© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Roppant tanulságos
Szabó Borbála: A teljes tizedik évad
A szitkom napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztató műfaja, amelyből készülnek jók és rosszak egyaránt. Szabó Borbála április 27-én a Bárkában bemutatott új darabja, A teljes tizedik évad éppen e műfaj negatív hatásait veszi górcső alá. Roppant tanulságos, megtudhatjuk belőle: a televízió öl, butít és nyomorba dönt.
A szitkom napjaink egyik legnépszerűbb szórakoztató műfaja, amelyből készülnek jók és rosszak egyaránt. Szabó Borbála április 27-én a Bárkában bemutatott új darabja, A teljes tizedik évad éppen e műfaj negatív hatásait veszi górcső alá. Roppant tanulságos, megtudhatjuk belőle, hogy a sorozatok függőséget okozhatnak, akár a drogok vagy az alkohol. Íme egy újabb veszély: a televízió öl, butít és nyomorba dönt.
Nem annak igazságát próbálom elvitatni, hogy amit nap mint nap látunk, az jelentős hatással van életünkre, amennyiben befolyásolja, formálja gondolkodásunkat, önmagunkról alkotott képünket. Ugyanakkor ez is csak egy műfaj, amelynek értelmezését, befogadását tanulni kell. Ahogy egy stand up comedy humoristájának sem hisszük el, hogy amit mesél, az mind megtörtént vele, ugyanúgy megtanulhatjuk önmagunktól eltávolítani a szitkomok fiktív világát. Ezt nem zárja ki az sem, hogy mindkét műfaj hatásmechanizmusában fontos az emberközeliség, az életszerűség. Ez viszont elkerülhetetlen, lévén hogy humoros műfajokról van szó, s mint Freudtól megtanulhattuk, a vicc alapja a közös tapasztalat, hiszen a beleérző-képességünk szükséges ahhoz, hogy megértsük az egyes poénokat, s azok így hatni tudjanak.
Ami Szabó Borbála színdarabját illeti, abból egy a hétköznapokba belefáradt kismamát ismerhetünk meg, Erikát (Szorcsik Kriszta), akivel férje, Ernő (Kardos Róbert) nem törődik eleget. A magányos nő megutálja saját életét, a monoton hétköznapokat és a meg nem értettséget, ezért aztán egy sokkal több örömmel kecsegtető, sokkal színesebb világ fikciójába menekül. Béla (Gados Béla), akivel a játszótéren találkozik, az a fajta cukrosbácsi, aki nem gyerekekre, hanem magányos édesanyákra vadászik, és nem bélyeggel, hanem évadnyi sorozatot tartalmazó DVD-kel dílerkedik. Mint ahogy minden ördög, aki jól űzi hivatását, az elbizonytalanodott, magára maradott áldozatokra csap le ő is. Éppen ilyen ekkoriban Erika, így könnyen elcsábul, s hamar képtelenné válik valóság és fikció megkülönböztetésére.
A színmű két felvonása közt mind a tempót, mind pedig a színvonalat tekintve jelentős különbség van. Az első felvonás alatt folyamatosan váltakoznak a sorozatbeli és a sorozatot néző házaspár közt zajló párbeszédek. Ez egy idő után meglehetősen vontatottá válik, a történet lassan bontakozik ki. Ráadásul a sorozat, amely magába szippantotta Erikát, leginkább arra emlékeztet, amikor a TV2 az Egy rém rendes családot importálta hazánkba. A That’s life – a darabbeli sorozat – is olyan hamisan amerikai, mint a kereskedelmi csatorna nem véletlenül bukásra ítélt próbálkozása. Persze ez azért egészen más helyzet, hiszen az ábrázolás szándékosan sarkított.
