Baba, nézd!

 Soha nem találkoztak még gyerekek annyi vizuális információval és ingerrel, mint manapság. De gondolkodjunk el rajta, hogy vajon be tudják-e fogadni őket! A kortárs művészetek megértéséről szóló előadásokban évtizedek óta visszahangzik, hogy azért nem találnak ezek az alkotások megfelelő befogadói reakcióra, mert hiányzik a nézőkből az alapvető ismeret és megközelítésmód, amelyet az oktatástól kellett volna megkapniuk. Sajnos tudjuk, hogy a vizuális oktatás jelenleg is elég hányattatott sorsú, annak ellenére, hogy a reklámoktól kezdve a prezentációkon át lépten-nyomon grafikai megoldásokkal szeretnék láttatni velünk a lényeget. A fiatalabb generáció pedig megértési mankók nélkül automatikusan nő bele ebbe a vizuális-virtuális világba. Mit tehetnek azért a szülők és a nevelők, hogy a legkisebbek olyan értő kultúrafogyasztókká válhassanak, akik számára élményt nyújt a képrendszerek dekódolása, és érthető lesz az általuk közvetített üzenet? Ehhez a sokunk számára idealizált jelenség eléréséhez ma számos ötletes megoldást kaphatunk. De haladjunk lépésről lépésre, és vegyük figyelembe a gyerekek fejlődési szakaszainak sajátosságait, hiszen tudjuk, hogy az érzékszervekre ható első ingereinket már az anyaméhben megtapasztaljuk.

A csecsemők érzékszervei közül a látás – amely írásunk fókuszában áll – lassan, de folyamatosan fejlődik a születés utáni hetekben. A külvilág látványa fokozatosan épül fel az agyukban. Ennek elősegítésére alkalmazható módszer a látás stimulációja, amelynek lényege, hogy éles kontrasztok bemutatásával felkeltsük a babák érdeklődését. Eszközként fekete-fehér ábrák használhatók ehhez, amelyeket akár mi magunk is megrajzolhatunk, de letölthető formában is találunk belőlük. Sőt, ebben a korai életszakaszban máris segítségül hívhatjuk a műalkotásokat, és válogathatunk modern vagy akár kortárs művek közül. Ebben a fázisban a legalkalmasabb a monokróm vagy geometrikus művek nézegetése, de op-art stílusú alkotások is kifejezetten érdekesek lehetnek a kicsik számára. A kontrasztok által mozgásba hozott kompozíciók a látóidegek ingerlésén keresztül segítik azok megfelelő fejlődését. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban – ha nincs lehetőségünk eredeti műveket bemutatni – papíralapú megoldást válasszunk. Bár kézenfekvő lenne, hogy elővegyünk egy okos technológiai eszközt, ez azonban kifejezetten káros lehet a babák számára. Számos kutatás beszél arról, hogy kétéves kor alatt a képernyő előtt eltöltött időt a legminimálisabbra kell redukálnunk. Ezt azért jó szem előtt tartani, mert a legkisebbek a kijelzőkről érkező vizuális ingereket még nem képesek feldolgozni. Sokan gondolják azt, hogy a tabletek vagy telefonok alkalmasak lehetnek a fejlesztésre, főleg, hogy a legnagyobb videomegosztón és számos alkalmazásban is találhatunk már csecsemők számára fejlesztett tartalmakat. Fontos tisztában lennünk azzal, hogy ezek használatával számos tapasztalati tényezőt kiiktatunk, és többet ártunk velük, mint használunk. Már néhány hónapos kortól szükség van a különféle textúrák és struktúrák, kapcsolódó illatok, tapintható benyomások megszerzésére. Egy jól megválasztott op- vagy cinetik-art mű sokkal hatékonyabban hozza mozgásba az agyféletekéket, amellyel máris elmélyülési lehetőséget biztosít a kis néző számára. Így első lépésként egyszerű eszközökkel tehetünk azért, hogy a kicsik ne csak passzív szemlélők legyenek, hanem idővel értelmezni is tudják a látottakat.

