×

Aranyásók a nyomortelepen
Puccini-ritkaságot mutattak be az Erkel Színházban
Péter Zoltán
2018 // 12. 09

Puccini ritkán játszott, grandiózus vadnyugati története közel ötven év után tért vissza az Erkel Színház színpadára.

Giacomo Puccini számára komoly bevételt jelentett, hogy operái népszerűbb részleteit különböző átiratokban külön is megjelentették a zeneműkiadók, így nem meglepő, ha művészi elvei mellett üzleti megfontolásból sem oldotta fel operáiban a hagyományos, zártszámos szerkezetet. A darabok slágerré vált részletei nagy népszerűségnek örvendtek a zenekedvelők, amatőr zenészek körében, jó üzlet volt tehát megjelentetni őket zongora- és egyéb hangszeres átiratokban. Puccini az 1910-es években azonban már a világ legsikeresebb operakomponistájának számított, s a megélhetési zeneszerzők kezeit gúzsba kötő béklyóktól megszabadulva kísérletet tehetett egy újszerű színpadi mű, A nyugat lánya megalkotására. A kísérletből pedig igazi remekmű született.

Már a meglehetősen filmszerűre sikerült nyitójelenet is megkövetelte a zártszámok feloldását, az énekbeszéd előtérbe kerülése pedig azt eredményezte, hogy a komponista elsősorban a zenekar segítségével jellemezte hőseit, mindent alárendelve a szimfonikus hangzásvilágnak. A hangszeres kíséret ezernyi színnel, csodálatos, elégikus líraisággal szól. Sajnos azonban A nyugat lánya sehol sem tudott akkora népszerűségre szert tenni, mint a Bohémélet vagy a Tosca.

Az elmúlt években ugyan több operaházban is műsorra tűzték a Girlt – Puccini csak így emlegette ezt az operáját –, de sehol sem tudott hosszabb távra gyökeret verni a repertoárban. A Magyar Állami Operaház évtizedek óta nem játszotta a darabot, nem meglepő hát, ha az utóbbi évek egyik legnagyobb érdeklődésre számot tartó operaeseménye A nyugat lánya decemberi felújítása volt az Erkel Színházban.

A színpadra állítást egy fiatal orosz rendezőre, Vasily Barkhatovra bízták, aki minden romantikus vonásától megfosztva deheroizálta a történetet, és kortárs mesét varázsolt belőle, hiszen az aranyásók Kalifornia vadregényes tájai helyett egy összezsúfolt, betongyűrűkből felépített táborban vertek tanyát. Minden kifogásolható megoldása ellenére a rendezés az első és a második felvonásban jól működik, a harmadikban azonban a történet megváltoztatása vontatott színpadi jeleneteket eredményezett. Ramarrez holtan fekszik, leterítve, az énekkar által énekelt részek – például az utána való hajsza – csak lázálmában jelenik meg, majd miután mindenki eltűnik a színről, egy pillanatra a függöny is legördül, aztán Ramerrez feltámad a holtak birodalomból, és elénekli utolsó kettősét Minnie-vel. Elmarad a megváltó szerelem heroikus története: a szobahőmérsékletű színház nem forrósodott át a zenedráma romantikus atmoszférájától. Nincs boldog happy end, a címszereplő amazon természetéből nem marad semmi, a szerelmesek méteres távolságban énekelnek egymástól, az előadás zenei nívója pedig egy jól sikerült repertoárelőadás átlagos színvonalát hozta.

A címszerepben Bátori Évát láthattuk, akinek hangja sajnos nem szólt kiegyenlítetten, a drámai kitörések elsikkadtak, vokális szerepformálása érzelmi árnyalatokban szegényes, színészi játéka egyoldalú volt. A férfi főszerepet alakító Gaston Rivero nem a hőstenorok ama fajtából való, akik évtizedeken át énekelték Ramerrez szólamát, de szép hangszínű és erőteljes hangja jól bírta a partitúra támasztotta követelményeket, nem fáradt el a harmadik felvonásban sem, kulturált énektechnikájával pedig igyekezett vokálisan összetetten jellemezni szerepét. A sheriffet megformáló Szegedi Csaba nem tudott kellő súlyt és jelentőséget adni az igazságszolgáltatás könyörtelen végrehajtójának, énekesi teljesítménye és színészi játéka is unalmas volt. A kisebb szerepek alakítói közül jól eltalált, élvezetes karakteralakítást nyújtott Balczó Péter a pultos, Kiss András a mesztic férfi szerepében. Bakonyi Marcell a Fargo társaság ügynökét, Cseh Antal Sonorát énekelte határozott színpadi jelenléttel. A férfikar jól teljesítette feladatát. A Kocsár Balázs vezette zenekar játéka nélkülözte az igazi ihletettséget, de mindvégig üzembiztosan kísérte a zenészeket, a karmester a partitúra kiváló ismerőjének bizonyult.

Puccini vadnyugati története modernizált kiadásban közel ötven év után tért vissza az Erkel Színház repertoárjába, a közönség tetszéssel fogadta a premiert, a december 1-i alkalomra minden jegy elkelt. Az átütő erejű, izzó szenvedélyeket megjelenítő előadás azonban sajnos elmaradt, ahogy kidolgozott jellemeket sem láthattunk a színpadon.

Megosztás:

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs januári száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben