A gyilkos a házban van?

A hatvanas–hetvenes évek modernista művészfilmes trendjének egyik fő, a posztmodernt is foglalkoztató témája volt a valóság megismerhetőségének bizonytalansága. E gondolatkör tézisfilmje Michelangelo Antonioni Nagyítás című kvázi-modernista thrillerje, amelyben a szórakozott fotós lencsevégre kap egy gyilkosságot, de az előhívott kép többszörös zoom után sem alkalmas a férfi gyanújának igazolására, sőt teljes kudarcot vall megszállott nyomozása.



A történetet azóta számos alkotó feldolgozta más-más perspektívából: a legismertebb Francis Ford Coppola Magánbeszélgetése és Brian De Palma Halál a hídon című pszichothrillerje, de Peter Greenawaytől A rajzoló szerződését és Peter Strickland Berberian Sound Studióját is szokták a Nagyításhoz hasonlítani.

A Nagyításhoz vagy a Magánbeszélgetéshez (és számos román újhullámos filmhez) hasonlóan Radu Muntean Az alsó szomszédban ismét egy populáris műfajt – krimi/thriller – használ morális-társadalmi kérdések, illetve ezekkel szoros összefüggésben a valóság megismerhetőségének vizsgálatához. A film főszereplője, Pătraşcu tisztes családapa s nem annyira tisztes, „mutyizó”, tipikus kisember. Ráadásul szeret hallgatózni – kiváltképp amikor az allattuk lakó lány veszekedik partnerével, Vali Dimával. Persze a vitákra nem nehéz odafigyelni, mert fölhallatszanak, de a sunyi Pătraşcu még oda is tapasztja fülét a bejárati ajtóhoz. Egyik nap azonban arra lesz figyelmes, hogy a lakást a rendőrség lezárta, a halottszállítók jelenlétéből gyilkosságra következtet, illetve játék- és Facebook-függő fia révén a lány erőszakos halálról értesül. Pătraşcu kombinálni kezd, gyanúja a nő élettársára, Dimára terelődik, akivel éppen egy „kockázatos üzlet” lebonyolítására készül. Így Pătraşcunak döntenie kell, hogy a piszkos pénz vagy a vélt felsőbbrendű erkölcsi igazság fontosabb számára.



A modernista filmekhez hasonlóan az Az alsó szomszéd legfőbb eleme a bizonytalanság, amelyet még mindig remekül képes ábrázolni a mára kissé kifáradt minimalista, epizodikus történetvezetéssel Radu Muntean. Mint a Nagyításban, itt is ködös információk állnak a főhős rendelkezésére, amelyekből megpróbál összerakni egy történetet. Ez azonban Az alsó szomszédban is lehetetlen. Az utolsó képkockáig eldönthetetlen, hogy az önjelölt nyomozó Pătraşcunak igaza van-e. Míg a Hátsó ablakban (Hitchcock híres filmjéhez is kapcsolódik Muntean alkotása) az a kérdés, hogyan menjenek át a szomszédos épületbe a hősök, addig Az alsó szomszédban még az is kétséges, hogy van-e értelme átmenni, azaz szembesíteni a vélt tettest feltételezett bűnével. Emiatt a műfaj háttérbe szorul, Az alsó szomszédban a megoldásnál sokkal fontosabb a központi probléma elemzése. Ami kicsit felemásra sikerült. A modernista filmek hajlamosak elidőzni a triviális, dramaturgiailag jelentéktelennek tűnő cselekvések bemutatásánál, és ezzel az eszközzel Radu Muntean is él, csak éppen míg az előzményfilmekben fontos funkciója volt a triviálisnak tűnő mozzanatoknak is (például a Nagyítás végén a „láthatatlan labdával” teniszezés), addig Az alsó szomszédban viszonylag sok az üresjárat. Például joggal érezhetjük feleslegesnek azokat a jelenetsorokat, amelyekben Pătraşcu és fia egy kutyás versenyen vesznek részt a család kedvencével, de túlzásba vitték az alkotók a videojátékos részeket is.

Az alsó szomszéd ugyanis kicsit igazságtalanul gúnyolódik a videojátékos szubkultúrán. Noha karakterábrázolásában Radu Muntean műve a román filmekre jellemzően összetett, és a játékokat korholó apukát, Pătraşcut sem mutatja be erkölcsileg feddhetetlen figuraként, a történet azt implikálja, hogy a játék deviáns viselkedéssel jár együtt (a gyilkosnak vélt Dima is szívesen múlatja idejét erőszakos videojátékokkal).



Radu Muntean műve semmi formai vagy tartalmi újítást nem hoz a román újhullám jelentős darabjaihoz képest, ám feleslegesen didaktikus megnyilvánulásai és kisebb hibái ellenére a szintén bűnről szóló Anyai szívhez hasonlóan újabb izgalmas és összetett társadalmi látlelet, amely megpiszkálja a néző erkölcsi értékrendjét.

8/10

Az alsó szomszéd (Un etaj mai jos)

Színes, feliratos, román-francia-svéd-német krimi, dráma, 93 perc, 2015

Rendező: Radu Muntean

Forgatókönyvíró: Alexandru Baciu, Radu Muntean, Răzvan Rădulescu

Operatőr: Tudor Lucaciu

Szereplő(k): Pătraşcu (Teodor Corban) Pătraşcu felesége (Oxana Moravec), Pătraşcu anyja (Tatiana Iekel), Vali Dima (Iulian Postelnicu), Vali felesége (Ioana Flora), Bolocan (Liviu Cheloiu), Viorel (Constantin Diţă), Dan (Constantin Drăgănescu)

Bemutató dátuma: 2016. május 5. (Forgalmazó: Cirko Film)

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!