×

„Minél személyesebb, annál jobb”
Beszélgetés Szeder-Szabó Krisztával
Szarka Károly
2016 // 05. 05

Három éve alakult, két éve be is lopta magát a közön­ség és a kriti­kusok szívébe a Szeder zene­kar. A Hab a tete­jén című mini­albu­mon több­nyire akusz­tikus hang­zású szá­mok­kal mutat­koz­tak be, most pedig egy rocko­sabb nagy­leme­zen dol­goz­nak. Az éne­kes-gitá­ros Szeder-Szabó Krisz­tiná­val beszél­gettünk.
Három éve alakult, két éve be is lopta magát a közönség és a kritikusok szívébe a Szeder zenekar. A Hab a tetején című minialbumon többnyire akusztikus hangzású számokkal mutatkoztak be, most pedig egy rockosabb nagylemezen dolgoznak. Zenéjüket nagyjából a francia sanzonok és a magyar népzene keverékeként szokták értelmezni, és bár van néhány francia nyelvű dalszövegük, a zenét pedig tényleg uralja a nagybőgő és a hegedű, a skatulyázások ellen kifejezetten tiltakoznak. Az énekes-gitáros Szeder-Szabó Krisztinával beszélgettünk.



Úgy tudom, már gimnazistaként is zenéltél. Milyen hatások értek?

Volt egy gimis zenekar, amiben a frontember, Petruska Andris gondolkott háttérvokalistákban, mi pedig – többen lányok – énekeltünk neki a telefonba. Tetszett neki, be is vett minket, és ő mondta, hogy komolyabban kellene foglalkoznom a zenéléssel. Így kerültem Bussy Gáborhoz, akinél mindenféle műfajt tanultam: a kis country dalok után egyből bossa novát, majd jött a blues korszak, meg a funky, egy kis jazz, egy kis rock. Amúgy nagy rocker voltam gimiben, és nagy Muse-fan. Azóta sem rajongtam annyira egy konkrét előadóért. Utánanéztem, hogy milyen az életük, mi van a zenén és a szövegen túl, ami mintha rólam szólt volna, és azt gondoltam, hogy ilyen életet akarok élni, én is ilyen hatással akarok lenni az emberekre. Ráadásul Matthew Bellamy, az énekes zongorázik is, gitározik is, ő írja a dalokat, és ez nagyon tetszett. Így határoztam el, hogy zenész szeretnék lenni.

A Szeder, ahogy a neve is elárulja, a „saját” zenekarod, vagyis a te elképzeléseid valósulnak meg. Hogy találtad meg magad mellé a zenészeket?

Nehezen. Az elején mindenféle zenészt találtam, akik aztán később mégsem értek rá. Csizmás Andris volt az előző nagybőgősünk, aztán jött Bakai Marci hegedűs. Andris hozta Szabó Sipos Ágostont, a dobost. A Szeder második koncertjére alakult ki ez a felállás, velük készítettük a bemutatkozó lemezt is. Aztán nemrég történt egy csere, most Gyányi Marcell a nagybőgősünk.

A bemutatkozó, Hab a tetején című minialbumotok munkálataihoz utólag gyűjtöttetek pénzt az interneten, vagyis az egyre népszerűbb közösségi finanszírozást választottátok. Sikerült?

Végül is igen, a stúdióköltségek kijöttek belőle. Nyilván voltak egyéb költségeink is, de azért egy elég szép összeget sikerült összegyűjtenünk, ráadásul úgy, hogy akkor még ismeretlenek voltunk. Pont azután indultak be a dolgok, jött a Reggeli dal, hozzá meg a klip, a lemez. Addig csak ismerősök és barátok tudtak rólunk. Az új lemezre már lesz pénz, szerencsére nyertünk a Cseh Tamás-pályázaton. Valószínűleg ki kell majd egészítenünk, de azért elég jó löketet ad.



Ott voltam a legutóbbi Szeder-konertek egyikén, ahol már játszottatok új dalokat is. Hány szám lesz a lemezen, és milyenek? Lesznek például francia dalok?

