×

A csoda elmarad
Clint Eastwood: Sully – Csoda a Hudson folyón
Csiger Ádám
2016 // 09. 12

Tom Hanks és Clint Eastwood nagy fába vágták a fejszéjüket: új filmjük igaz történeten alapuló biopic egy újdonsült amerikai hősről.

2009 januárjában egy utasszállító gép pilótája, Chesley „Sully” Sullenberger kapitány ( Tom Hanks) a Hudson folyót használta leszállópályának, miután egy madárraj tönkretette mindkét hajtóművét a New York-i LaGuardia reptérről való felszállás közben. Mind a százötvenöt utas és a teljes személyzet megúszta súlyos sérülések nélkül. Clint Eastwood rendezése részletesen bemutatja az incidenst, de arra fókuszál, hogy a hősként ünnepelt kapitányt alapos vizsgálatnak vetették alá, és a számítógépes szimulációk mind azt mutatták, hogy a pilóta hibázott, és veszélybe sodorta utasait: az egyik hajtóműve még működött, és két környékbeli repülőtérre is leszállhatott volna.

A film izgalmasan kezdődik: Eastwood és írója, Todd Komarnicki rögtön megtréfálják a nézőt – nyitányukról jó darabig nem tudni, hogy flash forward, flashback vagy valami más. A filmet a későbbiekben sem kronologikusan mesélik, hanem azin medias reskezdés után flashbackek sorozatában mutatják be a kényszerleszállást. Nagy hangsúlyt helyeznek a felütésre, ami valóban érdekesebbé válik annak köszönhetően, hogy felveti a kérdést, helyesen cselekedett-e Sully – és választ csak a fináléban kapunk. Maga a főszereplő is elbizonytalanodik, padlót fog.

A nyitány karaktervezérelt drámát ígér: egy kívülről jövő bonyodalom hatására a főhős élete fenekestül felfordul, és bizonyítania kell, hogy helyesen cselekedett, de erről legfőképpen magát kell meggyőznie. A közönség érzelmi hullámvasútra ül fel a kapitánnyal – miközben a külvilág hősként ünnepli, ha bebizonyosodik, hogy hibázott, a tündérmese rémálommá válik. Kár, hogy a film nem tartja be ígéretét, Eastwoodék az ütős nyitás oltárán feláldoztak minden mást. A flashbackek ugyanis meglehetősen unalmasak, hosszúak és triviálisak: hiányzik belőlük a feszültség, hiszen tudjuk, mi történt. A visszaemlékezések nem hatnak a jelenbeli szálra, a laikus néző nem fog felfedezni semmi olyasmit, ami elárulná, hibázott-e Sully. És mivel a főszereplő már amúgy is nyugdíj előtt áll, a tét sem olyan nagy, noha az alkotók – kissé erőltetetten – próbálják emelni: kiderül, hogy Sully anyagi problémákkal is küzd.

Felvetődik, hogy a veterán pilóta talán túlbecsülte képességeit, elbízta magát, azonban Eastwood végül semmi ilyesmivel nem meri megvádolni életrajzi filmje alanyát, aki jóságos, szerény, tehetséges példakép a vásznon, joggal ünnepli Amerika. Márpedig alapszintű tananyag drámaírásból, hogy a főhős ne legyen hibátlan, feddhetetlen jellem, az antihősök és a tévúton járó karakterek izgalmasabbak, nekik van módjuk fejlődni, változni. Ilyen hős hiányában a Sully végül giccses, pátoszos nemzeti öntömjénezésbe fordul. New York hatóságai példásan összefogva vezényelik a mentőakciót, a kapitány pedig régimódi eposzi hérosz: rosszarcú és szúrós tekintetű bürokratákat kell legyűrnie, akik – tévedhetetlen amerikaiak lévén – kénytelen-kelletlen beadják a derekukat, és beszállnak a hozsannázásba. Árulkodó az is, hogy a főhőst Hanks alakítja – ha más nem is, a casting legalább tökéletes: a rokonszenves sztárszínész szinte minden filmben nemes lelkű mintapolgárt játszik.

Érthető, miért kellett narratív trükkökkel (in medias res, flashback) dramatizálni a cselekményt, azaz érdekesebbnek beállítani a történteket, mint amilyenek valójában: mert ez a megtörtént eset alig alkalmas arra, hogy megfilmesítsék. Hogy mégis mozi készült belőle, az inkább azzal magyarázható, hogy a gyártók úgy vélték, lesz rá közönség. Ahogy az a filmben el is hangzik, Sullyból azért vált hős, mert az amerikaiak ki voltak éhezve valami jó hírre, a New Yorkban élőket pedig különösen rossz emlékek fűzik az utasszállító repülőgépekhez. Eastwood a moziba járó közönség repüléstől való félelmét is jól kiaknázza: valóban ijesztő, hogy napjainkban néhány madár százötvenöt utas, a személyzet és ki tudja, hány New York-i civil halálát okozhatta volna, ha történetesen nem Sully ül a pilótafülkében.

A filmlétjoga a valósághűségben merül ki, de ebből sem származik sok jó: pont azért nem lehetett gyarló karakterré formálni a főhőst, mert Chesly Sullenbergert hősként ünneplik Amerika-szerte, így aztán meg kellett adni a neki járó tiszteletet. Ehhez viszont elég lett volna egy dokumentumfilm is, fikciós mozitól többet várunk puszta hommage-nál. Eastwood rendezésének vannak jó pillanatai, különösen ami az IMAX kamerákkal felvett zuhanást illeti, de látványfilmként sem igazán emlékezetes. A folyóra való kényszerleszállás a direktor ábrázolásában ugyanis rutinmunkának hat, még ha valójában alighanem beleadott apait- anyait. Dialógusok adják tudtunkra, hogy csoda történt, csak épp látni nem látjuk. Eastwood és Hanks hiába nevezhetőek szerzői filmesnek, ezúttal összehoztak egy minden ízében szokványos hollywoodi blockbustert, amibecsábít a moziba, de ott leszerepel.

Pontszám:4/10

Sully Csoda a Hudson folyón
Színes, feliratos, amerikai életrajzi dráma, 96 perc, 2016
Rendező: Clint Eastwood
Forgatókönyvíró: Todd Komarnicki
Operatőr: Tom Stern
Zene: Christian Jacob
Szereplők: Tom Hanks, Aaron Eckhart, Laura Linney
Bemutató dátuma: 2016. szeptember 8. (Forgalmazó: InterCom)

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben