Az amerikai Főnix legendája

A valós történetek szerelmesei igazán örülhetnek, ugyanis ez a film egy 1979-es, a CIA által végrehajtott, majd húsz évre titkosított iráni túszmentő akción alapul. Amikor Khomeini ajatollah visszatért száműzetéséből, és véres megtorlásba kezdett, a feldühödött nép elfoglalta az amerikai nagykövetséget, túszul ejtve az ott dolgozó személyzetet. Hat ember kivételével: ők az utolsó pillanatban elhagyták az épületet és a kanadai nagykövetségen találtak ideiglenes menedéket. Az idő egyre csak fogy, és persze egyre nehezebb fenntartani a kényes helyzetet.

Ennél a pontnál a huszadik századi Közel-Kelet politikája iránt kevésbé fogékony nézők valószínűleg mély álomba szenderülnének, ha nem tűnne fel a rendező (maga Benjamin Geza Affleck) által kiválóan megformált Tony Mendez. Az ő nevéhez fűződik az ügynökség talán legelmeháborodottabb ötlete. Egy kommersz, sci-fi forgatókönyv (Argo) alapján alibi-kampányba kezdenek, melynek célja a minél hangosabb hírverés. Fényűző partik, jelmezes olvasópróbák, egész oldalas újsághirdetések, annak a tudatában, hogy a filmet sohasem fogják leforgatni. Hősünk helyszínkeresés ürügyén Iránba látogat, hogy a hat túszt ál-stábtagokként hamis papírokkal hazacsempéssze. A legszebb az egészben, hogy mindez a való életben is megtörtént.

Igazi filmre kívánkozó, hálás történet. Ha így mesélem, hazafias, amerikai történelemlecke, ha pedig úgy, akkor bohókás kritika a korabeli hollywoodi viszonyok álságosságáról. A filmet (és rendezőjét) az teszi zseniálissá, hogy egyszerre akarja és teljesíti is mindkettőt. Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a foglyok hétköznapjainak dokumentarista ábrázolása és a gyenge lábakon álló mentőakció komikus szerveződése kiválóan működik egymás mellett. A kontrasztok ez esetben nem gyengítik, hanem éppen erősítik egymást. A mozi a hírhedt történések rákfenéjével is hatékonyan megküzd: annak ellenére is izgalmas tud maradni, hogy ismerjük a végét. Hiába tudjuk, hogy Tony és kis csapata épségben haza fognak jutni, az utolsó pillanatig izgulunk értük. Biztos, ami biztos alapon a készítők azért egy valóságtól teljesen elrugaszkodott, a kifutópálya utolsó méteréig tartó, repülős-autós üldözést is bevetnek, de ezért igazán nem haragudhatunk rájuk.

Kis film, kis költségvetés, kis sztárok – fanyaloghatnánk mégis. Mindezek ellenére egy rossz szavunk sem lehet a szereposztás tekintetében. Csupa sorozatszínész, de kizárólag az A-osztályból. A filmgyárban szemfényvesztő páros (Alan Arkin és John Goodman) és a CIA falain belül intézkedő felettes (Bryan Cranston) játéka is minden kritikán felül álló.

A tökéletes egyensúly csak a film legvégén billen ki. Amerika a sztori húszéves rejtegetése után végre magáénak akarja a dicsőséget, és ez sajnos meg is látszik. A másik apró gikszer szintén a lezárás során adódik, mikor a korhű és távolságtartó világból hirtelen Tony Mendez magánéletébe csöppenünk. Teljesen felesleges a család boldog újraegyesülésének kiemelése, de mivel egy hollywoodi filmről beszélünk, addig nem is lehet vége, míg minden arcon nem terül el a boldog vigyor, és minden ágon derűs pacsirták nem dalolnak. Sokan támadják az alkotást emiatt, de aki különösebb preferencia nélkül ül be a moziba, azt ez egyáltalán nem fogja zavarni.

Ha azt mondom, hogy Ben Affleck jobb rendező, mint színész, valójában még semmit sem mondtam. Az Argo-akció után teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy kiváló. Miután eddigi filmes karrierjével porig égette önmagát, megdöbbentően tehetséges alkotóként született újjá hamvaiból. Aki pedig harmadik nekifutásra ilyen erős darabbal jelentkezik, annak minden múltbéli bűnét önként megbocsátjuk. A csodák már csak ilyenek.

Az Argo-akció (Argo)
Rendezte: Ben Affleck
Színes, feliratos, amerikai thriller, 120 perc, 2012 (InterCom)

A képek forrása: port.hu