A világ egyik első és legsikeresebb alkotása ebben a műfajban a Jó barátok volt, amelyet még mindig időről időre műsorra tűznek a legkülönbözőbb televíziós csatornák. Nem véletlen, hogy éppen ez a sorozat az, amelyre több utalást is felfedezhetünk a That’s life-ban. Nemcsak arra gondolok, hogy például van egy „Friends” tábla a kávézó falán, sokkal inkább az olyanokra, mint a közös kanapé, amelyen a baráti beszélgetések zajlanak, vagy a karakterek hasonlóságára. Itt is van okoskodó tudós (Mészáros Tibor), csak ez esetben nem paleontológus, hanem irodalmár; felbukkan a tisztaságmániás lakástulajdonos (Kálid Artúr) is, azzal a különbséggel, hogy ez esetben férfi. Van lányok kedvence (Dévai Balázs) és egy örökké a külsejével foglalkozó bolondos nőszemély (Szabó Emiília) is, akibe szerelmes a kávézóban dolgozó pultos. Mindezek ellenére nem csak ennek az egy sorozatnak a jellemzői figyelhetőek meg, Kate (Parti Nóra) például leginkább az Így jártam anyátokkal Robinjára emlékeztet. Igaz az is, hogy minden egyes szereplő vonásai jóval markánsabbak, már-már élvezhetetlenül eltúlzottak. Nem is csoda, hiszen azt hivatottak bizonyítani, hogy ezek a karakterek valószerűtlenek.
Egy ilyen – szitkomot is önmagába építő – darabtól teljes joggal elvárható, hogy néhányszor jóízű kacajra fakasszon, A teljes tizedik évad azonban sajnos az első felvonás végéig várat a jó poénnal, és ami azt illeti, utána sem sokszorozza meg a megfelelően csomagolt humorbonbonokat. Úgy tűnik, Szabó Borbálának, a darab írójának és Szabó Máté rendezőnek beletörött a bicskája a feladatba, amelyre vállalkoztak. Ez nem meglepő, hiszen egy humoros műfaj paródiáját létrehozni roppant nagy feladat, s ahhoz, hogy sikerüljön legalábbis Ricky Gervais-nek kellene lenni.
A darab második felvonása jobb is, izgalmasabb is, mint az első. Igaz, hogy a megoldás túlságosan hirtelen és gyors, de van valami elegáns fortélyosság abban, hogy Ernő kitalál egy tizedik évadot felesége számára, hogy kielégítse függését, és visszaszerezze őt házas életük számára. Végül minden megoldódik, megnyugtató véget ér. Erika megszabadul függőségétől, és kapcsolatuk is rendeződik.
Szabó Borbála: A teljes tizedik évad
Rendezte Szabó Máté
Bárka színház, Budapest, 2012. április 27.
Nem annak igazságát próbálom elvitatni, hogy amit nap mint nap látunk, az jelentős hatással van életünkre, amennyiben befolyásolja, formálja gondolkodásunkat, önmagunkról alkotott képünket. Ugyanakkor ez is csak egy műfaj, amelynek értelmezését, befogadását tanulni kell. Ahogy egy stand up comedy humoristájának sem hisszük el, hogy amit mesél, az mind megtörtént vele, ugyanúgy megtanulhatjuk önmagunktól eltávolítani a szitkomok fiktív világát. Ezt nem zárja ki az sem, hogy mindkét műfaj hatásmechanizmusában fontos az emberközeliség, az életszerűség. Ez viszont elkerülhetetlen, lévén hogy humoros műfajokról van szó, s mint Freudtól megtanulhattuk, a vicc alapja a közös tapasztalat, hiszen a beleérző-képességünk szükséges ahhoz, hogy megértsük az egyes poénokat, s azok így hatni tudjanak.
Ami Szabó Borbála színdarabját illeti, abból egy a hétköznapokba belefáradt kismamát ismerhetünk meg, Erikát (Szorcsik Kriszta), akivel férje, Ernő (Kardos Róbert) nem törődik eleget. A magányos nő megutálja saját életét, a monoton hétköznapokat és a meg nem értettséget, ezért aztán egy sokkal több örömmel kecsegtető, sokkal színesebb világ fikciójába menekül. Béla (Gados Béla), akivel a játszótéren találkozik, az a fajta cukrosbácsi, aki nem gyerekekre, hanem magányos édesanyákra vadászik, és nem bélyeggel, hanem évadnyi sorozatot tartalmazó DVD-kel dílerkedik. Mint ahogy minden ördög, aki jól űzi hivatását, az elbizonytalanodott, magára maradott áldozatokra csap le ő is. Éppen ilyen ekkoriban Erika, így könnyen elcsábul, s hamar képtelenné válik valóság és fikció megkülönböztetésére.
A színmű két felvonása közt mind a tempót, mind pedig a színvonalat tekintve jelentős különbség van. Az első felvonás alatt folyamatosan váltakoznak a sorozatbeli és a sorozatot néző házaspár közt zajló párbeszédek. Ez egy idő után meglehetősen vontatottá válik, a történet lassan bontakozik ki. Ráadásul a sorozat, amely magába szippantotta Erikát, leginkább arra emlékeztet, amikor a TV2 az Egy rém rendes családot importálta hazánkba. A That’s life – a darabbeli sorozat – is olyan hamisan amerikai, mint a kereskedelmi csatorna nem véletlenül bukásra ítélt próbálkozása. Persze ez azért egészen más helyzet, hiszen az ábrázolás szándékosan sarkított.
A világ egyik első és legsikeresebb alkotása ebben a műfajban a Jó barátok volt, amelyet még mindig időről időre műsorra tűznek a legkülönbözőbb televíziós csatornák. Nem véletlen, hogy éppen ez a sorozat az, amelyre több utalást is felfedezhetünk a That’s life-ban. Nemcsak arra gondolok, hogy például van egy „Friends” tábla a kávézó falán, sokkal inkább az olyanokra, mint a közös kanapé, amelyen a baráti beszélgetések zajlanak, vagy a karakterek hasonlóságára. Itt is van okoskodó tudós (Mészáros Tibor), csak ez esetben nem paleontológus, hanem irodalmár; felbukkan a tisztaságmániás lakástulajdonos (Kálid Artúr) is, azzal a különbséggel, hogy ez esetben férfi. Van lányok kedvence (Dévai Balázs) és egy örökké a külsejével foglalkozó bolondos nőszemély (Szabó Emiília) is, akibe szerelmes a kávézóban dolgozó pultos. Mindezek ellenére nem csak ennek az egy sorozatnak a jellemzői figyelhetőek meg, Kate (Parti Nóra) például leginkább az Így jártam anyátokkal Robinjára emlékeztet. Igaz az is, hogy minden egyes szereplő vonásai jóval markánsabbak, már-már élvezhetetlenül eltúlzottak. Nem is csoda, hiszen azt hivatottak bizonyítani, hogy ezek a karakterek valószerűtlenek.
Egy ilyen – szitkomot is önmagába építő – darabtól teljes joggal elvárható, hogy néhányszor jóízű kacajra fakasszon, A teljes tizedik évad azonban sajnos az első felvonás végéig várat a jó poénnal, és ami azt illeti, utána sem sokszorozza meg a megfelelően csomagolt humorbonbonokat. Úgy tűnik, Szabó Borbálának, a darab írójának és Szabó Máté rendezőnek beletörött a bicskája a feladatba, amelyre vállalkoztak. Ez nem meglepő, hiszen egy humoros műfaj paródiáját létrehozni roppant nagy feladat, s ahhoz, hogy sikerüljön legalábbis Ricky Gervais-nek kellene lenni.
A darab második felvonása jobb is, izgalmasabb is, mint az első. Igaz, hogy a megoldás túlságosan hirtelen és gyors, de van valami elegáns fortélyosság abban, hogy Ernő kitalál egy tizedik évadot felesége számára, hogy kielégítse függését, és visszaszerezze őt házas életük számára. Végül minden megoldódik, megnyugtató véget ér. Erika megszabadul függőségétől, és kapcsolatuk is rendeződik.
Szabó Borbála: A teljes tizedik évad
Rendezte Szabó Máté
Bárka színház, Budapest, 2012. április 27.