 Otthonunkból kilépve különféle művészetközvetítő eseményeken alkalmunk nyílik arra, hogy gyerekünkkel közös élményt szerezzünk. A már népszerű zenés ringatók mintájára múzeumokban, de akár magán kiállítóhelyeken is találhatunk olyan programokat, ahol kiállítási miliőben foglalkoznak a kicsik vizuális fejlesztésével, amelyekhez más érzékeket is bevonnak. A felnőttek számára pedig mindeközben tartalmas előadást tartanak a művekről. A legismertebb Mama, nézd! program elnevezés ne legyen megtévesztő: a programleírásban már olvashatjuk, hogy természetesen apukákat, nagyszülőket vagy más kísérőket is szívesen látnak a rendezvényeken. Ha már ilyen korán izgalmas ingereket és élményeket sikerül kialakítanunk a picikben, kevesebb az esélye, hogy jellemző lesz majd rájuk a felnőtteknél gyakori távolságtartó, feszélyező érzés, ami a műtárgyak szentélyébe lépve elő szokott fordulni. Számukra sokkal közvetlenebb és otthonosabb közeg lesz a múzeum, mint a korábban született gyerekek számára. Azonban a babakocsival és babapoggyásszal felszerelt érkezőknek készülni kell az akadálymentesítés, illetve a pelenkázó helyiségek hiányára. A legtöbb helyen kifejezetten preferálják a babakocsi-használatot kiállításnézés közben, de akadnak olyan programok is, ahová hordozóban érdemes vinni a babákat.

A gyors fejlődésnek hála hamar bekövetkezik az az időszak, amikor a kicsik már sok dolgot észrevesznek maguk körül, és a szülők csak szeretnék, ha ők is kellő sebességgel le tudnák követni őket. A mozgásfejlődés során pedig már lehetőség nyílik arra, hogy eszközök bevonásával közvetlen tapasztalat tárgyává tegyük a művészetet. Az említett körülményekre figyelve a szolgáltatószektor is kedvez az alkotni vágyó, művészetet kedvelő gyerekes családoknak. Egyre több baba-mama kávézó és közösségi tér nyílik a fővárosban. Ám ezek megnevezése sem jelent kizárólagosságot, sőt, akad olyan helyszín is, ahol apukák vagy más hozzátartozók a homeoffice munkavégzés mintájára akár dolgozni is tudnak. Ehhez igyekeznek minden segítséget megadni – legyen szó wifiről vagy finom kávéról –, miközben a gyerekek a szemünk előtt játszhatnak, vagy éppen foglalkozásokkal kötik le őket. Bár ezek között a zenére és a mozgásformákra épülő alkalmak gyakoribbak, azért találunk köztünk képzőművészethez köthető órákat is. Ide már inkább az óvódás korú gyerekeket várják, hogy izgalmas módon sajátítsák el az alkotási technikákat. A festékeket vagy más alapanyagokat pedig – a finom motorikus készségeket használva– tapogatva, megformázva ismerhetik meg.

Az óvodás korúak számára már könnyebb kapcsolatot létrehozni a művészetekkel. Kortárs magángalériák éppen úgy szerveznek múzeumpedagógiai foglalkozásokat, mint a szépművészetekkel vagy a természettudománnyal foglalkozó közintézmények. A játékos alkalmak tapasztalati úton nyújtanak ismeretanyagot az egyes kiállítások anyagához. De már nyári táborok is szerveződnek egy-egy műalkotás vagy kiállítási koncepció köré. Akik pedig időközben elhivatott művészlelkekké váltak, és szeretnék kis barátaikkal is megosztani a nem mindennapi művészeti élményeket, születésnapi zsúrt is rendezhetnek a legmenőbb kiállítóterekben.

Érdemes tehát nyitott szemmel járni, és nem csak a játszóházak kínálatait ismerni, mert olyan intézményekben is találhatunk kicsiknek és nagyoknak egyaránt izgalmas művészeti programajánlatot, amelyekről nem is gondolnánk. Miközben gyerekeink szórakozás közben olyan ismeretekre és készségekre tesznek szert, amik felnőttkorukban is meghatározzák látásmódjukat, addig a felnőttek kikapcsolódhatnak és töltekezhetnek a műalkotásokból. A kultúrafogyasztás is egy olyan minta, amit ezen események által könnyedén átadhatunk már a legkisebbek számára is.

Leadfotó forrása