• Csupasz valóság, meztelen testek

    Bulgakov regénye új köntösben, vagy inkább anélkül

    2018.11.10 — Szerző: Arnótszky Judit Janka

    Erőteljes megjelenítés, kifejező mozdulatok és sokkal több fedetlen test: izgalmas ötvözetként gondolták újra a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves, fizikai színház szakos hallgatói Mihail Bulgakov klasszikus művét, A Mester és Margaritát osztályfőnökük, Horváth Csaba vezetésével.

  • Csupasz valóság, meztelen testek

     

    A fizikai színház fogalma korántsem olyan újító dolog, mint első hallásra tűnhet: 2009 óta része itthon a színészoktatásnak a különálló szak, amelynek vezetője Horváth Csaba. A hivatalos megnevezés rendező-koreográfus, ugyanis a művészeknek a tánc mellett nagyon fontos a kreatív munka és az önkifejezés egyedi megjelenítése. A műfaj alapvetően erőteljesebben támaszkodik a test általi elbeszélésmódra, ám prózai betétek is megtalálhatók az előadásokban. Gyakran a kettő határa elmosódik, a tartalom tánccal kerül megjelenítésre, míg a szöveg csak kiegészítés vagy egészen elhagyható elem.

    Az előadások során a fizikai jelzőt nem kizárólag a táncra értik, hanem minden olyan színpadi mozgásra – vagy éppen nem mozgásra –, amely eltér a prózai logikától, amelyben a test kifejez valamit. A színészek tárgyakat formálnak meg, hangokat, zajokat keltenek, zenélnek. Teljes valójukban részévé válnak az előadásnak, akár naturalisztikus módon is, hajukat a színpadon befestve, nemi szerveiket felfedve a néző előtt. Érdekesség továbbá a műfajon belül, hogy bár szerteágazó irányzatok vannak, a munkamódszer mindnél nagyban eltér más színházi performanszok rendezésétől: a táncosok gyakran maguk valósítják meg elképzelésüket a színpadon, nagyobb szabadságot kapva ezzel a mű dramaturgiájának alakításában.

    Csupasz valóság, meztelen testek

    Bulgakov klasszikusa remek alapot szolgáltatott arra, hogy az előadásban részt vevő hallgatók változatosan, több, egymástól független vagy épp különös kapcsolatot teremtő karaktereket formálhassanak meg. További szépsége a regénynek a rendkívül egyedien rétegzett és szövevényes cselekményszálak rendszere, illetve a stílusok és hangulatok folyamatos játéka. Ezt minden síkon hozza az előadás: a groteszk mellett a humor, a gyermeki báj éppúgy helyet kap, mint ahogy a mozgások tekintetében az egészen egyszerű hétköznapi cselekvéssorok megjelenítése vagy a kortárs-, társastánc elemei.

    A színpadkép, a díszletek és a tárgyhasználat is szokatlan. A közel kétszer kilencvenperces előadásban kevés külső tényező játszik szerepet, hiszen a színészek leginkább testükkel formálnak meg mindent, amelyet máskor a díszlettel oldanak meg. Itt bár kevés színpadi kelléket használnak, azok önmagukban is nagyon meghökkentőek, alkalmazásuk többszörösen újraértelmezett a jelenetekben. Az egyik legfontosabb elem a fodrászatokból ismert búra, amelyek alatt rendszeresen ülnek a szereplők, hajukat felfelé tekeri a gépben forgó levegő: hol épp várakoznak alatta, hol a kínzást, a lélek sanyargatását jelenítik meg vele, hol a kapcsolójával kattogják a ritmust. Emellett végig jelen van egy hosszú, téglalap alapú asztal, amelyen ülnek, állnak, emelgetik, s ami ajtóként, létraként, nézőtérként és megannyi más tárgyi formában kap helyet. Az értelmezés kulcsát végül mindig a mozgás adja, sokszor a testtel egészülve ki a tárgy jelentéstartalma.

