×

Keserédes együttlét
Thomas Vinterberg: A kommuna
Szabó Ádám
2016 // 05. 03

Thomas Vinterberg új filmje, A kom­muna ön­élet­rajzi ihle­tésű darab, amellyel ’70-es évek­beli, kollek­tívá­ban töl­tött gyer­mek­korá­nak adó­zik. A film gyen­gébb pilla­natai­ban szap­pan­ope­rá­kat idéz, erő­sebb per­cei­ben viszont masszív dráma iszo­nyato­san erős alakí­tásokkal.
Thomas Vinterberg kisközösségi anomáliákat vesézett ki legjobb filmjeiben. A Születésnap a családi melodráma hagyományait egyszerre őrizve és kiforgatva mesélte el apa és fia ellentétét, miközben az összesereglett családtagokról is lesújtó képet festett. Négy évvel ezelőtti mesterműve, A vadászat még tovább ment: nemcsak egy trauma természetrajzát bontotta ki, és nem kizárólag bivalyerős, nyomasztó karakterdrámaként állt meg a lábán, hanem a közösség darabokra hullását, csordává züllését is nyers őszinteséggel ábrázolta. Morális többértelműségét pedig annak köszönhette, hogy senkit nem lehetett egyértelműen bűnösnek tartani.



Vinterberg új darabja, A kommuna gyengébb pillanataiban szappanoperákat idéz, erősebb perceiben viszont masszív dráma iszonyatosan erős alakításokkal. Bár kötődik a korábbi filmekhez, összességében más irányt választ: letargia helyett az így vagy úgy, de szárba szökkenő boldogságra voksol. A kommuna hangsúlyosan azt a kérdést teszi fel, tarthatóak-e egy ’70-es évekbeli hippiközösség ideái, ha azok életekbe gázolnak, sértőek. Hovatovább: beszélhetünk-e igazi „szeretet és béke” otthonról, ha ennek a kis szigetnek a fundamentumát kezdi ki a szabadosság, a mindenkivel összefekvés, a csapongás? A direktor dilemmái korántsem ostobák, és többnyire a személyes oldal felől igyekszik választ lelni kérdéseire. Kár, hogy egy-két karakter elsikkad, mellékszereplőként szorul háttérbe – néhány figura viszont jól vagy egyenesen remekül ki van dolgozva. Leginkább Erik, a tanár apa és Anna, a televíziós műsorvezető anya, illetve a közöttük ingadozó fiatal nőalakok, Mona és Freja viszonyrendszerén keresztül sikerül árnyalni a mozi legfőbb témáját. Az előbbi figura Erik szeretőjeként érkezik az új hippicsaládba, míg a felnőtté válás küszöbén járó Freja a főalakok lányaként járja be a saját coming-of-age ívét, sok bizonytalansággal és némi románccal fűszerezve.



Igaz szerelem, önzetlenség, összetartás: ezek titulálhatók a kollektíva építőelemeinek. Hűtlenség, bizalmatlanság, idegösszeomlás: Vinterberg szerint e három hullajtja szét a feltétlen bizalmon alapuló hippilétet. Mi több, az utóbbi motívumokkal az egész vállalás, egységbe borulás ingatagságára is sikerül ráböknie – A kommuna rákérdez, lehet-e a változtatni a személyközi és az egész közösséget is átitató képmutatáson. Azaz sok nehézség, nyűg után össze tudnak-e még tartani a szereplők? A film azt sugallja, mindez lehetséges, villódzik fény az alagút végén, a karakterek belső vihara és a mikroapokalipszis után is kacaghatunk. Ilyen értelemben ez a mű keserédes: nem teljes az öröm, a víg napokat válogatott nyavalyák fertőzik, a karakterek mégis utat találnak életük folytatásához. Osztályharc nincs, korántsem az arisztokrácia és a pőre, igazi emóciókon nyugvó hippivilág összeütközését ábrázolja a cselekmény. A karakterek sorsán át mutatja be, ki hogyan éli meg a kommunában beálló változásokat – Vinterberg ezt gyakran hangnemváltásokkal vagy keverésekkel élő epizódokkal szemlélteti. Meztelen fürdőzés után gyerekhalál jön, a felső osztálybeli pár szeretkezésének útjában kételyek állnak, az apuka félrelépésének az alkoholba menekülő, sírásban kitörő matróna fizeti meg az árát, az útját kereső tinilány egyszerre tapasztalja szülei széthúzását és lel rá élete párjára.



A forgatagból egyértelműen kiemelkedik a feleséget alakító Trine Dyrholm. Szuperközelivel támogatott összeomlása, amikor is a tévéstúdióban elhagyja magát, leírhatatlanul hiteles, kiváló pillanat, leszállóspirálja már-már Gena Rowlands (Egy hatás alatt álló nő) legszívszorítóbb alakításait idézi. Az idei Berlinalén a Legjobb színésznőnek járó díjjal honorált Dyrholm a film epicentruma, játéka precízen leképzi a közösségen belül dúló indulatokat, netán a feltámadó életkedvet.

Pont: 7/10

A kommuna (Kollektivet)
Színes, feliratos dán-svéd-holland filmdráma, 2016, 111 perc
Rendezte: Thomas Vinterberg
Írta: Tobias Lindholm, Thomas Vinterberg
Operatőr: Jesper Toffner
Szereplők: Ulrich Thomsen (Erik), Trine Dyrholm (Anna), Julie Agnete Vang (Mona), Martha Sofie Wallstrom Hansen (Freja), Fares Fares (Allon)
Bemutató dátuma: 2016. április 28. (Forgalmazza: Vertigo Média Kft.)

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben