Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Anyagfáradás

M. Night Shyamalan: Üveg

2019.01.24 — Szerző: Kása Ferenc

M. Night Shyamalan volt már Hollywood imádott csodagyereke és lenézett kókler is. Vajon az Üveg a rendező melyik oldalát tükrözi vissza?

Anyagfáradás

Rajongói fórumokat böngészve könnyű belefutni a nagyvonalú kijelentésbe, hogy „a Sebezhetetlen minden idők legjobb szuperhősfilmje”. A képregény-adaptációk idején persze könnyű vitára kelni ezzel, de érdekesebb kérdés, hogy lehet-e egyáltalán szuperhősfilmnek nevezni ezt a misztikummal átitatott családi drámát, amelyben egy diszfunkcionális családapa (Bruce Willis) találkozik egy megszállott képregényrajongóval (Samuel L. Jackson), aki fokozatosan ráébreszti, hogy teljesen más mederbe kell terelnie az életét.

M. Night Shyamalannak mindössze egy évvel a Hatodik érzék óriási sikere után nem kellett a szomszédba mennie ambícióért. Kategorikusan jelentette ki róla a szaksajtó, hogy megszületett a thriller új nagymestere, az új Hitchcock, az új Spielberg. És a nagy szavak nem voltak alaptalanok, Shyamalan tanítani való módon használt egyszerű és nagyszerű eszközöket a feszültségkeltésre. A Sebezhetetlen például egy hosszú snittel indít, amelyben a kamera egy kislány szemszögéből, két ülés közt átkandikálva lesi meg a főszereplő ügyetlen próbálkozását egy csinos nőnél, miközben egyre csak dagad valami baljós, nyugtalanító atmoszféra. Úgy növekszik a néző veszélyérzete, hogy nem tudja megragadni a veszélyt, ettől lesz egyre zavarbaejtőbb a jelenet. A vonat kisiklik, David Dunn pedig egyetlen túlélőként ráébred, hogy sokkal többre hivatott, mint gondolná. A katarzis során (eső)köpenyes igazságosztóvá, ha úgy tetszik, szuperhőssé válik, de mindez megmarad egy rendkívül személyes, földhözragadt dráma szintjén. Még a film végső leszámolása is csak egyetlen szorítófogásban testesül meg (egy újabb hosszú snittben). A Sebezhetetlen melankolikus, rideg, hétköznapi atmoszférája jelentősen hozzájárul a „valódi, hús-vér szuperhős” megteremtéséhez.

Ez az atmoszféra a tizenhat évvel későbbi Széttörve című Shyamalan művet is átlengi, csakhogy itt már bizarr elegyet képez az elrugaszkodott sztorival: a főszereplő (James McAvoy) fejében huszonvalahány különálló személyiség él, virul és váltakozik összevissza, ahogy csak kedvük tartja. Ez a koncepció – komoly pszichológiai thrillerként tálalva – könnyen elvérzik. Blöffnek hat.

Itt érdemes egy másik kijelentéssel is foglalkozni, amibe ugyancsak könnyű belebotlani fórumböngészés közben: „Shyamalan munkássága folyamatos lavírozás a zseniális és a blöff határán.” Az elmúlt években a rajongók és a kritikusok is előszeretettel sorolták a csodagyerek filmjeit az utóbbi kategóriába – de azért messze nem mindenki. A Széttörve elég nagy siker lett, és ha kicsit nyögvenyelősen, egy másik filmuniverzumtól ellesett húzással is, azzal az ígérettel zárult, hogy David Dunn sérthetetlen hős karaktere találkozni fog a tudathasadt Kevin Wendellel a trilógia – mert hirtelen mindenki trilógiáról kezdett beszélni – záró darabjában. Most tehát megérkezett mozikba a befejező rész, az Üveg, amiről az előzményekhez képest már határozottabban ki lehet jelenteni, hogy szuperhősfilm, ahogy azt is, hogy iszonyú nagy blöff az egész.

