×

Identitászavaros gengszter
Ruben Fleischer: Gengszterosztag
Debreczeni Márton
2013 // 02. 16

Ha a zsánerjegyek­ből épít­kezés kötő­anyaga az una­lom, akkor ne várjunk csodát, még akkor se, ha majd az összes vala­mire­való mai színész feltűnik a vásznon. Akár­hogy is fáj, Ruben Fleischer filmje csak „dísz­gengsz­ter” lehet az igazi nagy­kutyák között.
Az egyszeri gengszter magára ölti tökéletesen szabott, méregdrága öltönyét, majd betér a város legexkluzívabb éttermébe, ahol homárt és pezsgőt kér a pincértől. Az egésszel csak annyi a probléma, hogy mindezt kiábrándító csámcsogások közepette, puszta kézzel fogyasztja el. Hasonló párhuzammal lehetne érzékeltetni, mi az igazi baj a Gengszterosztaggal. Hiába vonultatja fel a ma létező összes valamirevaló színészt, egyszerűen képtelen beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ruben Fleischer filmje kellő jóindulattal szemlélve is csupán középszerű szórakozást nyújt, és hemzseg az olyan ostoba baklövésektől, amelyeket nem szabadott volna elkövetnie.

Az angyalok városát hatalmas veszély fenyegeti. A negyvenes évek végén járunk, amikor a szervezett bűnözés szálait egyetlen ember mozgatta: az ördögi Mickey Cohen (Sean Penn). A bokszolóból lett alvilági kiskirály a valóságban is létezett. Minden törvénytelen pénz hozzá folyt be, ahogyan minden becstelen alak is az ő kezéből evett, ide értve a rendőröket és bírókat is. Uralmát látszólag képtelenség megdönteni – hagyományos eszközökkel biztosan nem. Ezt felismerve Parker rendőrfőnök (Nick Nolte) megbízást ad a vakmerő John O'Mara őrmesternek (Josh Brolin), hogy szervezzen egy különleges egységet, ami képes megállítani az érinthetetlen maffiavezért. Ebben helyet kap: Wooters, a sármos partner (Ryan Gosling), Harris, a drogügyek specialistája (Anthony Mackie), Kennard, a veterán fegyverszakértő (Robert Patrick), Keeler, a csapat esze (Giovanni Ribisi) és a hozzájuk csapódó Ramirez (Michael Peña). Az egész akció teljesen titokban kell történjen; a résztvevők többé már nem átlagos rendőrök, már nincsenek szabályok, a cél elérése érdekében minden eszköz megengedett.

A bántóan sablonos történetet mellé sajnos csak egydimenziós és kidolgozatlan karakterek járnak. A már említett, egyébként tehetséges színészek brillírozás helyett kényelmetlenül feszengenek. Ennyi erővel akárkit felkérhettek volna, hiszen a végletekig lecsupaszított szerepekben egyszerűen lehetetlen érdemben kibontakozni. A legfájóbb talán Sean Penn játéka, aki végig az arcára fagyott torz grimasszal próbálja elhitetni velünk, hogy ő a leggonoszabb ember kerek e világon. Az ő ellenpontja a talpig becsületes őrmester, akit Josh Brolin hiába próbál lelkiismeretesen megformálni, egyszerűen hiteltelen. A sor tetszőlegesen folytatható, egyetlen üdítő kivételtől eltekintve. Ryan Gosling az, aki némi eredetiséget és lazaságot képes csempészni a filmbe. Természetesen ő az ügyeletes szépfiú, aki, mit ad Isten, éppen a rettegett gengszterfőnök nőjét (Emma Stone) viszi ágyba.

A Gengszterosztag fő betegsége, hogy képtelen eldönteni, mit akar. A Los Angeles-i szervezett bűnözés aranykorának hiteles krónikája lenni, vagy inkább egy manapság divatos, képregényszerű, véráztatta stílusbravúr. Az unalmas klisék és valószerűtlen események rendíthetetlenül követik egymást egészen addig a pontig, amikor már képtelenek vagyunk komolyan venni a vásznon látottakat. Az első alternatívát így azonnal el is vethetjük. A második eshetőség pedig ott bukik meg, hogy ebben a tekintetben a film nem elég merész.

Vegyük a nemrég bemutatott Django elszabadul című mozit, mely kiváló ellenpélda. Pofátlanul merítkezik a western zsáneréből, ráadásul a rabszolgaság súlyos témáját feldolgozva, mégis szemtelenül könnyed tud maradni. Lényegében ebben áll Tarantino zsenialitása, és pontosan ez az, ahol jelen írás tárgya ügyetlenül elhasal. Ez éppen azért érthetetlen, mert Fleischer előző filmjében, a Zombielandben egy hasonló feladatot tudott remekül megoldani. Ami tehát előttünk pereg, az egy identitászavaros mozgókép, ami egyszerűen nem működik.

Szerencsére az akciójelenetek némiképp kárpótolnak. A műfaj sajátja a kendőzetlen erőszak, és a készítők szerencsére nem is fordítják el szemérmesen a kamerákat. A szereplők megszámlálhatatlan golyót röpítenek egymás felé, többnyire lassított felvételben, melyek természetesen mindig csak a rosszfiúkat érik, és csodás módon elkerülik hőseinket. Mickey Cohen bokszolói múltjának köszönhető kvalitásait rendszeresen megvillantja, féktelen dühében a legváratlanabb pillanatban képes eltörni egy arra tévedt orrnyerget.

Az alkotók, akár a dörzsölt hamiskártyások, már jó előre bekészítették az ászokat az ingük ujjába, majd túlságosan is megnyugodva dőltek hátra, banális hibák sorozatát követve el. A Gengszterosztag nem kifejezetten rossz film, ahhoz viszont, hogy élvezni tudjuk, igencsak le kell tornásszuk az elvárásainkat.

Gengszterosztag (Gangster Squad)
Rendezte: Ruben Fleischer
Színes, feliratos, amerikai krimi, 115 perc, 2012 (InterCom)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben