Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

    Trevor Nunn: A vörös ügynök

    2019.05.02 — Szerző: Soós Tamás

    Judi Dench kémnagyiként néz szembe a brit titkosszolgálattal ebben az angolosan ódivatú drámában.

  • Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

    Aki azért nézné meg A vörös ügynököt, hogy lássa az új Judi Dench-filmet, az csalódni fog. Hiába hirdetik ugyanis a nevével, alig húsz percet tartózkodik a vásznon. Egy nyugdíjas nagymamát játszik, akinek egyik nap a titkosszolgálat kopogtat az ajtaján: azzal gyanúsítják meg, hogy a II. világháború és a hidegháború alatt atomtitkokat szolgáltatott ki a Szovjetuniónak. Remek drámai alapanyag, amit a kémnagyinak becézett Melita Norwood története ihletett, Denchnek azonban nincs sok dolga azon felül, hogy elgyötört arccal nézzen kihallgatóira, és elmélázó tekintettel vezesse fel a flashbackeket, amikből kibomlik a film valódi története.

    Ez pedig már csak azért is sajnálatos mulasztás, mert a kiöregedett kémnő drámája, aki egész életében félrevezette fiát, és most mind az igazságszolgáltatás, mind a család előtt szembe kell néznie a tetteivel, sokkal érdekfeszítőbb, mint a régmúlt eseményei. Dench mindent megtesz, hogy az arcára barázdálja egy titkolózással töltött élet összes nehézségét és fájdalmát, a forgatókönyv azonban cserbenhagyja. Sem az őt képviselő – ügyvéd – fiával való kapcsolatát és az azon végigfutó repedéseket, se az öregkorára ráomló igazságszolgáltatás terhét nem érzékelteti ez a túlontúl konvencionális, szépelgően romantikus adaptáció.

    Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

    A vörös ügynök csak lazán követi Norwood életét, és mindent megtesz, hogy felponyvásítsa a történelmet. Kevéssé érdekli a kémkedés mikéntje, az atomtitkok kicsempészését montázsokba sűrítve tudja le, és a hidegháború sorsfordulóit az angol szívügyek alakulásához köti. Hősnőnk, Joan Stanley két férfi között hánykódik ide-oda: Leo, a lánglelkű kommunista forradalmár az egyetemen csavarja el a fejét, de a folyamatosan utazó szovjet titkosügynök nem igazán akar elköteleződni. Nem úgy Joan későbbi főnöke, a brit atombomba-kutatást vezető Max, aki kihűlt házasságából szabadulna, amikor beleszeret a fiatal és okos asszisztensnőjébe.

    Egyikük az atombomba kifejlesztésébe, a másik az atombomba tervének ellopásába vonja be Joant, Leo és Max így a hősnő két ellentétes oldalát képviseli. Bár a filmvégi nagymonológ arról igyekszik meggyőzni minket, hogy Joan felnő a férfiak hatalmi játszmájához, valójában érzelmi hullámvasúton utazgat közöttük, és titkosszolgálati tevékenységét is jelentősen befolyásolja az érzelmi élete. Ez egy tehetséges író kezében akár nagyfokú realizmust is kölcsönözhetne a történetnek, amennyiben összetett emberi lényként kezelné a kémeket, akiket nemcsak az elveik, hanem az érzelmeik is befolyásolnak. A vörös ügynök viszont csak arra használja a szerelmi háromszöget, hogy a kémthrillerek szövevényes összeesküvéseit a melodrámák sokkal egyszerűbb szívfacsarására cserélje. Jellemző, hogy a legnagyobb titok itt nem is a kémkedéshez kapcsolódik: a film azzal játszik, hogy a legvégéig lebegteti, a két férfi közül kinek szült gyereket Joan.

    Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

    Egyéb hiányosságokat is fel lehet róni A vörös ügynöknek, például amiért valószínűtlen hőst farag a kémnőből, akit nem a hidegháborús sakkjátszma egyik gyalogjának, hanem egyenesen a világbéke nagykövetének tesz meg, aki kiegyenlíti a globális nagyhatalmak közti erőviszonyokat. A hírszerzésről és a szerelemről alkotott naivan romantikus elképzelések, a bámulatosan sztereotipra rajzolt figurák és az erkölcsi áldilemmák mögött viszont egy üzembiztos presztízsdrámát működtet az angol színházi élet nagyágyúja, Trevor Nunn.

    A Royal Shakespeare Company egykori igazgatója a békésen zöldellő tájra, az elegáns teaházakban folytatott csevejekre és a mutatós jelmezekbe öltöztetett szép színészekre, egyszóval a brit tévéfilmek hagyományos erősségeire támaszkodik. A vörös ügynöknek is ott, azaz a tévében lenne a helye egy álmos vasárnap délutánon, amikor a mindent túlhangsúlyozó, melodrámai stílus helyett az alapsztori érdekességére, Judi Dench hiánya helyett pedig a fiatal Joant játszó és a Kingsmanből ismert Sophie Cookson tehetségére figyelnénk. A moziban viszont elszalasztott lehetőségnek tűnik ez az előnytelenül konzervatív film, amely se azokat nem fogja kielégíteni, akik Judi Denchet akarnak látni, de azokat sem, akik egy izgalmas kémfilmre vágynak.

    Nyomokban Judi Denchet tartalmaz

    Pontszám: 5/10

    A vörös ügynök (Red Joan)
    Színes, angol kémdráma, 101 perc, 2018
    Rendező: Trevor Nunn
    Forgatókönyvíró: Lindsay Shapero
    Operatőr: Zac Nicholson
    Szereplők: Judi Dench (az idős Joan Stanley), Sophie Cookson (a fiatal Joan Stanley), Stephen Campbell Moore (Max), Tom Hughes (Leo), Tereza Srbova (Sonya)
    Bemutató dátuma: 2019. május 2. (Forgalmazó: Cirko Film)
    Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!


  • További cikkek