×

Kéjekbe menekülő élet
Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag
Bodnár Zsuzsa
2013 // 07. 16

A pesti celebvilág, a belvá­rosi rom­kocs­mák, no meg egy készülő wes­tern-regény sze­replői kava­rognak Cserna-Szabó új művé­ben: egymást és a boldog­ságot kergetve. A kötet alakjai azonban oly­annyira karika­turiszti­kusan eltúl­zott figurák, „kaland­jaik” pedig annyira képte­lenek, hogy az olvasó joggal gyanak­szik, mindez csak álca és körítés.
Mások által már rongyosra olvasott ponyvaregényt imitál Cserna-Szabó András új könyvének külseje. Nemcsak a gyárilag eleve lestrapált borító, hanem a két csábos nőalak s a sokat sejtető cím alatt szereplő fegyver is izgalmat, kalandot ígér az erre éhes olvasónak.

A borító keltette várakozást aztán sajátos módon váltja valóra a regény. „Elcseszett” világba csöppenünk ugyanis, mulatságos és szánalmas véglények közé – legalábbis ilyennek látja és láttatja magát és környezetét Emlék Bundás író, a regény főszereplője és elbeszélője.

Bundás eleinte nemigen mozdul ki pesti, Király utcai lakásából, hisz az ajtón túl számtalan „veszély” leselkedik rá: üldözi őt például Rózsaszín Puma, a társasház közös képviselője, akinek jókora összeggel tartozik, vagy Jolán, a ketchupvörös hajú egykori feleség, akinek Bundás talicskányi gyereket és egyiptomi utazást ígért. Megtudhatjuk még róla többek közt, hogy mindig is vonzódott ahhoz, ami „büdös, kellemetlen, fájdalmas, undorító vagy botrányos”már az iskolai házi dolgozatokban is a szarról értekezett –, s hogy legjobb barátja egy Zafír nevű „ronda és kövér” táncoskomikus, aki válogatás nélkül csábítja el az összes közelébe kerülő nőnemű lényt.

Bundás tehát az antihős, leginkább a kádban, párák közt szeret haldokolni Kázmér nevű műanyag kacsája társaságában; itt zavartalanul gyakorolhatja kedvenc „létfelejtőtechnikáit”, a nőkről és az ételekről való fantáziálgatást, valamint szakácskönyvek és bűnügyi regények olvasgatását. Mindezt csak néha szakítja meg némi maszturbálással vagy egy-egy étteremkritika, zenei esszé, esetleg novella megírásával.  Pénze fogytán azonban mégis  felkerekedik, hogy újabb előleget sajtoljon ki kiadójától arra a beígért regényre, amiből még egy kukkot sem írt. S minthogy a kapott összegért cserébe elő kell állnia végre valamivel, belekezd a „Mocskos Tizenegyek” bandájáról szóló western-sztoriba; az olvasó pedig végre rettenthetetlen vadnyugati hősöket, bankrablást és kinyuvasztott sheriffet is kap, kinek „agya, mint a falra köpött véres takony, úgy kenődött fel az ajtó fölé.”

Cserna-Szabó alakjai olyannyira karikaturisztikusan eltúlzott figurák, „kalandjaik” pedig annyira képtelenek, hogy az olvasó joggal gyanakszik, mindez csak álca és körítés. És valóban – a regény groteszk hősei éppúgy a boldogságot keresik a maguk elcseszett módján, mint az író korábbi novelláiban vagy gasztrokrimijeiben megjelenő szereplők. A végzetes szerelem lesz az a központi motívum, ami összeköti a regény különböző síkjait. Bundásnak hiába mutatja meg a „boldogságdémon” a hozzá illő nőt, ő gyáván elmenekül előle. Nem csoda hát, ha sem Mókus, a kiszámítható és hűvös pécsi filozófusnő, sem a csalfa és irracionális kolozsvári Léna oldalán nem lelhet nyugalmat. A végzettől sújtott, kéjesen szenvelgő Bundást Zafír ellenpontozza, aki lemondva legfőbb férfiékéről nővé operáltatja magát, s Zafíraként a Boccaccio nevű szex-shop kínálatával felszerelkezve szereti a boldog halálba választottját. A regény egyik legjobb része, amikor a szerelemtől megfosztott Bundás és Zafíra házaspárként él együtt, s „gyermekeikkel”, Kázmér kacsával és a Mókustól megörökölt nyáladzó kutyával idilli kis „családként” vonul le az Éden presszóba.

