltozás elején játszódó, 2001-ben bemutatott Moszkva tér című filmje is ebbe a sorba illeszkedik. Minden kockájából – és mára már a címéből is – érződik a retró szándék, de nem öncélúan, hanem a Kádár-rendszert és kései gyerekkorát lassan maga mögött tudó ország mindennapjainak felidézése érdekében. A történelmi körülmények mégis csak díszletei Petya (Karalyos Gábor) és Kigler (Csatlós Vilmos) párhuzamos, de széttartó felnövéstörténetének, a fókusz a szabadság mámorára és az attól való megrészegülésre kerül. Rojál (Szabó Simon) keresetlen álvagány mondatai mind a mai napig idézhetők, ám az az életvezetési modell, amit a Moszkva tér szereplői képviseltek, a 21. századra már inkább atipikusnak számít.

    Amíg Török figurái az életet inkább habzsolni akarják, addig erre Reisz Gábor karakterei kísérletet sem tesznek.

    A Moszkva tér után közel másfél évtizeddel bemutatott VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan már a felnövés kitolódásának kényszerítő körülményeit énekli meg, Szentesi Áron (Ferenczik Áron) csetlése-botlása az életrecept nélküli élet monoton esetlegességét tárja elénk. Ugyancsak egy generációs alapélményről szól Reisz első filmje, de nem a rendszerváltozáskor, hanem az utána fél-egy generációval később felnőni próbálók nehézségeit tárgyalja, amelyben a lázadás kulcsmotívumai helyett az alkalmazkodás metaforái dolgoznak inkább. Ez igaz a 2018-as Rossz versekre is, amely tovább dolgozik a Reisz-féle felnövésprogramon, és a fő kérdésévé az válik, érdemes-e számon kérni múltbéli önmagunkat bármilyen hibánk, csalódásunk, tévedésünk miatt. A Reisz vallomásos világát kiterjesztő Rossz versek szerint nem, amint arra a kamaszkori szerelmünknek írt, utólag bárgyúnak ható alanyi költeményecskékre utaló filmcím is felhívja a figyelmet.

    E három film hasonló problémavilágáról és eltérő válaszairól beszélgettek a KO újrajátszás rovatában a rovat állandó szereplői, Mechiat Zina költő, író és a KO Kultúradó két szerkesztője, Falvai Mátyás és Zsolnai György. Az adás teljes terjedelmében meghallgatható a KO Kultúradó csatornáján az iTuneson, a Spotifyon és a SoundCloudon. A KO Kultúradó szerkesztői elérhetők e-mailen a ko.kulturado@gmail.com címen.

    bb

     


  • További cikkek