×

Ethno-funk űrutazás
Kerekes Band: Folklore Man
Bessenyei Balázs
2013 // 07. 26

Rockzenével kevert népzene? Vagy nép­zené­vel kevert rock­zene? Bár elvi síkon hatal­mas a különb­ség, a Kere­kes Band ese­tében nehéz eldön­teni, hogy való­jában melyik­kel is állunk szemben. Az egysze­rűség ked­véért nevez­zük annak, ami­nek ők is: ethno funknak, és jelent­sen ez nép- és rock­zenei mű­fajok­ból létre­jött tánc­zenét, mely fogós, egyedi és hihe­tetle­nül izgal­mas.
Rockzenével kevert népzene? Vagy népzenével kevert rockzene? Bár elvi síkon hatalmas a különbség, a Kerekes Band esetében nehéz eldönteni, hogy valójában melyikkel is állunk szemben. Az egyszerűség kedvéért nevezzük annak, aminek ők is: ethno funknak, és jelentsen ez mélyen átélhető, és mégis populáris, nép- és rockzenei műfajok bátor összekeveréséből létrejött tánczenét, mely nem csupán fogós, hanem ezzel együtt egyedi és hihetetlenül izgalmas is.

Ennek a fúziónak már csak azért is jól kell működnie, mert a zenekarnak sikerült a két, gyökereiben és eszköztárában meglehetősen eltérő zenei világ közös pontját megragadnia, majd megszorítania, és végül csúcsra járatnia: az élőben és lemezen egyaránt tökéletesen érvényesülő energiáról, a keménységről, a fékezhetetlenségről van szó. És még korántsem végeztünk: a csapat zenéje ugyanis mindezeken túl oly módon tud adott esetben könnyed, súlyos, eklektikus, pszichedelikus vagy pedig felszabadító lenni, hogy ez a sokszínűség a maga őrült változatosságában mégiscsak koherens egészet alkot. Nem kell különösebben magyarázni: ehhez tehetség, zenei érzék, tudatosság és kemény munka kell, Fehér Zsomborék pedig mindezt olyan lazasággal vegyítik, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.

A 2011-ben megjelent What The Folk?! tökéletes lenyomata az imént elmondottaknak, hiszen a lemez egyesíti magában a Kerekes Band zenéjének összes erényét, különös tekintettel a kreativitásra és az erőre. A lemez rövid idő alatt bearanyozódott, emellett az év nép-/világzenei albumáért járó Fonogram-díjat is elvitte – mindez jól mutatja, hogy egy valóban pazarul sikerült alkotásról van szó. Néhány hete pedig megérkezett a csapat Folklore Man című, negyedik nagylemeze, mellyel kapcsolatban automatikusan felmerült a kérdés, hogy vajon sikerül-e hozni vagy esetleg meg is haladni elődjének rendkívül magas színvonalát, ugyanakkor megtartva annak szórakoztató jellegét.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=DcMLfgRZXBM[/youtube]

Már első hallásra is feltűnik, hogy az új dalok letisztultabbak, egyszerűbb szerkesztésűek, higgadtabbak lettek, és a virtuóz villanások helyett a dallamokra fektették a hangsúlyt. Emellett a tempóból is visszavettek, ennek köszönhetően most inkább a középtempós témák dominálnak, illetve a sűrű hangszerelésen is lazítottak valamelyest. Így csupán arról van szó, hogy mindenből egy kicsit kevesebbet kapunk, ami alatt szigorúan mennyiségi, nem pedig minőségi változást kell értenünk. Hasonló történt a zenekar másik nagy erősségével, a hetvenes évek pszichedelikus progresszív rockját idéző oldalával is: a hangulat megvan, csak éppen visszafogottabban, kevésbé intenzíven.

A Folklore Man megjelenésének napján tartott lemezbemutató világossá tette, hogy az egyszerűbb fogalmazás élőben nagyon jól működik. A „kevesebb néha több” elve lemezen, otthon hallgatva azonban már egy kicsit másképp érvényesül. Túl azon, hogy az a bizonyos vad, temperamentumos megszólalás nagyon tud hiányozni, pőreség tekintetében olykor mintha egyenesen átesnének a ló túloldalára. Ilyenkor az történik, hogy beleragadnak egy, maximum két témába, melyek frappánsak és ötletesek ugyan, önmagukban azonban mégsem képesek teljes dalokat elvinni a hátukon. Az efféle kidolgozatlanság miatt fut félig-meddig vakvágányra a lemez slágere, a Fábián Juli vendégszereplésével készült Waiting For The Sunshine: abbás refrénje kétségtelenül nehezen megy ki az ember fejéből, de mivel a dal gyakorlatilag nem is szól másról, a végére egyszerűen belefárad a fül, és nem hogy elveszti a hatását, de egy kicsit idegesítővé is válik. És ugyanez történik a hetvenes évek rockját idéző címadó, a korszakban hasonló, de progresszívebb vizekre evező Betyar Hero vagy a Beatles szellemiségében fogant Lazy esetében is.

A lemez erősebbik felében viszont – ami bőven kárpótol minket a vélt vagy valós hiányosságokért – a csapat végre igazán szabadjára engedi a fantáziáját. A zseniális klippel és Farkas Bertalan űrbéli bejelentkezésével megtámogatott Cpt. Space Wolf retro space-hangzása, a Jimi Hendrix Voodoo Chile-jára utaló, kalandozós Voodoo Csárda (melyben természetesen a wah pedál is előkerül) vagy a hard rockosan „riffelő”, stílszerűen Hammonddal kísért To Be Mine mutatja, hogy a csapat zenei világa mennyire sokszínű, illetve hogy a birtokukban lévő zenei eszközöket mennyire kreatívan képesek használni. Különösen igaz mindez a Kerekes-sound lelkének számító, a helyenként a lehetetlenségig széteffektezett furulya- és egyéb fúvós hangszerekre, melyekből Fehér Zsombor elképesztő hangokat és futamokat képes előcsalni. De a háttérben is rengeteg izgalmas dolog történik, kiváltképp a hangszerelés bővelkedik figyelemre méltó megoldásokban. Emellett pedig szerencsére nem hiányoznak a korábbról már szintén ismert, rendkívül karakteres pszichedelikus/tripes pillanatok sem, ezeket az old school progresszív rock hagyományait funkyval vegyítő zseniális Mátra Volán, majd a minimálra vett elszállós, nyomasztó, és mégis laza Take It Easy chill-outjában kapjuk meg.

A Kerekes Band negyedik lemezének letisztult, egyszerűbbre vett hangzása elsősorban azoknak ajánlott, akik nem tudták tartani a tempót a What The Folk?! fékezhetetlen vadságával és vibráló intenzitásával. A Folklore Man kevésbé forgatja fel az ember lejátszóját, de a koncepció továbbra is pokoli jól működik, hiszen egyediség, kreativitás és humor tekintetében még így is kevesen tudják felvenni a versenyt az egri betyárokkal.

Pontozás: 8/10

Kerekes Band: Folklore Man (2013)



Koncertek a közeljövőben:
2013. július 27., Siófok, Siófolk Fesztivál
2013. augusztus 3., Panyola, VIII. Határmenti Világzenei Fesztivál
2013. augusztus 24., Budapest, Kobuci Kert
2013. augusztus 28., Budapest, Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztivál, Klebelsberg Kultúrkúria
2013. szeptember 13., Hajdúszoboszló, Bioétel és Borfesztivál, Szent István park

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben