Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

Trevor Nunn: A vörös ügynök

2019.05.02 — Szerző: Soós Tamás

Judi Dench kémnagyiként néz szembe a brit titkosszolgálattal ebben az angolosan ódivatú drámában.

Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

Aki azért nézné meg A vörös ügynököt, hogy lássa az új Judi Dench-filmet, az csalódni fog. Hiába hirdetik ugyanis a nevével, alig húsz percet tartózkodik a vásznon. Egy nyugdíjas nagymamát játszik, akinek egyik nap a titkosszolgálat kopogtat az ajtaján: azzal gyanúsítják meg, hogy a II. világháború és a hidegháború alatt atomtitkokat szolgáltatott ki a Szovjetuniónak. Remek drámai alapanyag, amit a kémnagyinak becézett Melita Norwood története ihletett, Denchnek azonban nincs sok dolga azon felül, hogy elgyötört arccal nézzen kihallgatóira, és elmélázó tekintettel vezesse fel a flashbackeket, amikből kibomlik a film valódi története.

Ez pedig már csak azért is sajnálatos mulasztás, mert a kiöregedett kémnő drámája, aki egész életében félrevezette fiát, és most mind az igazságszolgáltatás, mind a család előtt szembe kell néznie a tetteivel, sokkal érdekfeszítőbb, mint a régmúlt eseményei. Dench mindent megtesz, hogy az arcára barázdálja egy titkolózással töltött élet összes nehézségét és fájdalmát, a forgatókönyv azonban cserbenhagyja. Sem az őt képviselő – ügyvéd – fiával való kapcsolatát és az azon végigfutó repedéseket, se az öregkorára ráomló igazságszolgáltatás terhét nem érzékelteti ez a túlontúl konvencionális, szépelgően romantikus adaptáció.

A vörös ügynök csak lazán követi Norwood életét, és mindent megtesz, hogy felponyvásítsa a történelmet. Kevéssé érdekli a kémkedés mikéntje, az atomtitkok kicsempészését montázsokba sűrítve tudja le, és a hidegháború sorsfordulóit az angol szívügyek alakulásához köti. Hősnőnk, Joan Stanley két férfi között hánykódik ide-oda: Leo, a lánglelkű kommunista forradalmár az egyetemen csavarja el a fejét, de a folyamatosan utazó szovjet titkosügynök nem igazán akar elköteleződni. Nem úgy Joan későbbi főnöke, a brit atombomba-kutatást vezető Max, aki kihűlt házasságából szabadulna, amikor beleszeret a fiatal és okos asszisztensnőjébe.

Egyikük az atombomba kifejlesztésébe, a másik az atombomba tervének ellopásába vonja be Joant, Leo és Max így a hősnő két ellentétes oldalát képviseli. Bár a filmvégi nagymonológ arról igyekszik meggyőzni minket, hogy Joan felnő a férfiak hatalmi játszmájához, valójában érzelmi hullámvasúton utazgat közöttük, és titkosszolgálati tevékenységét is jelentősen befolyásolja az érzelmi élete. Ez egy tehetséges író kezében akár nagyfokú realizmust is kölcsönözhetne a történetnek, amennyiben összetett emberi lényként kezelné a kémeket, akiket nemcsak az elveik, hanem az érzelmeik is befolyásolnak. A vörös ügynök viszont csak arra használja a szerelmi háromszöget, hogy a kémthrillerek szövevényes összeesküvéseit a melodrámák sokkal egyszerűbb szívfacsarására cserélje. Jellemző, hogy a legnagyobb titok itt nem is a kémkedéshez kapcsolódik: a film azzal játszik, hogy a legvégéig lebegteti, a két férfi közül kinek szült gyereket Joan.

Egyéb hiányosságokat is fel lehet róni A vörös ügynöknek, például amiért valószínűtlen hőst farag a kémnőből, akit nem a hidegháborús sakkjátszma egyik gyalogjának, hanem egyenesen a világbéke nagykövetének tesz meg, aki kiegyenlíti a globális nagyhatalmak közti erőviszonyokat. A hírszerzésről és a szerelemről alkotott naivan romantikus elképzelések, a bámulatosan sztereotipra rajzolt figurák és az erkölcsi áldilemmák mögött viszont egy üzembiztos presztízsdrámát működtet az angol színházi élet nagyágyúja, Trevor Nunn.

A Royal Shakespeare Company egykori igazgatója a békésen zöldellő tájra, az elegáns teaházakban folytatott csevejekre és a mutatós jelmezekbe öltöztetett szép színészekre, egyszóval a brit tévéfilmek hagyományos erősségeire támaszkodik. A vörös ügynöknek is ott, azaz a tévében lenne a helye egy álmos vasárnap délutánon, amikor a mindent túlhangsúlyozó, melodrámai stílus helyett az alapsztori érdekességére, Judi Dench hiánya helyett pedig a fiatal Joant játszó és a Kingsmanből ismert Sophie Cookson tehetségére figyelnénk. A moziban viszont elszalasztott lehetőségnek tűnik ez az előnytelenül konzervatív film, amely se azokat nem fogja kielégíteni, akik Judi Denchet akarnak látni, de azokat sem, akik egy izgalmas kémfilmre vágynak.

Pontszám: 5/10

A vörös ügynök (Red Joan)
Színes, angol kémdráma, 101 perc, 2018
Rendező: Trevor Nunn
Forgatókönyvíró: Lindsay Shapero
Operatőr: Zac Nicholson
Szereplők: Judi Dench (az idős Joan Stanley), Sophie Cookson (a fiatal Joan Stanley), Stephen Campbell Moore (Max), Tom Hughes (Leo), Tereza Srbova (Sonya)
Bemutató dátuma: 2019. május 2. (Forgalmazó: Cirko Film)
Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!


További cikkek