×

A felejtéskultúra tragikomédiája
Beszélgetés Szalay Krisztával és Cserna Antallal
Jónás Ágnes
2016 // 05. 02

Elfriede Jelinek Rohonc (Az öl­döklő angyal) című ős­bemu­tatója ápri­lis 29-én, és 30-án a Ka­zin­czy utcai Tesla Kultu­rális Köz­pont Teát­rumá­ban kapott helyet Vas-Zoltán Iván ren­de­zé­sé­ben. A témá­ját és szö­ve­gét te­kintve is faj­sú­lyos elő­adás nem kis feladat elé állítja a szí­né­sze­ket. A két fő­sze­rep­lővel, Szalay Krisz­tával és Cserna Antal­lal beszél­gettünk.
Klasszikusnak korántsem nevezhető darab színpadra állítására vállalkozott Vas-Zoltán Iván rendező. Elfriede Jelinek Rohonc (Az öldöklő angyal) című ősbemutatója április 29-én, és 30-án az egykori zsidó gettó közepén, a Kazinczy utcai Tesla Kulturális Központ Teátrumában kapott helyet. A témáját és szövegét tekintve is fajsúlyos, az elembertelenedés botrányáról szóló előadás nem kis feladat elé állítja a színészeket. A két főszereplővel, Szalay Krisztával és Cserna Antallal beszélgettünk.



Orgia és kivégzés – azért messze nem csak erről szól Elfriede Jelinek története, de szeretném, ha ebbe ti avatnátok be.

Cserna Antal: A történet a magyar határhoz közeli, burgenlandi Rechnitz, azaz Rohonc kastélyában, 1945 márciusának végén játszódik. Húsvét előtt, virágvasárnap Batthyány-Thyssen-Bornemisza Margit grófnő vendégszeretetét élvezve a körzet náci előkelőségeinek a tiszteletére egy nagy bált, pontosabban orgiát rendeznek. Valamikor éjjel, az estély fénypontjaként elővezetik a közeli pajtából, és lemészárolják csak úgy játékból azt a száznyolcvan csontsovány, tífuszos, összefagyott, éhező munkaszolgálatos zsidót, akiket a Hitler által kigondolt védvonal építésére hurcoltak oda Magyarországról. Kivégezték őket, mondván, úgysem lehet őket már munkatáborba szállítani.

Szalay Kriszta: A holttesteket tömegsírba dobálták, illetve dobáltatták néhány életben hagyott zsidóval, majd őket is agyonlőtték. Majd tizenkét nappal a szovjet hadsereg megérkezése előtt felgyújtották a kastélyt, és elmenekültek Svájcba. A hullák sosem kerültek elő, a kis rohonci faluban senki sem beszél az esetről.

CS. A.: Jelinek harmincnyolc családtagját gyilkolták meg haláltáborokban. A borzalmakba édesapja belekattant, maga az írónő is többször vett részt pszichiátriai kezelésen.

Már maga a történet is fajsúlyos, de mitől nehéz egy ilyen darabot eljátszani?

CS. A.: Attól, hogy iszonyúan sokrétegű szövegről van szó. Nem klasszikus értelemben vett darab ez, hanem szó- és nyelvjátékokkal megtűzdelt, térben és időben ugráló szövegfolyomány. A sztorinak nincs linearitása, Jelinek nem írt támpontokat. Mondhatnám azt, hogy ez tulajdonképpen egy verses textus, de mégis inkább a ritmikus próza illik rá.

Sz. K.: Egy teljes hónapon át elemeztük a szöveget az olvasópróbán. Ilyen nehéz dolgom még egyetlen felkészülés során sem volt, az Ötödik Sally, amelyre évekig készítettem a lelkemet, ehhez képest könnyűnek nevezhető. Konkrét történet és szereplők nélküli darabról van szó. A kvázi-történetet a hírnökök mesélik el és teszik érthetővé a közönség számára. Hol múlt időben, hol pedig jelen időben, egyes szám első személyben vagy harmadikban beszélnek.



Amikor a rendező, Vas-Zoltán Iván megkeresett benneteket a szereppel, rögtön igent mondtatok?

Sz. K.: Attól kezdve, hogy Iván elmesélte nekem a rohonci történetet, rögtön szívügyemnek tekintettem a szerepet. Még a szöveget se kellett elolvasnom ahhoz, hogy vállaljam. Jelinek ráadásul egy bűvész – a szövegével azt lehet kezdeni, amit az ember tud vagy akar.

CS. A.: Én is azonnal igent mondtam, mert rájöttem, hogy épp a szövegben rejlő lehetőségektől, a szövevényességtől és a nehézségi foktól olyan izgalmas ez az egész. A nyelvezet Halasi Zoltánnak köszönhetően válik maivá. Remekül megírt fordítást készített, olyan prózai, filmes és zenei részletek köszönnek vissza benne, mint például Luis Buñuel Az öldöklő angyala vagy Weber A bűvös vadásza.



A darab abból a szempontból is rendhagyó, hogy egyszerre több karakter bőrébe bújtok.