Az esőköpenyes David gonosztevők után kajtatva járja az utcákat, míg rá nem akad a Horda néven elhíresült Kevinre, aki egy elhagyott raktárépületben gyűjti össze áldozatait. Már a film elején sor kerül kettejük összecsapására, aminek a rendőrök rajtaütése vet véget. Davidet és Kevint, meg a Sebezhetetlenből megismert, csontbetegségben szenvedő gonosz zsenit, Elijah-t egy speciális intézménybe zárják, ahol egy Ellie Staple nevű pszichiáter közli velük: feltett szándéka, hogy meggyógyítsa a tévképzetüket, miszerint mindannyian szuperhősök.

Számtalan kérdés merül fel, és könnyű belekötni a légből kapott sztori több elemébe is – például hogy ki miért csinálja azt, amit, és miért úgy, ahogy –, de ezen a ponton ennek már nincs értelme. Eltávolodtunk ugyanis a Sebezhetetlen eredeti, realista premisszájától, és olyan talajra tévedtük, amely nem éppen kényelmes Shyamalan számára. Onnantól kezdve ugyanis, hogy a szereplők bekerülnek az elmegyógyintézetbe, kizárólag arra megy ki a játék, hogy valamiképpen drámai fináléban csapjanak össze, David lassított felvételben öltse magára a köpenyét, a Bestia ragadozópózban vágtasson keresztül egy parkon, Mr. Üveg pedig elégedetten kacagjon zseniális tervének beteljesülésén. Mint azokban a nem túl jó szuperhősfilmekben, amik fölött pont mostanában kezd eljárni az idő. Shyamalan kétségbeesetten igyekszik továbbra is fenntartani az okos, realista szuperhősfilm látszatát, lépten-nyomon próbál mélységet adni a szereplőinek, így mindenki kap legalább egy gyerekkori flashbacket – még a mellékszereplők is –, és valamiért visszarángatja Casey-t (Anya Taylor-Joy) az előző filmből, akiről kiderül, hogy egyfajta Stockholm-szindrómában szenved, és szerelmes Kevinbe.

Véletlenszerűen történnek a dolgok, az Üveg sehogyan sem akar koherens egésszé összeállni, a befejező fordulattal együtt is értelmetlen katyvasz marad. Komor, melankolikus, a megszokottnál alacsonyabb költségvetésű szuperhősfilm thriller elemekkel, de nem több annál… Na jó, talán egy kicsit mégis több. A moziban érezni lehet némi megelégedést a Bestia és David harca közben, ahogy a poénok egy része is sikeresen landol. Az, hogy a film „nézhető”, sőt néhol egészen szórakoztató, James McAvoy lehengerlő jelenlétének köszönhető: kisujjból rázza ki magából a Kevinben élő identitásokat. A Drake-re táncikáló kilencéves Hedwig vagy a méltóságteljes Patricia igazi közönségkedvencek lettek a Széttörve óta. McAvoy-on kívül viszont fájóan kevés rivaldafény jut a többieknek, sokáig nem is érteni, miért Üveg a film címe, hiszen Elijah egyáltalán nem tűnik annyira fontosnak, mint vártuk. A nagy fordulat – ami miatt azóta is háborog a fél internet – aztán már túl sokat nem javít, de nem is ront az összképen. Akinek tetszett a Széttörve, és nem túl szigorú a cselekmény logikáját illetően, nyugodtan adjon neki egy esélyt. Sokszor úgy is szórakoztató tud lenni a mutatvány, ha egyértelmű, hogy a bűvész csak blöfföl.

Pontszám: 5/10

Üveg (Glass)
Színes, amerikai dráma, 129 perc, 2019
Rendező: M. Night Shyamalan
Forgatókönyvíró: M. Night Shyamalan
Operatőr: Mike Gioulakis
Szereplők: Bruce Willis (David Dunn), James McAvoy (Kevin Wendell Crumb, a Fenevad, Patricia, Hedvig...), Samuel L. Jackson (Elijah Price / Mr. Üveg), Casey Cooke (Anya Taylor-Joy), Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson)
Bemutató dátuma: 2019. január 17. (Forgalmazó: Fórum Hungary)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott


További cikkek