×

Tekintsünk előre!
Bernáth Zsolt: Sherlock Holmes nevében
Szegheő Csaba
2012 // 02. 13

A Sherlock Holmes nevében egy fiatal, duna­újvá­rosi baráti társa­ság kísér­lete arra, hogy fel­rázza a hazai műfaji fil­mek vilá­gát. Az alko­tó­csoport szimpa­tikus hozzá­állása és a helyen­ként szemet kápráz­tató filmes megoldá­sok biza­lomra ad­hat­nak okot a jövő­re nézve, még úgy is, hogy mos­tani film­jük suta forga­tó­könyve száj­húzós film­élménnyel fenye­geti a moziba téve­dőket.
A Sherlock Holmes nevében egy fiatal, dunaújvárosi baráti társaság kísérlete arra, hogy felrázza a hazai műfaji filmek világát. Az alkotócsoport szimpatikus hozzáállása és a helyenként szemet kápráztató filmes megoldások bizalomra adhatnak okot a jövőre nézve, még úgy is, hogy mostani filmjük suta forgatókönyve szájhúzós filmélménnyel fenyegeti a moziba tévedőket.

A film három, Sherlock Holmes-rajongó jó barát nyári szüneti történetét meséli el. Városukban furcsa bűncselekmények történnek: fiatal gyerekek tűnnek el, hogy aztán néhány nap múlva beesett arccal és hallgatagon jelenjenek meg újra. Az esetek felkeltik főszereplőink figyelmét, akik kedvenc regényhősük mintájára nyomozásba fognak. A szálak egy leégett cirkuszon és egy sötét titkokat rejtő iskolai karbantartón keresztül vezetnek el az ügy legbelső rejtélyeihez, kis detektívjeink pedig a holmesi logika és némi szerencse segítségével igyekeznek boldogulni a kérdések és misztériumok labirintusában.

A Sherlock Holmes nevében ifjúsági kalandfilm, és mint ilyen, bátor és elismerést érdemlő próbálkozásnak tekinthető. A magyar műfaji film nehezen tér magához a kommunista rendszer évtizedeinek hatásából – a rendszerváltás előtt az állam a művészfilmeket propagálta, a zsánerfilmeket nem tartotta értéknek, és ez a gondolkodás a mai napig érezteti áldatlan hatását. Sorra születnek a fesztiválokra szánt művészfilmek, amik rendszerint még az esélyről is lemondanak, hogy megszólítsák az átlag magyar mozinézőt. Igényes tömegfilmekre hatalmas szükség lenne, valószínűleg erre éreztek rá a Sherlock Holmes nevében alkotói is.

Ennek a filmnek célja a szórakoztatás. Könnyed történetet igyekszik a nézők szeme elé tárni, izgalmat szeretne ébreszteni és nevetést előcsalni, hogy a közönség (elsősorban a fiatalabbak) hátradőlhessen a székében, és jól érezze magát a játékidő 100 perce alatt. A film szereplői nyomozósat játszanak, titokban belopóznak az iskolába, cirkuszi bohócokkal és torzpofákkal beszélgetnek, ijesztő alakok elől menekülnek, és varázslatos eseményekkel találkoznak – csupa olyan elem, ami megszólíthatja a gyerekeket. Bernáth Zsolt rendező hasonló utakon jár, mint Richard Donner a Kincsvadászok, Steven Spielberg az E.T., vagy J. J. Abrams a Super 8 című filmjével, csak itt kalózok és földönkívüliek helyett Sherlock Holmes a kulcsfigura.

A filmet világszínvonalú speciális effektek kísérik végig. A zsebórákból előtörő fénynyalábok, bűvésztrükköket kísérő mágikus villódzások, vagy az álmok vizuális megvalósításai egytől egyig olyan CGI megoldásokat mutatnak, melyek egy gigászi költségvetésű hollywoodi alkotásnak is dicséretére válnának, egy szolidabb büdzséből dolgozó magyar filmben pedig egyenesen elképesztőnek mondhatóak.

Sajnos az üdítő filmes attitűd, a kedves történet és a csodálatos látványvilág nem oldja fel a forgatókönyv gyengeségét, ami erősen rányomja a bélyegét a filmélményre. Gyerekfilm létére az események nehezen követhetők, fontos elemeket nem fejt ki kellőképpen – éppen csak pár mondatban magyaráz meg olyan eseményeket, melyek komoly szerepet játszanak a történetben. A film vége felé például a főhősök megtalálják a gyerekrablót, és belépnek az álmaiba, de alig tisztázott, hogy ott pontosan mi és miért történik. Más, kevésbé fontos történeti elemeket viszont (mint a menekülés, bohóckodás, vagy a nyomok nagyító alatt történő vizsgálgatása) a film rengetegszer megismétel.

Gyakran találkozunk következetlenséggel, epizodikussággal és gyenge párbeszédekkel, melyek szintén az amatőr forgatókönyvek sajátjai. Nehezen megmagyarázható például már a történetet elindító esemény is: a városban sorozatosan tűnnek el a gyerekek, akik látható lelki sérülésekkel kerülnek ismét elő – felmerül a kérdés, vajon a rendőrség miért nem foglalkozik az esetekkel. A történetet gyakran nem logikai következetesség, hanem a puszta szerencse lendíti előbbre, ami szintén kevésbé elegáns forgatókönyvi megoldás – Watson (Ungvár Ádám) például teljesen véletlenül talál meg egy olyan fényképet, ami alapvető fontosságú az események megértése szempontjából. A történet láncolatát helyenként kihagyható epizódok hígítják fel, mint Sherlock karakterének (Szénási Kristóf) hegedűjátéka, ami felfogható ugyan a legendás nyomozó előtti tisztelgésnek, de megmosolyoghatóvá teszi a baki, hogy a fiú a húrok lefogása nélkül is képes dallamot kicsiholni a hangszerből. Nehezebb derülni ugyanakkor a gyakran erőltetetten fiatalos párbeszédeken.

Összességében a Sherlock Holmes nevében egy kevésbé jól sikerült film, ami mögött jó szándékot és ígéretes jövőt lehet sejteni. Várom az alkotók következő filmjeit, melyeket remélhetőleg hasonló filmes attitűddel és kevesebb melléfogással készítenek el.

Sherlock Holmes nevében
Rendezte: Bernáth Zsolt
Színes, magyarul beszélő magyar kalandfilm, 100 perc, 2011.

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben