© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
A nyelvemen vagy
„Olyan volt téged nem találni ebben a lassú álomban, / mint egy rokon nyelvet úgy nem érteni meg, / hogy valaki könnyű fehér gyolcsot terít rá.”
Olyan volt téged nem találni ebben a lassú álomban,
mint egy rokon nyelvet úgy nem érteni meg,
hogy valaki könnyű fehér gyolcsot terít rá.
A porban egy fekete disznófej volt,
a többi nyomra nem emlékszem.
Kerestelek, és hangtalanul
ismételgettelek magamban,
mint egy címet.
Egy dombra értem. Susogtak a nyárfák,
vagy valaki üvegszilánkokkal játszott.
Hol keresselek?
Kérdeztem a kezeimtől,
de velük magamat simogathattam csak.
Egyszerre volt mind a négy évszak.
Nagy Kata (Dunaújváros, 1986) költő. Az ELTE-BTK-n végzett magyar-filmelmélet szakon. 2005 óta jelennek meg versei a Prae-ben, a Műútban, a Mozgó Világban, az Élet és Irodalomban. Kötete még nincs, de későn érő típus.