Legalább tíz új dal lesz rajta, ezekkel vágunk neki a nyári fesztiválszezonnak, a régebbi, sanzonos hangulatú dolgokat viszont későbbre hagyjuk. Francia dal sem lesz, bár ez volt az első terv. Egy kicsit hangosabb lesz a lemez, inkább alternatív pop-rock irányba, vagyis a nagyzenekaros hangzás felé visszük el. De lesznek rajta kísérletezősebb dalok, vonós kíséretű halk szám is, és egy duett Maszkurával.

Nagyobb színpadokra vágytok, vagy egyszerűen csak jobban érdekelt titeket az új hangzás?

Is-is. Nagyon szeretem az akusztikus zenét, de tavaly nyáron már tapasztaltuk, hogy a nagyobb színpadokon nem feltétlenül él meg, vagy nem mindig tudják rendesen kihangosítani. Ezért is merült fel, hogy dúsabb legyen a hangzás. Egyébként is mindenkinek az a célja először, hogy sok emberhez eljusson, és nagy hatást gyakoroljon.

A francia nyelvű dalszöveg és a sanzonos vonal honnan jött? Tudom, kézenfekvő lenne a válasz, hogy francia szakos voltál, de miért éppen francia?

A francia nyelv olyan, hogy vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem. Aki nagyon megszereti, az teljesen belehabarodik a kultúra minden szegmensébe. Én is ebbe a csoportba tartozom. A gimiben kitaláltam, hogy németről franciára váltok, és tudtam azt is, hogy jó a franciatanár. Egyből behoztam a csapatot, sőt hirtelen a legjobb lettem, úgyhogy nálam ez egy intenzív dolog volt, és minden része megtetszett. Voltam kint már előtte is Franciaországban, utána többször is, ez is hatott rám, meg a francia filmek, zenék. Akkor már adta magát, hogy énekeljek is franciául.

Előszeretettel aggatják rátok a „folk” címkét, a szövegeitek viszont egyáltalán nem nevezhetők népiesnek. Hogy állsz ezekkel a zenei skatulyákkal?

Utálom őket! Igazából semmi közöm a folkhoz, de ezt a hangszerelést – hegedű, nagybőgő, néha tangóharmonika – azért találtam ki, mert a franciás életérzést szerettem volna magyar köntösben megmutatni. A magyar népzenéhez nincs túl sok közöm. Nyilván a hegedű hoz valami népies beütést, de egyébként Bakai Marci, a hegedűsünk sem népi hegedűs. Ha valami akusztikus, és nem jazz, arra már azt mondják, hogy népi, de szerintem nem az. Mostantól pedig egyre kevésbé lesz az.



A felállás marad?

Nem tudom. Eddig a stúdiófelvételekre koncentráltunk, amik sokkal gitárcentrikusabbak. Sok a gitársáv, van elektromos gitár, szóval adná magát, hogy még egy gitárost bevegyünk a zenekarba. Amúgy Fenyvesi Marci játszik még gitárszólamokat, ő részben a lemez producere is, úgyhogy a lemezbemutatón biztos ott lesz velünk. Maszkura fog tangóharmonikázni és énekelni az egyik dalban, sok lesz a vokál is. De még agyalunk rajta, hogy az új hangzásvilágot hogyan tudjuk élőben reprodukálni.

Úgy tudom, a zenét te szerzed, az első lemez szövegeinek írásakor viszont kaptál segítséget. Ez továbbra is így van?

