×

„Felruház a Rock&Roll Áruház!”
Poós Zoltán: Rock&Roll Áruház – ez a divat 1957–2000
Murzsa Tímea
2018 // 12. 08

Mikor a „zene és az öltözködés még veszélyforrást jelentett”. Mikor egy megfelelően kiválasztott farmernek vagy zakónak üzenete volt. Ebbe az érába kalauzol bennünket Poós Zoltán legújabb könyve.

A kultikus tárgyakat összegyűjtő divat- és közérzettörténet, a Rock&Roll Áruház egy David Bowie-idézettel indít: „[A]mit viselünk, abban benne van a teljes élet tapasztalata. Többről van szó, hogy éppen mit veszünk fel, mert a ruha azt mutatja meg, kik vagyunk.”

A Rock&Roll Áruház a szerző hasonló tematikájú korábbi könyveihez kapcsolódik (Szivárvány Áruház, Szivárvány Nagyáruház, Állami Áruház), amelyekben egy-egy korszak kultikus tárgyait gyűjtött össze, megspékelve azokat saját emlékeivel: „gyerekkorom tárgyi katalógusa […], mégis inkább a 70-es, 80-as évekről szól, mint rólam” – jellemzi például Poós aSzivárvány Nagyáruház című kötetét. A Rock&Roll Áruházban sem csak lexikonszócikkeket olvashatunk, a tárgyakhoz a megidézett korszakok jellegzetes figurái és történetei is hozzátartoznak, s sokszor ezen alakok egyike maga az író, pontosabban alteregója, „Józsika”.

A kötet a Kádár-korszak világát négy nagyobb időszakra osztja. Az 1957-től 1970-ig terjedő intervallum az „Ezek a fiatalok” címet viseli, utalva Banovich Tamás azonos című, 1967-es beatfilmjére, amelyet az Illés együttes neve fémjelzett. A korszak tizennégy kultikus tárgyát számba véve az ávós bőrkabáttal kezdve a rock&roll zakón keresztül eljutunk a miniszoknyáig. A kijelölt tárgyak – a szerző szavaival élve – „városképileg” is fontosak, a ruhaválasztásnak ugyanis üzenete van: „1960-ban már nem volt ÁVH, de volt ávós kabát, voltak ávósok is, csak éppen a szórakoztatóiparban helyezkedtek el, például az Országos Rendező Irodában.” A rock&roll zakó a Fenyő Miklós által felépített, ideális párhuzamos világot idézi meg, a Hotel Mentholt. Ha felveszed a zakót, az lehetsz, aki akarsz. Pálmafák és limbó hintók nőnek ki a kádári Magyarország fagyos és szürke talajából, a miniszoknyát pedig a szabadság forró szele fújja.

A második fejezet, a „Lubickolunk a langyos tóban, hej” az 1970-től 1980-ig terjedő időszakot vizsgálja. Bródy János 1978 című dalszövege inspirálta a címadást: „Ezerkilencszázhetvennyolc van / s nem vagyunk nagy izgalomban, hej-hó / Ezerkilencszázhetvennyolc van / A közérzetünk, az kösz szép’ jól van, hej-hó.” Ezekben az években sokan a közérzetüket először klotnadrágba tuszkolják, aztán babos kendővel kötik át, végül marlborós szatyorba csúsztatják bele nagy vagányan. Mindegyiknek megvan a maga jelentése. A klotgatya egyet jelent a munkával, a munkásokkal – a babos kendő a Beatricével. A marlborós szatyorból pedig a hanyatló Nyugat ópiumának szaga érződik.

A harmadik fejezet címeként az Európa Kiadó Popzene című dalának egyik fontos sorát olvashatjuk: „Minden a régi, mohón élni” – s a választás nem véletlen. Az 1980–90-es években kezdődik meg a „jami-jami, konzumterror”. Minden áruházban kapni fehér teniszzoknit, holott a lakosság nagy része nem látott még teniszütőt sem. A Sandokan-póló a brandek brandje lesz, lassan elkezd kialakulni a fogyasztói társadalom. Zeneileg is – hiszen a kötet egyik legerősebb vezérfonala a zene változása: a szép melódiáktól, tánczenétől, az őrjítő beaten keresztül eljutunk a popig. De ebben az időszakban virágoznak a szubkultúrák is: a teniszzoknik mellett a csíkos punknadrág dívik. A darkosok, gruftik, gótok mérik az éjszakát, egy másik, föld alatti világban. Ehhez pedig attribútumaik is hozzá tartoznak: a gothic cipő, de a The Cure klub is.

Végezetül elérünk a „Menedzser srác hátra szól, változtasd meg magad” című fejezetig, amely az 1990-től 2000-ig terjedő időt dolgozza fel. A címben megidézett Kézi Chopin-dal több sorát is citálhatnánk: „Egy stúdióst felszippant a szórakoztató ipar / Lemezed nem elemez, és senkit nem zavar.” Megjelenik a patacipő és a légyszemüveg. A nagy időknek vége, „sokáig éljen a kommersz!”. Színes műanyag világ, szintetikus drogok.

A tárgyleírások tehát a Rock&Roll Áruház kötetben sosem csak tárgyleírások. Sokkal inkább metonímiái egy adott korszaknak, életérzésnek, szubkultúrának. Ott működnek a legerősebben, ahol a szerző alteregója, „Józsika” (a névválasztás egy kicsit bagatell, és sokszor a szövegek cizelláltabb iróniája ellen dolgozik) is beleszövi saját emlékeit, érzéseit, viszonyulását ezekbe a sztorikba. Hogy mit húzott fel, hogy megszerezze a nagy mellű, pattanásos Dittit, és hogyan okítja a Mezőhegyes felé tartó vonaton a Hunky-Punky boltből hazafelé tartó srácokat a punk igazi természetéről.

A kötet nagyon erős vizualitással dolgozik, a jól sikerült tárgyfotók mellett a Fortepan archív képei segítik a képzeletet – hiszen a képiség legalább olyan fontos a kötetben, mint a szórakoztató, laza leírások. Így tudja megfogni a Rock&Roll Áruház nemcsak a divat tárgyi világát, azok alakulásait, hanem a mögöttük húzódó langymeleg szocializmussal együtt az ifjúsági szubkultúrák eszmei hátterét.

Poós Zoltán: Rock&Roll Áruház – ez a divat 1957–2000, Corvina, 2018.

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs legfrissebb száma

Bővebben