„A magyar irodalom gazdag a periférián élők történeteiben” – Interjú Sebastian Guggolzcal és Henrik Nilssonnal

Nem, én nem tudom. Azt hiszem, az olvasókat nem annyira érdekli az író nemzetisége. Persze vannak, akiket elsősorban a magyar irodalom vagy a közép- és kelet-európai országok irodalma érdekel. És persze az osztrák olvasók a szomszédság miatt eléggé érdeklődnek a magyar szerzők iránt. De én azt mondanám, hogy a magyar irodalomnak van egyfajta egyetemes szemlélete, tehát a világ minden táján meg tudja érinteni az embereket, még akkor is, ha nincs személyes kötődésük Magyarországhoz.

Az olvasóink többsége általában kicsit idősebb, középkorúak vagy jóval idősebbek, gyakran jól képzettek, és meglehetősen kozmopolita beállítottságúak (a legtöbb könyvünket a nagy- és egyetemi városokban adjuk el). Svédországban általában a nők többet olvasnak, mint a férfiak, de a mi olvasóközönségünk meglehetősen egyenletesen oszlik meg férfiak és nők között. A fiatalabb, „menő” emberek, értelmiségiek között is van egy kisszámú, de nagyon szenvedélyes olvasótábor. Sok olvasónk általában tanár, újságíró, író, fordító, művész, diák stb. A kifejezetten a magyar irodalom iránt különösen érdeklődő olvasók valószínűleg elég gyakran olyanok, akik valamilyen módon kötődnek Magyarországhoz, és Svédországban elég sokaknak vannak magyar felmenőik. Vannak olyan olvasók is, akiket általában a közép-európai irodalom érdekel. És nem utolsósorban olyanok, akik csak úgy általában szeretnék tágítani a látókörüket, és olyan műveket olvasni, amelyek nem az angol nyelvterületről vagy az északi országokból származnak.

Mi a helye az ilyen jellegű könyveknek az irodalmi könyvkiadás óceánjában?

Az általam kiadott és kiadandó könyvek, Gelléri és Móricz, a csendesebb oldal irodalma. Látszólag „kis” emberekre, „kis” történetekre fókuszálnak. De ha elolvassa az ember, akkor látja, hogy milyen gazdagok a szereplők és a történeteik. Úgyhogy szerintem mindketten, úgymond, „igazi” olvasóknak szóló szerzők, olyan olvasóknak, akiket érdekel az emberség, a megható, csendes történetek. Lehet, hogy nem lesznek bestsellerek Németországban, de mindketten olyan történeteket és karaktereket alkottak, amelyeket ha egyszer elolvastál, soha nem felejtesz el. Akik elolvassák, azok szeretni fogják.

Szerintem egyre nagyobb az érdeklődés a minőségibb szépirodalom iránt (szemben a kommerszebbel, ami uralja az egyre növekvő hangoskönyvpiacot stb.), és egyre nagyobb az érdeklődés a szokásos angolszász vagy skandináv szemlélettől eltérő nézőpontok iránt. Egyre nő a vágyakozás valami őszintébb és érdekesebb után. Mindig is lesz bizonyos igény az igazán jó irodalomra és az olyan fordításokra, amelyek megnyitják a világot az olvasók előtt. Erre a meggyőződésre épül a Nilsson förlag.

A teljes cikk a Kortárs folyóirat februári számában a 24. oldalon olvasható. A lapszám online elérhető a kortarsfolyoirat.hu-n.

Az interjút Jeney Zoltán készítette.