×

Steve Jobs három felvonásban
Danny Boyle: Steve Jobs
Szövényi-Lux Balázs
2016 // 01. 18

Sorkin, Boyle, Fassbender, Winslet: fantasz­tikus alkotó­gárda vará­zsolja vászonra Steve Jobs karak­terét, világát és élete néhány szim­bolikus fellé­pését. Ínyenc dráma kez­dők­nek és hala­dóknak, inspirá­cióra szoru­lóknak és rajon­góknak, gép­zsenik­nek és film­szere­tőknek.
Sorkin, Boyle, Fassbender, Winslet: fantasztikus alkotógárda varázsolja vászonra Steve Jobs karakterét, világát és élete néhány szimbolikus fellépését. Ínyenc dráma kezdőknek és haladóknak, inspirációra szorulóknak és rajongóknak, gépzseniknek és filmszeretőknek.



Első felvonás. Sercegő, szemcsés kép, erős színek, elektronikus dallamok. Felzúg a taps, várakozás, feszültség a levegőben. Mintha a Holdra lépésre várna az emberiség, mintha a repülő autó feltalálásáról szólnának a hírek, úgy nyüzsög a színháztérben a nézőtömeg. Sorok a bejáratoknál, az idő fogy, a főszereplő ingerült, harapós kedvében van. Nem működik a csodagép. „Csináld meg!” – mondja a mellette remegő mérnöknek, majd továbbszáguld. Makacs, hideg, gyanakvó alak – Steve Jobs, aki a legújabb csúcsszámítógép, a Macintosh bemutatására készül. A percek egyre telnek, kopogtat az ajtón a volt barátnő, hozza a gyereket: „Nézd, Steve, te vagy az apja, vállald a lányodat, hiszen már ötéves.” „Nem vagyok apa, csak 94,1% valószínűségben – mondja Jobs –, jut eszembe, kinek van olyan fehér inge, melynek floppy lemez méretű zsebe van, azonnal kerítsen nekem valaki.” Rohan is Joanna, a marketingigazgató, hogy inget szerezzen az egyik alkalmazottól, kivasalja, és visszahozza a főnöknek. Közben a Jobs az Apple gépek gyakorlati atyjával, Steve Wozniakkal vitázik jogi és etikai problémákról, az anya gyermektartást követel, a kislány rajzolni kezd a számítógépen, felzúg az izgatott taps a nézőtérről, a színpadon fény gyullad, várják a mestert, a gép-atyát, zúg az elektronikus rock, száguldanak a mondatok, „Most lépek be az univerzumba” – mondja Jobs, és égő-csillogó szemekkel a világ elé vonul.



És bár Steve Jobs nagyot bukik az 1985-ös Macintosh számítógéppel, keveset adnak el belőle, sőt az állását is elveszti, nagyot nyer az érdeklődő néző: lassú és régimódi életrajzi film helyett viharos kavalkádba keveredünk, hullámvasúton ülünk, vágtatunk egy zseniális elme társaságában – nyoma sincs a megszokott kliséknek vagy sablonos elbeszélésnek. A két további felvonás is hasonlóan épül fel: egy újabb termék bemutatója, egy néhány évvel idősebb, tapasztaltabb, meggyűrtebb Steve Jobs társaságában. És közben szakadatlanul folyik a szövegelés, a vita, a párbeszéd és a hadarás. Nincs idő pihenni, mindjárt kint kell állni a színpadon, nincs arra sem idő, hogy egy egész életet elmeséljenek: nem is próbálkoznak vele. Helyette egy egész embert mesélnek el.



Aaron Sorkin forgatókönyvíró döntése, hogy nem egy életutat, hanem egy személyt kíván felrajzolni, rendhagyó életrajzi filmhez vezet. Megfogja ezt a rendkívüli karaktert, és megmutatja közelről, belső vívódásaival, nehéz természetével, varázslatával egyaránt. A film olyan, akár egy színpadra szánt dráma: a szöveg, a dialóg vezeti előre, precízek és sziporkázóak a jelenetek. Nincs sem világvége, sem látványos románc, a játékidő nagy részében mégis székhez szegez a film – és egyben pofátlanul kifáraszt. Mert csendes, szövegmentes, hétköznapi jeleneteket nem kapunk, Sorkin kizárólag párbeszéddel képzeli el a karaktereket. A film szinte könyörög a rövid szünetekért, szereplők levegővételre vágynának, lehetne olykor kissé lassítani, és megmutatni a főszereplőt úgy is, hogy nem három emberrel veszekszik egy negyedik problémán gondolkodva, zene nélkül, természetesen. Hiába a zseniális forgatókönyv: egy jó film megköveteli a látvány, a képek meséjét is.



Talán Danny Boyle az egyetlen rendező (David Fincher mellett), aki képes egy szövegközpontú drámát igazán „szélesvásznúvá” – látványossá és vizuálissá –, azaz mozivá varázsolni. Ebben a filmjében a megszokottnál visszafogottabban használja a filmnyelvet, olykor megadja magát a szövegelésnek, de végül sikeresen megbirkózik a feladattal: fantasztikus ügyességgel diktálja a ritmust és kerekít egy majdnem-thrillert egy termékbemutató köré. Ahogy a zenét, a képeket használja, felgyorsítja a tempót, majd egy pillanatra lelassítja, ahogy temérdek vágással és látószögek hadával mesél, még a holtpontokat is kibírhatóvá, az érzelmi tetőpontokat pedig átélhetővé varázsolja. És kezei alatt Michael Fassbender is egészen fantasztikusan jeleníti meg Steve Jobst, az embert.



Oly különös nézni: külsőre nem érezzük azonosnak a karakterrel, a film után mégis az ő mozdulatai, egy-egy gesztusa ötlik fel, ahogy Jobsról beszélni kezdünk – Fassbender nem utánozza a karaktert, inkább az esszenciáját jeleníti meg. Rendkívül alázattal, szinte bravúrmentesen játszik, finom váltásokkal érzékelteti az elmúló éveket, és a felbőszült zsenitől elvezet minket egy esendő alkotóig – az a bizonyos Oscar-díj 2016-ban nála lenne a legjobb helyen. Joanna Hoffman szerepében Kate Winslet komikus és drámai oldalát is ügyesen használja, magabiztosan egyensúlyoz egy-egy mondathalmaz közepén. Jeff Daniels, Seth Rogen és Michael Stuhlbarg pedig megbízhatóan építenek erős környezetet a főszereplők köré.



Sorkin, Boyle, Fassbender, Winslet – nagyszerű művészek közös csapatjátéka a Steve Jobs, amely az elmúlt sok év legkülöncebb (ha nem is feltétlenül legjobb) életrajzi filmje. Szárazságát színessége és tempója, klipesztétikáját a színészi munka hozza egyensúlyba. Nem korszakalkotó, és bár formabontó, annyira nem forradalmi, mint címszereplője – szépen összeállított, kerek munka. Lenyomat egy öntörvényű zseniről, egy vibráló korszakról – a mi nyelvünkön, nekünk, egyszerű „felhasználóknak”.

Pont 8/10

Steve Jobs
színes, magyarul beszélő, amerikai életrajzi film, 123 perc, 2015
Rendező: Danny Boyle
Író: Walter Isaacson
Forgatókönyvíró: Aaron Sorkin
Operatőr: Alwin H. Kuchler
Zeneszerző: Daniel Pemberton
Szereplő(k): Michael Fassbender (Steve Jobs), Kate Winslet (Joanna Hoffman), Seth Rogen (Steve Wozniak)
Bemutató: 2016. január 14. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben