• Tomóceusz Katatiki vagy Gyugyu? – Az ötödik pecsét a KO Kultúradóban

    2022.02.19 — Szerző: KO

    A magyar filmtörténetben számos olyan alkotás van, amely joggal formál igényt az örökérvényű jelzőre. Közülük Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című filmje nem véletlenül emelkedik ki. Ennek okairól beszélgettünk a KO Kultúradó legújabb adásában.

  • Jelenet „Az ötödik pecsét” című filmből
    Jelenet „Az ötödik pecsét” című filmből

    „Az élet fog győzni, mert nem lehet másként” – mondja az órásmester, Gyurica úr, amikor a kislányával beszélget késő este azután, hogy hazaérkezett kedvenc kocsmájából, és feltette asztaltársaságának a címben megidézett kérdést. Akik látták Az ötödik pecsétet, azok tudják, hogy ez csak egy válasz a sok közül, és nem is feltétlenül a gyugyus felvetésre, hanem inkább arra, mit tartsunk szem előtt életünk akár legsötétebb óráiban is. Vigasz ugyan, nem is akármilyen, de nem minden időben – ezt pedig maga Az ötödik pecsét bizonyítja be.

    Sánta Ferenc 1963-ban megjelent regényéből tizenhárom évvel később készített filmet Fábri Zoltán. A rendező korábban is dolgozott Sánta-művel, amikor 1965-ben adaptálta az író Húsz óra című regényét – már ezt az erőszakos téeszesítést bemutató filmet is a mesteri feszültségkeltés és a legmagasabb szintű színészi játék jellemezte, a fő szerepekben Páger Antallal, Görbe Jánossal és Őze Lajossal. Ám a Húsz óra témaválasztása miatt sem lehetett több, mint ami: annak színre vitele, miként nyomorít meg egy totális ideológia egy teljes társadalmi csoportot. 

    Sánta súlyos szövegét Fábri biztos kézzel alakította egy feszült atmoszférájú, pszichologizáló, de mégis pergő indulatokkal telített filmmé.

    Az ötödik pecséttel más a helyzet: ismertségének és kedveltségének egyértelmű oka, hogy a szereplők motivációinak értelmezéséhez nincs szükség sem különösebb történelmi, sem pedig szociokulturális háttérismeretre, hiszen a témájánál fogva egyetemes és korszakoktól független. Bár Sánta műve az 1944-es nyilasuralom idején játszódik, de a történelmi közeg inkább csak díszletül szolgál a kibontakozó etikai mondandónak.

    Fábri tökéletesen jeleníti meg a vásznon a regény szereplőinek egyéni háttértörténeteit az órásmester Gyurica úrtól (Őze Lajos) a könyvügynök Király úron (Márkus László) és az asztalos Kovács szakin (Horváth Sándor) át egészen a kocsmáros Béla kollégáig (Bencze Ferenc). De az asztaltársasághoz nem tartozó, további szereplők sem éppen mellékesek: az zavaros tekintetű fényképész, Keszei Károly (Dégi István) vagy a csak civilruhásként emlegetett nyilas teoretikus (Latinovits Zoltán) is mind-mind olyan karakterek, akik képesek arra, hogy a filmben felvillanó Bosch-képek világának őrületét megidézzék egy-egy mondatukkal.

    A mindenkit válaszadásra provokáló filmről az Újrajátszás rovat állandó résztvevői, Mechiat Zina költő, író és a KO Kultúradó két szerkesztője, Falvai Mátyás és Zsolnai György beszélgettek. Az adás teljes terjedelmében meghallgatható a KO Kultúradó csatornáján az iTuneson, a Spotifyon és a SoundCloudon. A KO Kultúradó szerkesztői elérhetők e-mailen a ko.kulturado@gmail.com címen.

    bb

     


  • További cikkek