A zenét tényleg mindig én írtam, viszont együtt hangszerelünk a fiúkkal, közösen találjuk ki, hogy kinek mi a feladata. A szövegeim korábban angol és francia nyelvűek voltak, vagyis többnyire angolok. Az első lemez előtt váltottam magyarra, mivel mégiscsak ez az anyanyelvem, és így tudom a legtisztábban közvetíteni azt az üzenetet, amit szeretnék. Viszont nagyon féltem ettől, nehéz feladatnak tűnt, mert a magyar szövegeknél sokkal jobban kiütközik a kamu és a közhely. Az elején nem volt túl nagy önbizalmam, és amit írtam, azzal sem voltam elégedett. Az első három szám született úgy, hogy volt egy téma, hozzá ömlesztve az érzések, képek, ezeket pedig odaadtam Lukácsházi Lucának, aki csinált belőlük egy rímbe rendezett szöveget. Ez a három dal a Tündérdisznó, az Őszi dal és a Tengeróceán volt. Aztán már belőlem is jöttek olyan sorok, amikkel elégedett voltam, jobban is tudtam, mit szeretnék, viszont voltak lyukak. Akkor kitaláltuk a Lucával, hogy közösen írjuk a dalokat, ami nagyon vicces volt, sokat röhögtünk közben. A következő szakaszban már csak átolvastattam vele, és egy-egy szót kicseréltünk. Közben egyre intuitívabb lettem, és az új szövegeim egyszer csak kibuggyantak belőlem. A tartalom olyan mély volt, hogy nem is tudtam volna más tollából elképzelni.



Gyakran kérdezem meg zenészektől, hogy miért jó magyarul, és miért idegen nyelven írni. Sok jó előadó van, akik angolul énekelnek, de igazán nagy slágerek Magyarországon csak a magyar nyelvű dalszövegekből lesznek. A franciát meg ráadásul alig érti valaki.

Az idegen nyelvű dalszöveg mögé el lehet bújni. Az előadóművészi lét nagyon törékeny, és ha kiteszed a szíved, ha vállalod a sebezhetőséged, az elég nagy rizikó. Nincsen annál nagyobb sebezhetőség, mint amikor magyarul közölsz mély tartalmat. Viszont annál jobban nem is tud semmi betalálni itthon.

Általában a dalaitok pozitív üzenetét emelik ki a kritikusok. Tényleg ilyen derűs vagy?

A Reggeli dal miatt megkaptam ezt a címkét, pedig az csak egy dal a lemezről. Alapvetően optimista vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy nem kell foglalkozni a bajokkal, az amerikai mázoptimizmust nem szeretem. Azon az albumon egyébként is az volt az egyetlen ilyen dal. Oké, vicces volt a Lazsa-dal meg a Figura etymologica is, de a többi annyira nem. Az új lemez kicsit sötétebb lesz, nehéz időszakon vagyok túl, és reflektálok is majd erre a dalokban. De hogy meglegyen a pozitív üzenet is, a nyár slágerének szánt dalunk, a Táncolj velem élet! laza és vidám lesz.

Célod volt generációs problémákkal foglalkozni?

Nem, bár egy-két új dalban is van egy kis generációs életérzés. Egyébként egyre mélyebb tartalmakat szeretnék felhozni, és célom, hogy egyre több és egyre komplexebb érzelem nyilvánuljon meg a dalaimban. Valahogy minél személyesebb valami, annál jobban hat. Minél inkább rólam szól, annál jobban szól sok mindenki másról is. Én most leginkább azt szeretném, hogy akik hasonló problémákon mennek keresztül, találjanak valami kapcsolódást, aha-érzést, megkönnyebbülést.

A Tündérdisznóban és a Lazsa-dalban enyhén szólva sem dicsőíted a mindennapi rohanást, sőt utóbbiban a hajtós, darálós munkahelyekről való menekülés a téma. Volt olyan állásod, ahol kötelező volt a business-looking, és ahol meetingekre kellett járni?

Nem, soha, de azért átérzem a generációm problémáit. Fel is hívtam egy ismerősömet, hogy megkérdezzem tőle, hogy is hívják azt a kártyát, amivel csipogtatnak, amikor bemennek a munkahelyükre.

Van bármilyen állásod, vagy a zenélésből élsz?

A zenéléséből élek, a Szederrel sok munka van. De zenéltem a Melodisztik zenekarban és más formációkban is, meghívnak ide-oda, írok reklámszöveget, és van egy-két tanítványom, kisgyerekek, őket nagyon szeretem.

Énekelni tanítod őket?