Lesz itt minden, mi szem-szájnak ingere – vagy épp undora, ízlés szerint. Most azonban a szaftos sztorik, ételleírások és szexjelenetek Emlék Bundás alakja és sorsa köré szerveződnek vagy szerveződnének. Az ő „szép élete” körül kerengő bizarr alakok és történetek azonban inkább széttartanak, s jórészt arra adnak alkalmat az írónak, hogy fantáziáját és mesélőkedvét szabadon eresztve hökkentse meg és képessze el újabb és újabb fordulatokkal az olvasót. Aki aztán hol nyerítve röhög a kétségkívül szórakoztató szövegen, hol megcsömörölvén az olvasottaktól úgy hajítja sarokba a könyvet, mint Bundás néha a műanyagkacsáját.

Az sem lehetetlen persze, hogy a szélsőséges olvasói reakciók nem ellentétesek a mindenképpen hatásra törekvő és játékos kedvű szerző intencióival. Cserna-Szabó ugyanis nemcsak szereplőkkel és eseményekkel zsúfolja tele művét, hanem az „egyet fizet, sokat kap” jegyében számtalan műfajt és stílust kever össze a pikareszk regénytől a western-paródián át az erotikus thrillerig, de nyersanyagként használja kedvenc szerzőit is Rabelais-tól kezdve Hrabalig vagy Rejtő Jenőig. A művelt olvasó jót mulathat az irodalmi és filozófiai utalásokon, vagy az ilyen gegeken: „Konyhám falát egy falvédő díszítette: Szegények vagyunk, de jól élünk. A kacskaringós betűk alatt a Nyugat címlapjáról ismert könyöklő, bajszos alak: a rodostói levelező. Előtte az asztalon gyertya, tinta és egy sárga kiskacsa.” Sokszor viszont erőltetett az „árukapcsolás”: amikor Bundás taxis utazása során a Jabba-külsejű sofőrön való élcelődés és az Amy Winehouse-szám közé még a Király utca összes nevezetessége is felsoroltatik, fárasztóvá válik a jópofa szövegelésbe csomagolt népművelés.

A regény vége felé összefonódik az eddig párhuzamosan futó westernparódia és Bundás élettörténete, a két sztori szereplői lázálomszerűen keverednek, hőseink fasszal vagy fegyverrel a szájukban üdvözülnek vagy bűnhődnek, hogy aztán a záró képben mégis megjelenjen az új lehetőségeket jelképező Kassziopeia csillagkép.

A számtalan irodalmi párhuzam közül kiemelkedik Cserna-Szabó és Krúdy elbeszélői világának rokonsága. A Halálcsillag mulatságos és kísérteties figurái éppúgy a fikció és a valóság határán bolyonganak, éppúgy evésbe-ivásba-szerelembe menekülnek, mint Krúdy bécsi regényeinek vagy gyomornovelláinak alakjai. Az egyszerre szeretettel és könyörtelen iróniával ábrázolt Emlék Bundás figurájában pedig a Krúdy-alakmások (Rezeda Kázmér, Vak Béla) kelnek új életre. „Képekbe menekülő élet” – jellemezte találóan Krúdy regényeinek nyelvi-képi világát Kemény Gábor. De míg Krúdy szecessziós mondatzuhatagai, erotikusan burjánzó hasonlatai képesek hőseinek „kalandjai” mögött a tragikumot is megjeleníteni, Cserna-Szabónak ez csak részben sikerül. Bár a történések felszíne és nyelvi humora mögött bonyolult szimbolika rejtőzik, a regény alakjai nem válnak eléggé súlyossá, boldogságuk vagy boldogtalanságuk ténye pedig tét nélküli marad az olvasó számára.

Cserna-Szabó András: Szíved helyén épül már a Halálcsillag, Magvető, Budapest, 2013.

Pontszám: 7/10

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben