Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Artworker: A fehér nyomában

    Látogatóban Dréher János festőművésznél

    2018.09.17 — Szerző: Ványa Zsófia

    Dréher János az újpalotai magasházból, Budapest legmagasabb lakásából költözött át öt évvel ezelőtt a béke szigetére, egy kétemeletes kertes családi házba Hidegkút és Hűvösvölgy határán. Itt közel lehet az unokákhoz, kertészkedhet, és nem utolsósorban élvezheti a szabadban való alkotás örömeit is.

  • Artworker: A fehér nyomában

    Ideköltözésükkor a ház kertje még dzsungelhez hasonlított, most viszont szépen tervezett angolkert benyomását kelti, ahol szabályos sorokban még paradicsompalánták is nevelkednek. A fő attrakció azonban kétségkívül a szabadtéri festőműterem. Idén nyárra készült el a fedett, négy oldalról nyitott konstrukció. János büszke rá, hogy maga is bővített az építményen, telefonon konzultálva a szakemberekkel.

    Artworker: A fehér nyomában

    Az építkezést az ő kérésére többször is abbahagyta a csapat, mert az egyik fa odvában, amely a műterem oldalánál áll, épp akkor egy cinkecsalád fészkelt, a cinkemama pedig nem mert miattuk odajönni. Ezért a munkások bizonyos időközökre meg-megálltak, amíg el nem fogyott a türelmük, mondván, hogy így sosem fognak végezni. Addigra viszont a madár már épp megszokta az emberek jelenlétét, és annyira felbátorodott, hogy centikre a munkások mellett repkedett ki és be az odúba.

    Artworker: A fehér nyomában

    János nagyon szeret itt kint dolgozni, csendes, csak a mókusok szaladgálása hallatszik. Lehet nyáron félmeztelenül festeni, és noha a szúnyogok rendre összecsípik, legalább szépen lebarnul. A legjobb dolog persze a kényelmes, tágas és világos tér, na meg a két nagy asztal, amit maga csinált. Mivel vízszintesen dolgozik, eddig a körül nem járható asztalok miatt több kisebb darabból állította össze a képeit, így viszont már egész, nagyméretű képeket is egyben tud kezelni az elejétől fogva.

    Artworker: A fehér nyomában

    Művészetében a legfontosabb szimbólum egyértelműen a fal, amelynek anyagszerű rétegzettsége a térszövet mellett az időszövet szerkezetébe is bepillantást enged. Az antik görög romok, az olasz, növényekkel gazdagon befutott házfalak ugyanannyira megfogták mindig is, mint a nemrég az Őrségben látott parasztházak falai. Arra gondolt köztük sétálva, hogy valaki majd megveszi ezeket a házakat, felújítja őket, lebontja a régi téglafalakat, és egyszerűen unalmassá fognak válni. Irtó szép lenne pedig úgy felújítani egy házat, hogy a falak közül egy-egy megmaradna – egyszer szívesen csinálna ilyet. Meg olyat is, hogy a fotóit – a szép falak részleteit szorgalmasan gyűjti így ugyanis – a festményeivel együtt állítja ki, az inspirációt az abból kialakult képpel párosítva.

    Artworker: A fehér nyomában

    Az alkotófolyamatot is úgy tudja leginkább körülírni, hogy építkezik, falakat képez. Felépülő és lebomló, különböző vastagságú rétegeket tesz egymásra. Vakolással kezdi a munkát: megszitált homokot kever egy speciális ragasztóanyagba, a plextolba, az így kinyert masszát keni fel a farostlapra. Színanyagot is kever hozzá, művein a szürkék, fehérek, homoksárgák dominálnak, visszafogott monokróm hangulatban. Azt eléggé bánja, hogy nem talált még hófehér színű, kellően szemcsés homokot.

    Artworker: A fehér nyomában

    Száradás előtt a falfelületre aztán geometrikus és asszociatív formákat, motívumokat vés. Az egyik ilyen vésőeszköz különleges, A rajztagozat felépítésért feliratot viseli. Sosem használta még, nem is fogja, olyan fontos emlék. A Rákóczi Gimnáziumban ugyanis harminc évig tanította a rajztagozatot, ezt a vésőt pedig az egyik osztály készíttette neki ajándékba.

    Artworker: A fehér nyomában

    Az ősz közeledtével azonban lassan újra áthelyezi majd a munkaállomását a benti műtermébe. Itt már a jövő nyáron esedékes, B32 Galériában rendezendő kiállítás elkészült darabjai gyűlnek: nagy fehér képek, teljesen új anyag. Fehérek szürkéi lesz a címe. Csoportos kiállításon is részt vesz hamarosan, az általa is alapított Matéria Művészeti Társaságé, Kaposváron.

    Artworker: A fehér nyomában

    A gipszfejek és az egyéb szemléltetőeszközök a tanításból származnak. Mielőtt beköltözés előtt felújították volna a házat, az előkészítősöknek a felső szinten tartott tanfolyamot, ott használta ezeket. Itt megpihenni is jó, nemcsak dolgozni, a sarokban álló nagy fotelban gyakran olvas, most épp régi kedvenc beatkorszakbeli könyveit és történelmi dokumentumregényeket. Ha pedig közben eszébe jut egy jó képcím, gyorsan le is jegyzi.

    Artworker: A fehér nyomában

    János körbevezet még minket a lakás többi részén is. Az emeleti lakótérben és a lépcsőfordulóban számos művészbarát munkáit láthatjuk, na meg egy olyan ajtót, amiért két szarvasos vadászkompozíciót festett. Megmutatja a konyhát, ahol jó baráti és szakmai beszélgetéseket lehet folytatni, és a tolóajtóval leválasztott raktárrészt, amelyben katonás rendben sorakoznak a képei. Szabadkozva beszél rendszeretetéről, arról, hogy inkább nem megy el a végletekig. Óvatos azzal, amije van. Bevallja, hogy néha túlzásba is viszi ezt, a műterem új parkettáját hozva fel példának, amin még senki sem járt, mert egyből kapott egy linóleumburkolatot. Meg aztán kartonpapírokat is ráterített, biztos, ami biztos.

    Artworker: A fehér nyomában


  • További cikkek