    Csupasz valóság, meztelen testek

    Az egyik leglátványosabb és érzékletesebb megjelenítés Pilátus ábrázolása: Barna Lilla magas, vékony alakja tiszteletet parancsolóan egyenes, kontyában hatalmas vasszegek láthatók, amelyeket egy háttérszereplő monológja alatt folyamatosan beljebb üt. Ez a háttérjáték az épp aktuálisan szereplő színésszel gyakori motívuma az előadásnak: a beszélők fejét más mozgatja, érzéseiket tőlük a síkban eltolva mutatja be egy másik szereplő mozgással vagy hangeffektusokkal. Talán ez az egyik legerősebb jegye az előadásnak, hiszen a mű játszik a csúsztatott idősíkokkal és értelmezésekkel, amelyet a rendezés és a színészek a határokat feszegetve lovagolnak meg.

    A test művészi használata, a meztelenség és erotika határa elmosódik, a kezdeti kényelmetlenség és néhol értetlenség az idő teltével oldódik, kiegészítő elemként kezd működni. A nem hétköznapi jelmezek – bár sok esetben nehéz jelmeznek nevezni a fehérneműt – nem mindenhol szolgálnak egyértelmű jelentéssel vagy a választás logikájának sejtetésével. Hontalan Iván (Nagy Péter István) nadrágjának fel- és levétele például az idősíkok elkülönítését szolgálja, hiszen az intézetben mindig nadrág nélkül van. Az alapvetően lenge ruhák színben és stílusban is változatosak, élénkek, azonban van néhány kifejezetten indokolatlan, a mozgás szempontjából is kényelmetlennek tűnő, meglepően előnytelen és ízléstelen a darabok között: Korovjov (Herman Flóra) szőrmés, fekete ruhája például mind látványra, mind a színpadképbe való illeszedés szempontjából nehezen befogadható a szemnek.

    Csupasz valóság, meztelen testek

    Woland (Kotormán Ábel) feketemágia-előadásánál a kapzsi, gyarló emberek valóban bőrüket viszik vásárra a felszínes értékekért cserébe: ennek képi megfelelőjeként a színészek gátlásukkal együtt dobják földre ruháikat. A kissé sokkoló jelenet nagyon erőteljes, de a meztelenség nem csap át céltalanságba. Hasonló a helyzet Margarita (Ténai Petra) háziasszonyszerepével is, ahol nemcsak lelkét nyitja meg a vendégek előtt a sátán oldalán, de tiszta, őszinte szándékainak metaforájaként felsőteste teljesen meztelen a jelenetben. Néhány helyen azonban a hiányos öltözék nem rendelkezik olyan erősen többletjelentéssel vagy kiegészítő funkcióval, amelyet a néző azonnal feldolgozhat, így az itt-ott kivillanó fenekek, élénk melltartós lányok van, hogy megakasztják a jelentéstartomány befogadhatóságát. Molnár G. Nóra Behemót karaktere dominát idéző öltözékével, kecses mozgásával és végtelenül humoros alakításával kiemelkedően szórakoztató, játéka és gesztusai a mellékszerepek során is változatosak és kifejezőek. Bravúros továbbá az utolsó nagy egységben megjelenő Ténai Petra, aki szinte a nézők közé ülve mondja el monológjának egy részét, így olyan közelről láthatjuk arcának rezdüléseit, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni: szemében hitelesen látható Margarita szenvedése és zavartsága, mély szomorúsága a Mester iránt.

    A fizikai színház elemeinek széles tárházát vonultatja fel Horváth Csaba osztálya az orosz irodalom klasszikusának történetén keresztül. Bár maga a könyv is nagyon összetett és bonyolult értelmezési keretben helyezkedik el, ennek reprezentálását olyan erővel igyekeznek pontosan bemutatni, amely eleinte nem túl feszes, de a több katarzispont és a zseniális megoldások egy-egy jelenetben a nehezebben feldolgozott részeket is szervesen emelik be végül a teljes előadás vázába.

    Csupasz valóság, meztelen testek

    Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
    (Jurij Ljubimov adaptációja alapján)
    Ódry Színpad
    A Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves fizikai színházi koreográfus szakos hallgatóinak előadásában
    Szereplők: Gyulai-Zékány István, Ténai Petra, Molnár G. Nóra, Kotormán Ábel, Herman Flóra, Gaál Dániel, Molnár G. Nóra, Hojsza Henrietta, Barna Lilla, Nagy Henrik, Vadász Krisztina, Nagy Péter István
    Rendező, osztályvezető tanár: Horváth Csaba
    Bemutató: 2018. október 25.

    Követekező előadás: 2018. november 16.


  • További cikkek