Sz. K.: Az egyik karakterem Batthyány Margit grófnő. Thyssen lány, akinek családja gyártja a fegyvereket a németeknek a háború idején. Fiatalkorában meglehetősen szorongós, szende lány volt, szigorú családi elvárásoknak kellett megfelelnie – nem véletlen, hogy az évek során benne felgyülemlett elfojtásokat később orgiákban vezeti le. Grófnőként kicsapongó életet él, férjét SS-tisztekkel csalja. Bűnös asszony, akinek az emberi élet semmit nem jelent. A hírnök szerepét is magamra öltöm, közvetítem a társadalom visszásságait, az elfedett dolgokat, a Rohoncon történteket, ráadásul Jelinek gondolatait is tolmácsolom.

Cs. A.: Én Batthyány gróf szerepébe bújok, pontosabban az övébe is, és házasember létemre simán kikezdek a cselédekkel. Ahogy a többieknek, úgy nekem is több figurát kell megformálnom. A passzusaimban nem ritka, hogy két mondaton belül két személyiségváltásom van – egyszer grófként, egyszer mesélőként szólalok meg.



Milyen színészi eszközökkel tudjátok érzékeltetni a térbeli, időbeli ugrásokat, illetve a személyiségváltásokat?

Cs. A.: Leginkább a hangvételek változtatásával, de nagyon izgulunk azon, hogy a különböző szemszögek a néző számára is világosak legyenek.

Egy újabb holokauszttörténet vagy inkább morális-pszichológiai látkép – mely kategóriába sorolható a Rohonc?

Cs. A.: Jelinek nem történelmi drámát írt, noha a konkrét események szilárd alapját képezik Rechnitz című darabjának. Nem is a gyűlölet szól belőle, „csupán” megpróbálja felhívni a figyelmet arra, hogy a történelemből igenis tanulnunk kell. Morális húrokat pendít meg, a felelősség elhárításának kifigurázására fókuszál.

Sz. K.: Egy 2006-ban született műről beszélünk, amelynek a mondatai ma ütnek igazán. Éljünk a föld bármely pontján, amiket Jelinek megírt, azt mindannyian hasonlóan éljük meg. Azt mutatja be, ahogyan mi, emberek jelen vagyunk a világban. Kiválóan alkalmas arra, hogy tükröt tartson a magyar közönség elé is: szembesít azzal, ahogyan beszélünk vagy épp nem beszélünk a bűnről, a bűnösségről. Egy olyan hazug világról szól, ahol a felejtéskultúra tökéletesen működik.

Mondhatjuk, hogy egy ilyen torokszorító történet, amely ráadásul obszcenitástól sem mentes, kifejezetten erősebb idegzetűeknek ajánlott?

Cs. A.: Mondhatjuk, és ehhez még hozzájön a zene, ami tovább fokozza a hangulatot.

Sz. K.: Engem sokszor szíven ütöttek a mondatok az olvasópróbán, de egy színész feladata többek között az, hogy képes legyen belehelyezkedni a szerepébe. Ha ez megvan, akkor már nem szabad azon gondolkodni, hogy mit fog szólni a közönség. Az egyik próbán egy puskacső hegyén kellett erotikusan húzogatnom a kezem – na, azért ott egy pillanatra elgondolkodtam, hogy atyaég, mit is csinálok?! De ha Batthyány Margit egy orgiamániás, csapodár nőszemély volt, akkor nekem azt kell hoznom a színpadon, nincs mese.

Több ország színházában is bemutatták már a Nobel-díjas osztrák szerző darabját, de Magyarországon ennek csak most volt az ősbemutatója. Mit gondoltok, mi lehet ennek az oka?

Cs. A.: Talán az, hogy itthon még nem mert senki hozzányúlni, és mert dereng benne valami a kereszténységről, az istenhitről és Isten létezésének megkérdőjelezéséről is. Az efféle kényes témától, gondolom, a legtöbb rendező inkább távol tartja magát.

Sz. K.: Ezenfelül tükröt tart az osztrákok elé is – a szembesítést senki nem szereti. A magyar közönség pedig lehetséges, hogy nem eléggé befogadó arra, hogy történetüket egy német író dolgozza fel.



Több közös színpadi munkát tudhattok már magatok mögött. A gyakorlás nálatok hogy néz ki? Otthon, két főétkezés vagy előadás között beiktattok egy-egy rövid próbát?

Sz. K.: Egyrészt nem megyünk haza vacsorázni, mert éjszaka járunk haza, délben pedig nem ebédelünk együtt, mert akkor itt, a Teslában próbálunk, de volt, hogy este tizenegy körül még nekiálltunk otthon átbeszélni egy-egy jelenetet. Nálunk ez számít természetesnek.

Elfriede Jelinek: Rohonc (Az öldöklő angyal)
Tragikomédia a nemzeti lelkiismeretről
Tesla Budapest Kulturális Központ Teátruma

Fordította: Halasi Zoltán (József Attila-díjas költő, író, műfordító)
Rendező: Vas-Zoltán Iván
Szereplők: Szalay Kriszta, Cserna Antal, Juhász György, Angyal Anita, Farkas Petra, Lakatos Gabriella, Kozma Andrea, Bakó Krisztián, Boronyák Gergely, Ponty Tamás
Zene: Kákonyi Árpád
Díszlet és jelmez: Húros Annamária
Koreográfus: Bokor Attila
Ősbemutató: 2016. április 29., 30.
Következő előadások: 2016. május 17., 27., június 13.

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben