Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista

Különös szilveszter

Interjú Goda Krisztinával és Lengyel Tamással

2018.12.10 — Szerző: Gyöngyösi Zoltán

Kell-e, hogy önmagunk gyengeségeivel egy olyan közegben találkozzunk, amely szeret minket, s ahol mindenkiben megbízunk? Többek között erre a kérdésre keresi a választ Goda Krisztina új filmje, a BÚÉK című „érzelmi esettanulmány”. A rendezővel és az egyik főszereplővel, a Márkot alakító Lengyel Tamással beszélgettünk.

Különös szilveszter

 

A hét szereplő egymáshoz való viszonya volt az érdekes” – Goda Krisztina rendező

Kezdjük egy játékkal! Asztal, mögötte ön és hat jó barátja. Kitenné-e ön is a telefonját, hogy az érkező üzeneteit bárki elolvashassa?

Most ki, mert épp nincs titkolnivalóm. Nem volt mindig így. Bár annak nem örülnék, ha pizsamában látnának. A lányom vlogol, és néha egy-egy otthoni fényképén neglizsében tűnök fel.

Hogyan húzná ki magát ebből a játékból?

Azzal, hogy unalmas, hülyeség, most nincs hozzá kedvem. De nehéz megúszni. Egy ilyen helyzetben nagy nyomás van az emberen.

A filmben többször elhangzik, hogy a szereplők képmutatóan viselkednek. Ez természetes állapot az embernél?

Annyiban természetes, hogy mindenki a legjobb arcát akarja mutatni a világnak, s ami ezzel ellentétes, azt nem akarja láttatni. A probléma akkor indul, amikor mégis napvilágra kerül egy s más. Az a nem mindegy, hogy a lelepleződést hogyan kezeli az illető! A film tehát nem arról szól, hogy mindig legyünk őszinték – ez lehetetlen –, hanem arról, hogy vállaljuk saját magunkat. És ha másutt nem is, legalább azok előtt, akiket a legjobban szeretünk.

Jól oldották meg a filmbeli karakterek ezt a feladatukat?

Nincs egységes válasz, mert mindenki másképp reagál a leleplezésre. Ki jól, ki rosszul magyarázza ki magát egy-egy helyzetből, amikor szorult a hurok.

Hogy viszonyult az eredeti olasz film, a Teljesen idegenek rendezője ehhez az újraforgatáshoz?

Örült neki. Különben nem én vagyok az úttörő, készítettek belőle nem egy változatot, három európairól tudok. Paolo Genovese ezzel a filmmel lett világhírű – minél több helyen dolgozzák fel az alapötletet, annál több emberhez jut majd el ez a történet. A BÚÉK most a magyarokhoz.

Mi volt a fókuszváltás az eredeti filmhez képest?

Kissé átalakítottuk a karaktereket, nálunk a szereplők közötti kapcsolatok és a problémáik sem teljesen ugyanazok. A vége pedig teljesen elüt tőle.

A filmbeli titkok a párkapcsolatokkal és a nemiséggel kapcsolatosak.

Van a filmben egy anya–lánya és egy anya–fia kapcsolat is, ezek nem párkapcsolatok. A szexualitással kapcsolatos konfliktusok hátterében pedig mélyebb lelki problémák állnak. Gábor a kisebbrendűségi komplexusa miatt keres a házasságán kívüli kapcsolatot, Márk a függőségét próbálja levetkőzni.

Nem gondolt arra, hogy a személyiségi és párkapcsolati problémákon túlmenően vagy azok helyett valami más gonddal-bajjal terhelje meg a szereplőket? A magyar középosztály például küzdhet még az anyagi csőddel, politikával, karrierkudarcokkal, büntetőeljárásokkal – ez utóbbi az eredetiben szerepet kapott.

Fontos volt, hogy a beérkező hívások és üzenetek a jelenlévő szereplők közötti viszonyokban okozzanak törést, mert a néző számára ők az érdekesek. Nem akartunk aktuálpolitikai kiszólásokat sem, az maradjon a Szomszédok sorozat sajátja. Genovesénél tényleg volt egy büntetőeljárás a háttérben egy halálos gázolás miatt, de ez egyik híváshoz sem kötődött, ezért nem tartottuk meg.

Mi a filmben az eredetihez képest a célközönségnek szóló „magyar íz”?