Énekelni, gitározni, dalokat írni. Mindent tanítok nekik, amit tudok, ezek ilyen vegyes, kreatív órák.

Az előző lemezetek stílusa hasonlít Rutkai Bori és a Specko Jedno zenéjére. Mivel Rutkai Bori gyerekeknek is ír dalokat, muszáj megkérdeznem, hogy tervezel-e gyereklemezt?

Biztos meg fog találni engem is valami ilyesmi, de most éppen ebből szeretnék kitörni, mert ez nem egy gyerekzenekar. Sőt lehet, a lemezre rá is kell majd írni, hogy tizennyolc éven aluliaknak csak felnőtt felügyelettel.

Miért?

Az még titok, mert még nem biztos. Amúgy valóban nagyon szeretem a gyerekeket, egyszer biztos beteljesedik majd a végzetem. A tanítványaimmal együtt írunk dalokat, úgyhogy már van egy hatalmas repertoárom gyerekdalokból, amik iszonyat viccesek.

A Tengeróceán című dalodat Alessandro Baricco azonos című regénye ihlette, az Irodalmi Jelen pedig a Reggeli dalt, illetve a Lócival közösen előadott Szociálisan érzékeny dalt is beválasztotta a legirodalmibb dalszövegű dalok közé. Bár utóbbit nem te írtad, nem gondoltál rá, hogy szépíróként is megmutasd magad?

Szoktam magamnak írogatni, a dalszövegeim is úgy születnek néha, hogy eszembe jut valami, és lejegyzek néhány sort. Van egy kincses füzetem: van benne olyan szöveg, amiből dal születik, és van, amit csak terápiás jelleggel, naplószerűen írok bele. Sok mindent írok, de költői ambícióim nincsenek.

Ha már Lóci szóba jött: amikor vele interjúztam, csörgött a telefonja, és véletlenül éppen te hívtad.

Igen, most meg ő hívott, mielőtt idejöttem volna, szóval interjú után vissza is kell hívnom. Régóta jó barátok vagyunk. Amikor megismerkedtünk, rockzenekart alapítottam éppen, és oda hívtam el mint basszusgitárost. Akkor még nem jött létre az együttműködés, de a barátság megmaradt. Ő végül is elkezdte egyedül csinálni ezt a stand-up-os, éneklős dolgot, egy idő után hívott vendégeket, ilyen vendég voltam én is, és ez tök jól működött. Egy-két évig ketten csináltuk a Lóci Játszikot: gyakorlatilag minden számban vokáloztam, volt közös turnénk, és ő is jött vendégnek a Szederbe, szóval teljesen összefonódtak a szálak. Aztán neki is és nekem is lett külön zenekarunk, ettől függetlenül sok mindent megbeszélünk a mai napig.

Melyik klubokban, fesztiválokon szeretsz a legjobban zenélni?

Nem tudom. Vagy a szervezőkkel van baj, vagy a hangosítás rossz. Az A38 Hajót szeretem, onnan jó élményeim vannak. A Fishing on Orfű is király. A Piros Lábos Fesztivál iszonyú cuki volt Szigetmonostoron, Maszkurával meg is beszéltük, hogy ott volt a leghangulatosabb backstage, egy kis udvarban, fák alatt. Lehetett venni piros lábosokat, házi lekvárt meg házi sütit. Ágoston a fellépés előtt vett egy mosódeszkát, amin utána dobolt. Hasonló a hangulat az Ördögkatlan Fesztiválon, azt is nagyon szeretem, meg a Veszprémi Utcazene Fesztivált és a Művészetek Völgyét.

Külföldi fellépéseket terveztek?
Igen, ez a hosszabb távú cél. Határon túli magyarokhoz szoktunk járni, voltunk a Vajdaságban, Felvidéken, és Erdélybe is szeretnénk eljutni. Azt tapasztalom, hogy ezeken a helyeken jobban tudnak rajongani a magyar nyelvű dolgokért. Miután kiadtuk a francia nyelvű lemezt, Franciaországban is szívesen koncerteznénk, meg persze egész Európában, és igazából bárhol a világban.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben