• Egy tágasabb börtön – Park Chan-wook: Oldboy (Kultfilmradar)

    2020.07.04 — Szerző: Mohos Máté

    A bosszúfilm műfajában már 17 éve is nehéz volt úgy elmesélni egy történetet, hogy az tartogasson meglepetéseket, papíron pedig az Oldboy sem különbözik az átlagtól: a főhős bosszút áll az életét megkeserítő gonoszon, és megmenti szerelmét. Park Chan-wooknál viszont ez a happy end szöges ellentéte.

  • Oldboy

    „A bosszú hidegen tálalva a legjobb” – tartja a Quentin Tarantino Kill Bill -jében idézett „klingon közmondás”. Park Chan-wook kultfilmjének főhőse, O Dae-su valószínűleg nem értene egyet ezzel. Az Oldboy leszámolásjelenete az egyik legkegyetlenebb, legmegdöbbentőbb csavar a posztmodern filmtörténetben, amit ennyi év után is nehéz szívvel nézünk végig. A legendássá vált folyosós harccal ellentétben O Dae-su és nemezise, Lee Woo-jin interakciója nem épült be annyira a köztudatba, pedig legalább olyan virtuózitással vezényelte le ezt is Park Chan-wook rendező, mint a főhős kalapáccsal vívott tömegharcát. Az Oldboy itt mutatja meg a foga fehérjét és fest egy olyan világképet, ahol az igazság egy relatív koncepció, az élet pedig egy olyan börtön, amiből minél erősebben akarunk kitörni, annál szorosabban zárja körénk a rácsait.

    Ezt valahol mélyen már O Dae-su is tudja. A férfit, akit egy nap látszólag ok nélkül elrabolnak, aztán tizenöt évre bebörtönöznek, sőt még a felesége meggyilkolását is ráverik, jobban betöri és kérlelhetetlenné teszi a bezártság, mint azt a tudata legfelső szintjén észreveszi – már azelőtt szörnyetegként hivatkozik magára, mielőtt rájönne, mekkora szörnyeteg is valójában.

    Oldboy

    O Dae-su elfogadja, hogy szabadulása után a hidegen tálalt bosszúnak kell alárendelnie az életét. Csak épp azt nem sejti, milyen köretet kap hozzá.

    A pszeudo-nietzschei végkifejlet nem működne, ha Park Chan-wook nem játszana tudatosan a műfaj sajátosságaival az egész film során, miközben óvatosan adagolja azokat az információkat a főszereplőkről, amikkel a végén a nézőre borítja az asztalt. Ennyi idő után újranézve a művet ezek az apróságok már szinte teljesen nyilvánvalónak tűnnek, és a film sutaságait is jobban érezni. Park néha annyira szerelmes saját stilisztikájába, hogy túl sietve rohan egyik történetelemről a másikig, valamint a melodrámát is teljes fokozaton hagyja, amikor csak teheti.

    Ezenfelül a film valószínűleg a legszemérmetlenebb alkotások közé tartozik abból a szempontból, ahogy a hipnózist megkérdőjelezhetetlen, svájcibicska-szerű plot device-ként, azaz a cselekmény mozgatórugójaként használja, miközben teljesen valószínűtlen képet fest róla. A forgatókönyv (szerzője a 2018-ban elhunyt író, Garon Tsuchiya) az alapvetéstől a végkifejletig a történet számos, amúgy hihetetlenebb mozzanatát magyarázza azzal, hogy valaki hipnózis alatt cselekedett. Nem lehet nem arra gondolni ilyenkor, hogy realisztikusabb manipulációs technikák bemutatásával erősebb lenne a történet, mivel akkor jobban O Dae-su kezében maradna az autonómia illúziója.

    Oldboy

    Mégis, a történet következetlenségeit könnyű elfogadnunk, részben azért, mert tudjuk, hogy a forgatókönyvet éppen annyira írja Garon Tsuchiya, mint a film főgonosza, Lee Woo-jin.

    A történet ugrásait és a hipnotizációra épülő elemeket azért nehéz minden további nélkül lusta írásnak nevezni, mert a film vége nemcsak hogy elfeledteti az összes hibát, de új kontextusba helyezi őket, és O Dae-suhoz hasonlóan az akadékoskodó kritikust/nézőt is bebörtönzi.

    Ha ezidáig nem sétáltunk ki a vér és a kegyetlenség látványától a moziteremből, már a jelenlétünkkel elfogadtuk a szabályokat, akárcsak O, Park pedig nagyon szívesen eljátssza Lee Woo-jin szerepét.

    bb

    Az egyetlen valódi hibája a filmnek így a nagy leszámolást követő epilógus marad, ahol Park belebegteti, hogy (szintén a hipnózisnak mint a cselekmény mozgatórugójának köszönhetően) el nem törtté lehet tenni azt, ami eltört. O Dae-su arckifejezése az utolsó snittben egy feledhetetlen, kísértő jel azzal kapcsolatban, hogy ez mennyire sikeres, de maga a gesztus a rendező részéről egy hazug törekvés. Hazug, mert O Dae-suval ellentétben nekünk nem adatik meg, hogy meg nem történtté tegyük a film hatását. Nemcsak a borús végkifejletet, nemcsak a technikai újításait, de annak megkerülhetetlenségét és a kulturális örökségét sem. Az Oldboy 2003-ban átírta a bosszúfilm szabályait, belénk férkőzött, kitörölhetetlenné, gyógyíthatatlanná vált. Pont, mint egy vérfertőzés.

     

    Oldboy (Oldeuboi)

    Színes, dél-koreai thriller, 120 perc, 2003

    Rendező: Chan-wook Park

    Forgatókönyvíró: Garon Tsuchiya

    Szereplők: Min-sik Choi, Ji-tae Yu, Hye-jeong Kang, Byeong-ok Kim, Jin-seo Yun

    Bemutató dátuma: 2020. július 2. (Forgalmazó: ADS Service Kft.)

    Korhatár: 18 éven aluliak számára nem ajánlott!

    Oldboy

  • További cikkek