Az, hogy a színészek által megjelenített karakterek ismerősebbek voltak nekem a viselkedésformáikkal, mint az olaszok. Kalocsai terítő nem volt, de azért bejglit ettek, szilveszterkor himnuszt hallgattak. Ennél magyarosabb motívumot nem akartunk ráerőltetni a történetre. Az emberek mindenütt hasonlóan viselkednek egy ilyen helyzetben.

Ön találkozott olyan történetekkel, amik a filmben lelepleződtek?

Ennél durvábbakkal is. Csakhogy az ismerőseim sztorijai ebbe a dramaturgiába nem fértek volna bele. Meg aztán nálam sosem volt cél, hogy egy az egyben vigyek filmre egy létező személyt, mert a fikció számomra sokkal érdekesebb.

Volt valami lelepleződés a forgatás közben?

Igen. Törőcsik Franciska. Róla tudtuk, hogy intelligens, szerény, tehetséges, alázatos a pálya iránt, de azt nem, hogy fergeteges humora van. Mindenki dőlt a poénjai miatt a röhögéstől.

 

Először nevettet, aztán önvizsgálatra kényszerít” – Lengyel Tamás színész

Már a rendezőnek is feltettem a kérdést: ön bevállalna egy ilyen játékot? Tehát van hat barátja…

Már itt bukik a dolog, mert összesen három igazi barátom van. Velük belemennék ilyenbe. Persze vannak nekem is bizalmas dolgaim, de nem különbözöm attól, amilyennek mutatom magam.

Ön játssza Márk szerepét, aki a negatív főalak. Mit gondol, miért választották ki a szerepre?

Feletételezem, hogy jól működtem a válogatáson. Egyébként nem olyan pocsék alak ő, mint gondoljuk. Bajban van a férfiasságával. Tele van komplexussal, kisebbségi érzéssel, bizonyítási vággyal. Szerintem szakember segítségére volna szüksége. De a végén neki is kinyílhat egy új kapu az életében.

Az a pokolba is vezethet.

De az alaphelyzet az, hogy változni akar, egy normálisabb, teljesebb életet szeretne élni. A törekvés tehát megvan benne, ez is valami. Végül felfogja az őt ért veszteséget.

A többi karakter mennyire volt az ön számára szerethető?

Önmagukban inkább esendőek, ráadásul rossz közöttük a kommunikáció. Ebből lesz a baj. Erről akar a történet beszélni, nem az alapkonfliktusok mélységeiről. A BÚÉK a megoldásról szól, arról, hogy mi az alapérték egy társas kapcsolatban: az őszinteség.

Mi a film vállalása: hogy megnevettesse vagy hogy elgondolkodtassa a közönséget?

Először nevettet, aztán önvizsgálatra kényszerít. Az emberek igyekeznek jobbnak, vonzóbbnak láttatni magukat a valóságosnál – ez ösztönös viselkedés, erre vagyunk kódolva. Mert ha valaki megmutatja a gyengeségét, akkor prédává válhat. Rátérve az alapkérdésre: a szövetséget a barátaimmal, a szüleimmel, a gyerekemmel, a párommal olyan szent dolognak tartom, ahol nem létezhet semmiféle árulás.

Mi a filmben a kommunikációs kudarc oka?

A kölcsönös bizalomhiány. Ebben a baráti körben mindenki elmondhatná a maga problémáját, de nem teszik, mert nem tudják, mit várhatnak a másiktól.

Mit szól ahhoz, hogy a BÚÉK „csak” egy remake?

Jó sztori jó karakterekkel és érdekes helyzetekkel. Ez a film nem fesztiválokra készült. A célja, hogy klassz élményt nyújtson a nézőnek, hogy újra megszerettesse a magyar mozit a közönséggel, és nekem ennyi épp elég volt a motivációhoz. Pár dologban számomra jobb, mint az eredeti. Például kevésbé tetszik, hogy az olaszban egy közönséges este van, mert elképzelhetetlennek tartom, hogy akkor egyszerre ennyi üzenet és hívás érkezzen a telefonokra. Szilveszterkor ez szerintem sokkal hihetőbb. Aztán itt van a befejezés: az eredeti úgy ér véget, mintha a történet meg sem esett volna, mi viszont nem vonunk vissza semmit. Ezt sokkal erősebb lezárásnak tartom, ettől számomra nőtt a tétje a dolognak. Ott csak megeshetett ez a helyzet, nálunk meg is történik. Így mindez többletértelmet nyer a befogadó számára: itt nincs fikció, így nincs visszaút sem.


További cikkek