×

Napfény, hús és celluloid
Lichter Péter: Rimbaud
Vincze-Bába Gabriella
2014 // 06. 15

A Rimbaud, amely az idén a kísérleti film kategóriában elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, igazi vizuális és intellektuális csobbanást jelent a nyári hőségben.

Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
szilándó búza közt, a fű sarját taposva.
Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,
födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,
de lelkem végtelen szerelem járja mélyen -
így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.
(Arthur Rimbaud: Érzés)


Arthur Rimbaud életrajza összességében inkább egy pikareszk regény vázlatának tűnik, mintsem kerek, hiánytalan élettörténetnek. Dzsieda, Masszova, Hodeida, Harer és Áden − csupa fűszeres ízű, egzotikus földrajzi név szerepel a költő, kalandor, látnok számos ponton hiányos biográfiájában. Vajon mit tennénk, ha rendelkezésünkre állna egy filmszalag a Rimbaud által bejárt vidékekről, tele meseszerűen távoli tájakkal, motívumokkal, arcokkal, gesztusokkal, tárgyakkal? Ezt a filmtekercset levetítve, a képsorokhoz hangokat próbálva, a látottakat összegezve, összevágva és kiegészítve, a magunk képzeletére bízva meg- és továbbszőhetnénk Rimbaud élettörténetét.



„El fog jönni az egyetemes nyelv kora, [… ami] közvetlen lélektől lélekig fog hatni, mindent egybefoglal, illatot, hangot, színt, gondolat lesz, mely a gondolathoz tapad, s abból is származik.” A költő sorai szinte bizatnak arra, hogy a hetedik művészet szárnyai alatt alkossuk meg kalandos (élet)útját. Lichter Péter, Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió és Mestyán Ádám pontosan erre vállalkoztak Rimbaud című kísérleti dokumentumfilmjükkel.

A húszperces munka alapanyagát super 8-as felvételek adják, melyeket egy diplomata készített a nyolcvanas években, privát célból utazásai során. Ezeket egészíti ki a rendező saját és különféle műfaji filmekből átvett képsorokkal. A látottak bazárjellegét az útifilmekre jellemző narrátori hang tudja közös nevezőre hozni.



Három égtáj − észak, kelet és dél − adja a film vázát, amelyre az egyébként szinte megfoghatatlan, álomszerű képanyag felfűződik. Rimbaud testesíti meg a negyediket, nyugatot, ezért az külön epizódot nem is kapott a filmben. Északon egy svédül mesélő férfi úgy mutatja be Rimbaud-t, mint aki bőgőmajmok torokszacskójába varrt smaragddal és hasissal kereskedik. Keleten a költő – egy indonéz asszony elbeszélése szerint – ha éppen nem egy orángutánt hurcol magával aranyláncon, akkor “majomasszonyai társaságában rág kagylókat” (idézet a filmből). Ilyen és ehhez hasonló, mesésen egzotikus történetek bomlanak ki a szemünk előtt, néha éles váltásokkal: a táncoló fekete nőket hegyvidéki utakon integető osztrákok képe követi. A film belső utazásra, meditációra invitálja a nézőt. Az indonéz, a svéd vagy éppen az arab nyelv dallama ötvöződik az itt-ott roncsolt, kézműves jellegű kinematográfiával. „Rimbaud úrfihoz“ hasonlóan merülünk el a mozgóképek tengerében. A Rimbaud, amely idén a kísérleti film kategóriában elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, igazi vizuális és intellektuális csobbanást jelent a nyári hőségben.

(A film az alkotók engedélyével itt megtekinthető az arthur szó beírásával.)

Rimbaud (2014)
Rendező-vágó: Lichter Péter
Író: Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió, Mestyán Ádám
Narrátor: Csányi Trivera, Kovács Kristóf, Lotfi Melek
Zene: Horváth Ádám Márton
Sound design: Lukács Péter Benjámin

Megosztás:

Pályázat

Az „Életem legfontosabb értéke” pályázat eredményhirdetése

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben