Nincs időd elolvasni? Vedd fel az olvasólistádra, és térj vissza a cikkhez később!

Az oldalon sütiket használunk a jobb működésért. Az olvasólista a sütik törléséig tárolja a mentett cikkeket.

OK
Olvasólista
  • Napfény, hús és celluloid

    Lichter Péter: Rimbaud

    2014.06.15 — Szerző: Vincze-Bába Gabriella

    A Rimbaud, amely az idén a kísérleti film kategóriában elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, igazi vizuális és intellektuális csobbanást jelent a nyári hőségben.

  • Megyek majd - rámborul kék nyári alkonyat -
    szilándó búza közt, a fű sarját taposva.
    Álmodom. Esti hűs frissíti talpamat,
    födetlen üstököm szelek hulláma mossa.
    Így megyek - gondolat és cél nélkül, vakon,
    de lelkem végtelen szerelem járja mélyen -
    így megyek, vad cigány, úttalan utakon,
    boldogan, mintha csak egy asszony járna vélem.
    (Arthur Rimbaud: Érzés)


    Arthur Rimbaud életrajza összességében inkább egy pikareszk regény vázlatának tűnik, mintsem kerek, hiánytalan élettörténetnek. Dzsieda, Masszova, Hodeida, Harer és Áden − csupa fűszeres ízű, egzotikus földrajzi név szerepel a költő, kalandor, látnok számos ponton hiányos biográfiájában. Vajon mit tennénk, ha rendelkezésünkre állna egy filmszalag a Rimbaud által bejárt vidékekről, tele meseszerűen távoli tájakkal, motívumokkal, arcokkal, gesztusokkal, tárgyakkal? Ezt a filmtekercset levetítve, a képsorokhoz hangokat próbálva, a látottakat összegezve, összevágva és kiegészítve, a magunk képzeletére bízva meg- és továbbszőhetnénk Rimbaud élettörténetét.



    „El fog jönni az egyetemes nyelv kora, [… ami] közvetlen lélektől lélekig fog hatni, mindent egybefoglal, illatot, hangot, színt, gondolat lesz, mely a gondolathoz tapad, s abból is származik.” A költő sorai szinte bizatnak arra, hogy a hetedik művészet szárnyai alatt alkossuk meg kalandos (élet)útját. Lichter Péter, Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió és Mestyán Ádám pontosan erre vállalkoztak Rimbaud című kísérleti dokumentumfilmjükkel.

    A húszperces munka alapanyagát super 8-as felvételek adják, melyeket egy diplomata készített a nyolcvanas években, privát célból utazásai során. Ezeket egészíti ki a rendező saját és különféle műfaji filmekből átvett képsorokkal. A látottak bazárjellegét az útifilmekre jellemző narrátori hang tudja közös nevezőre hozni.



    Három égtáj − észak, kelet és dél − adja a film vázát, amelyre az egyébként szinte megfoghatatlan, álomszerű képanyag felfűződik. Rimbaud testesíti meg a negyediket, nyugatot, ezért az külön epizódot nem is kapott a filmben. Északon egy svédül mesélő férfi úgy mutatja be Rimbaud-t, mint aki bőgőmajmok torokszacskójába varrt smaragddal és hasissal kereskedik. Keleten a költő – egy indonéz asszony elbeszélése szerint – ha éppen nem egy orángutánt hurcol magával aranyláncon, akkor “majomasszonyai társaságában rág kagylókat” (idézet a filmből). Ilyen és ehhez hasonló, mesésen egzotikus történetek bomlanak ki a szemünk előtt, néha éles váltásokkal: a táncoló fekete nőket hegyvidéki utakon integető osztrákok képe követi. A film belső utazásra, meditációra invitálja a nézőt. Az indonéz, a svéd vagy éppen az arab nyelv dallama ötvöződik az itt-ott roncsolt, kézműves jellegű kinematográfiával. „Rimbaud úrfihoz“ hasonlóan merülünk el a mozgóképek tengerében. A Rimbaud, amely idén a kísérleti film kategóriában elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját, igazi vizuális és intellektuális csobbanást jelent a nyári hőségben.

    (A film az alkotók engedélyével itt megtekinthető az arthur szó beírásával.)

    Rimbaud (2014)
    Rendező-vágó: Lichter Péter
    Író: Kele Fodor Ákos, Nemes Z. Márió, Mestyán Ádám
    Narrátor: Csányi Trivera, Kovács Kristóf, Lotfi Melek
    Zene: Horváth Ádám Márton
    Sound design: Lukács Péter Benjámin

  • További cikkek