Tücskök és lidércek

Mi történik akkor, amikor egy valamikori rapper (és mulatós zenész) összeszedi cókmókját, nekivág a nagyvilágnak, majd pár év múlva négy fiatal zenésszel bandát alapít, felvesz egy hatalmas cilindert, és tangóharmonikát ragad magához? Nos, az eredmény a Maszkura és a Tücsökraj nevű formáció, akik idén jelentették meg harmadik nagylemezüket Sztárzseni címmel. A hazai zenei paletta talán egyik legüdébb színfoltját alkotja báró Maszkura és Tücsökraja, hiszen muzsikájukban ott van minden, ami manapság és régebben is felrángatta a közönséget a koncerttermek asztalai mellől, és vidám táncikálásra késztette: van itt hip-hop, swing, funky, némi folk – olykor nem idegenkedve a mulatós zenei effektek és életérzés világától sem –, latin dallamok, egyszóval tényleg szinte minden része a szorosan vett táncolós zenéknek. Ehhez jönnek hozzá a jó adag iróniával megspékelt dalszövegek, amelyek régebben és most is görbe tükröt tartottak zenészeknek és zenehallgatóknak, sőt önmaguknak is. Egyszóval, aki náluk keményebb – ahogy ezt egy korábbi dalukban megírták –, az már tényleg jegesmedve.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=wpQNfulUbP8[/youtube]

A Sztárzseni azok közé az albumok közé tartozik, amit ha az ember egyszer meghallgat – még ha évek óta ismeri is a bandát, és tudja, mire számíthat –, rögtön félretesz, mert egyszerűen sok. Maszkura zenei ténykedését már a kezdetektől fogva figyelemmel követem, így érdeklődve vártam az új albumot, ami ugyan mutat párhuzamot a korábbi lemezek mind zenei, mind pedig szövegvilágával, de sokkal merészebb lett. Előtérbe került az elektromos gitár, feszesebb lett a ritmus, erőteljesebb a basszus, s ez korábban nem volt jellemző a dalokra, amelyek jó értelemben ugyan, de mégis kicsit lötyögősek voltak. A merészség mellett a másik, ami eszembe jut a számokat hallgatva, az az érettség: beérett a zenekar, rátaláltak saját hangjukra. Így elfér az albumon egy már régóta játszott, de csak most felvett szám (Szívom a bagót, iszom a bort), a román dallamokkal megspékelt Sztárzseni, a hazai zenei fősodort kíméletlenül kigúnyoló Zsír a track című dal, vagy épp egy Kispál-feldolgozás (Szívrablás).

A vidámság és a mulatós dallamok mellett azonban a Tücsökraj zenéjében ugyanolyan arányban van jelen valami keserédes dekadencia is: a most megjelent album dalszövegei közül a legkomolyabbra talán a Pogány mese című számé sikerült, amely az album egyik legjobb dala, hiszen a szöveg feszültségéhez zaklatott dallamvilág társul, váltogatva a rap szólamokat és a lágy dallamívekből felépülő énekes részeket.

Persze minden album sikere ezeken a jól eltalált arányokon áll vagy bukik, hiszen ha csak a fent említett Pogány meséhez hasonló számok lennének a lemezen, akkor a koncertek egy idő után közös érfelvágásba torkollnának. De ez persze nem így lesz, mivel Maszkuráék nagyon ügyesek, ha a helyes arányokról van szó. A címadó Sztárzseni, a Cornelia, vagy a Pornó nyár a már régóta megszokott Tücsökraj-életérzést közvetítik, így az elgondolkodtató, szövegközpontú dalok mellet szép számmal vannak a lemezen a „fenékrázós” számok is. A Kispál-újragondolás szintén a jól sikerült dalok közé tartozik, ahol hangsúlyosan a harmonikáé a vezető szólam, a nóta hangulatát alapvetően ez a hangszer határozza meg, amelyet jól egészít ki a váltakozó zongora- és szintetizátorszólam. A dal tetőpontján pedig a legmegfelelőbb pillanatban vált át a harmonika gitárra, kicsit megcsavarva ezzel a hangzásvilágot.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=uPvdptul4fk[/youtube]

A Sztárzseni tényleg azok közé az albumok közé tartozik, amit első hallgatás után pihentetni kell. De azok közé az albumok közé is tartozik, melyeket újra meg újra elő kell venni, és minél többet hallgatja az ember, annál több apróságra és finomságra figyel fel mind a zenét, mind pedig a dalszövegeket illetően. Maszkura és a tücsökraj jó irányba halad, és jól muzsikálja be magát a zenei köztudatba. Erre pedig elsősorban nem az egyre több szakmai elismerés a fő garancia, hanem a teltházas koncertek, az egyre szélesedő, létszámában növekvő közönség, akik egy percnyi megállás nélkül végig mulatják a „funky-csárdás” műfaját képviselő rapper és bandájának koncertjeit.