Fikción innen, valóságon túl

A minimalista borító nem sejteti azt a szövevényes bűnügyi történetet, ami a könyv lapjain kibontakozik. A „véres” részletekre talán csak a piros szín utal, de arra, hogy mi lapul a belíveken, nem nagyon lehet következtetni. Történelmi vagy lélektani regény? Detektívtörténet? A Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, mondhatni, három az egyben.

A cselekmény 1902-ben egy délvidéki településen, Zomboron játszódik, ami ebben az időben élte virágkorát, és pont ekkoriban került az Osztrák–Magyar Monarchia vérkeringésébe. Ahogyan a regény cselekményének, a Magyar Polgári Kaszinó a város társadalmi életének is központja. A négy főbb szereplő, a kártyapartnerek is itt találkoznak: Bánáti Dezső csendőrkapitány, Bittermann Sándor laptulajdonos, Falcione Áron mágnás és Gozsdu Elek kirendelt ügyész közül végül csak az utóbbi marad életben.

Ehhez a városi kaszinóhoz vezetnek igazán kacskaringós utakon a gyilkosságsorozat szálai, amely tizenhárom napon keresztül tartja lázban – a történet egy pontján szó szerint is – Fábián Marcellt, miközben a pandúrdetektív saját származása után is kutat. Bár megszállottja ennek az egymással egyre jobban összefüggőnek látszó két ügynek, nem tud többet, mint mi, az olvasók. A szerző nyilatkozta korábban, hogy ez a krimi nem úgy született, mint például Agatha Christie regényei: a mű elején még ő maga sem tudta, mi történik majd a közepén, vagy mi lesz a befejezés. Nehéz ezt elhinni. Már csak azért is, mert a történet mozaikkockái úgy viszonyulnak egymáshoz, mintha egy betűről betűre megkomponált egész tárulna elénk.

A detektívhős származása utáni kutatás hol előtérbe kerül, hol a háttérbe húzódik, de az egész regényt áthatja. Fábián Marcellt annak ellenére sem hagyják érintetlenül ennek a kettős nyomozásnak a homályos részletei, hogy az őt felnevelő László atyától azt a tanácsot kapja, nyugodjon bele a tudatlanságba. Eljut a rejtély megoldásáig, rájön, ki a gyilkos, és hogy kik az igazi szülei, utóbbival kapcsolatos ismereteit mégsem hozza nyilvánosságra. A tudatlanságba való bele nem nyugvás, valamint az, hogy küzd az „álmaiért”, küzd a délvidéki kisváros kapitányságán a modern eszközök (fotográfia, viselkedéselemzés és ujjlenyomat-leolvasás) használatáért, kiemeli őt az átlagos nyomozók, rendőrök tömegéből, és emberileg nagyobbá teszi feletteseinél is.

Hász megtalálta az egyensúlyt a korhű formulák és a modern nyelvhasználat között éppúgy, mint a magyar, a szerb és a német kifejezések alkalmazásában. A korrajz abban a tekintetben is hiteles, ahogyan a századfordulóra jellemző szerelmi kapcsolatokat ábrázolja, ahogyan bemutatja az időszakban kötött házasságok sajátságait (például Fábián és a felesége mindvégig magázó formát használnak) vagy a társadalmi rétegek közti eltéréseket. A történetben helyet kaptak valós helyszínek (pl. Zombor, Doroszló) és személyek is. Az irodalom iránt érdeklődők számára a legismertebb talán Gozsdu Elek alakja, aki ebben az időszakban Zomboron dolgozik ügyész. De említhetnénk Bittermann Sándort is, a Bácska című folyóirat kiadójának tulajdonosát vagy dr. Baloghy Ernőt, ugyanezen lap felelős szerkesztőjét. Csak megnyugtatásul: a gyilkosságsorozat és a pandúrdetektív személye teljes mértékben fikción alapul.

Hász főhősének viszont nincs a megalkotójáéhoz hasonló arányérzéke: nem találja az egyensúlyt a magánélete és a munkája között. Fábián Marcellt „beszippantja” a gyilkosságok és a származása utáni nyomozás. Hétfő esténként, miután hazaér a munkából, és megvacsorázik feleségével, bevonulhat egy szobába, aminek a kulcsát csak estére kapta meg. Ez a szoba a saját származása utáni kutatás dokumentumait rejti. Az, hogy a kulcsot eldugták a pandúrdetektív elől, arra enged következtetni, hogy megszállott nyomozása szabadidejét is kitöltötte volna. Ugyan a felesége mindvégig férje mögött áll, támogatja őt, a főszereplő mégis a magánélet és a munka elválaszthatatlanságában őrlődő személyiségek mintapéldánya.

Bár a modern magyar krimi – a skandináv krimikkel ellentétben – nem vált irodalmunk fővonalává, de Hász Róbert egy olyan egyedi világba enged bepillantást, amely magával ragadja az olvasót, és nem ereszti el. A Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja is azt bizonyítja, hogy – Babiczky Tibort idézve – „a magyar krimi megtalálta a hangját, és kialakította a sajátosságait”. És ki tudja, hátha egyszer valamely skandináv országban is szembe találjuk magunkat Fábián Marcell történetének svéd vagy norvég fordításával! Méltó lenne rá.

Hász Róbert: Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, Kortárs, 2017.

Leadkép forrása: www.palankhir.hu