×

A filmdíjas kutyák direktora
Interjú Halász Árpáddal, a Fehér Isten kutyáinak kiképzőjével
Benke Attila
2014 // 06. 11

Mundruczó Kornél új filmjében, a Fehér Istenben spe­ciális effek­tusok alkal­ma­zása nélkül dol­goz­tak a több mint két­száz fős kutya­sereg­gel. Az állatok betaní­tásáról, mozga­tásáról, a forga­tásról kér­deztük Halász Árpá­dot, a film kutyái­nak tré­nerét.
Mundruczó Kornél új filmjében, a Fehér Istenben speciális effektusok alkalmazása nélkül dolgoztak több mint kétszáz fős kutyasereggel. Az állatok betanításáról, mozgatásáról, a forgatásról kérdeztük Halász Árpádot (36), a film kutyáinak trénerét, a Gödöllői Kutya Sport Központ vezetőjét.



Hogyan kerültél kapcsolatba a filmmel?

Az első megkeresés arról szólt, hogy lesz egy nagy kutyatömeggel dolgozó film, és ehhez kellett egy profi tréner. Nem kizárólag minket, a Gödöllői Kutya Sport Központot keresték meg, hanem más országok trénereit is, de rajtunk kívül senki nem vállalta a feladatot. Úgy gondolták, ezt csak utómunkával, CGI-jal lehet megcsinálni. Mi azt mondtuk, a több mint 200 kutya mozgatása igenis megvalósítható.

Mi volt a feladatod?

A kutyákat elő kellett készíteni a szerepre, trenírozni őket, illetve irányítanom kellett a többi trénert. Összesen 280 kutya dolgozott a filmben. Négy hónapos volt a felkészülés, két és fél hónapig tartott a forgatás. Bizonyos jelenetek megszerkesztése is a feladatom volt, a kutyaviadalos kiképző széttépését például konkrétan nekem kellett kitalálni, látványosan megvalósítani. Szerintem CGI-jal nem aratott volna ekkora sikert a film, a valódi kutyákban rejlik a Fehér Isten ereje.

Mi volt a legnehezebb az idomításban?

Inkább képzést mondjunk. Az idomítás szóról a cirkuszi mutatvány jut az ember eszébe, ennek a szakmának viszont ma már komoly tudományos – etológiai − háttere van. Ha egy állatnak csak annyi a dolga egy filmben, hogy elsétáljon a háttérben, vagy egyszerűen jelen legyen, azt nem nehéz megvalósítani. De ha az állat feladatot old meg, akkor a felkészítése komoly munka. A mi cégünknek ez a fő profilja, állatok betanítása. Nem csak kutyákkal foglalkozunk. Ha kell, ki tudunk képezni egy csirkét arra, hogy válasszon ki bizonyos formájú vagy színű tárgyakat, egy vaddisznót „rá tudunk venni”, hogy egyenesen fusson, egy szarvast, hogy addig szaladjon keresztül a tájon, ameddig kell.



Nem okozott morális problémát, hogy a kutyákat olykor véres harci jelenetekben kellett alkalmazni?

Régóta az amerikai állatvédelmi irányelvek szerint dolgozunk, nem okozhatunk semmiféle testi vagy lelki fájdalmat az állatoknak. Fontos, hogy ne menjünk bele ilyen szituációkba. A kutyák végig jól érezték magukat, jót játszottak a filmben. Egyébként mi is rácsodálkoztunk, milyen hihetetlen energia szabadult fel a kutyákban attól, hogy egy célért dolgoztak. 150 menhelyi kutyát is bevontunk, és brutális volt látni, milyen erőre, önbizalomra kaptak a forgatások alatt. Élvezték, hogy hatalmas falkaként részt vehettek egy ilyen akcióban, és kielégülhetett a vadászösztönük attól, hogy futhattak Budapest utcáin, terein.

Minden kutya alkalmas arra, hogy „színész” legyen?

Nem. Kell hozzá a jó mentális és egészségi állapot. És bizonyos kutyafajtákból könnyebben lehet „színészt faragni”, ilyenek például a juhászkutyák, mert figyelnek az emberre. A belga, a német vagy a skót juhász mindig ember mellett voltak, feladatokat teljesítettek, kiváló oktatási alanyok. Ugyanez jellemző a vadászkutyákra is. De kevésbé alkalmasak például a nyájőrzésre „szakosodott”, nagy testű pásztorkutyák, mert kevésbé kapcsolatteremtők, inkább önálló gondolkodásra vannak tenyésztve. Az említett 150 menhelyi kutyát négy hónap alatt sikerült rehabilitálni, sőt „színésszé” képezni. És ilyen háttérrel végül könnyebb volt örökbe adni őket.



A menhelyi kutyáknak a forgatás után gazdát kerestetek?

Igen, ez volt a cél. Örökbe adtuk őket nem sokkal a forgatás után. A filmmel promotáltuk, hirdettük a kutyákat. A 90%-ukat már el is vitték.

Saját kutyákat is bevetettetek a menhelyiek mellett?

Persze, nekem is van kutyám, a többi trénernek is. Kellett a saját állat a nehezebb szituációkhoz − például a harcos jelenetekhez −, amelyek idegen kutyával csak pluszképzéssel, külön figyelemmel lettek volna megoldhatók.

Csak hazai kutyákkal dolgoztatok?

Többségük magyar jószág volt. De a főszereplő Hagent alakító kutyák (ketten formálták meg a karaktert − a szerk.) Amerikából érkeztek. Két nagy projekt futott a filmmel kapcsolatban: „Hagenéket” külön kellett oktatni, őket Teresa Miller koordinálta, és voltunk mi, akik az összes többi kutyát képezték. Mindkettő nagyon nehéz munka volt. Kicsit szerénytelenül hangzik, de Kornél megkereste a világon a két legjobb trénert, akik fel tudták vállalni ezt a feladatot, és be is jött neki. Igyekeztünk megfelelni az elvárásoknak.



Melyik volt a legkomplikáltabb jelenet?

A film elején látható kutyaroham a Mexikói útnál, mert a megbeszéltnél két héttel hamarabb kellett megvalósítanunk. Nagy izgalmakkal indultunk neki, de végül mindenki le volt nyűgözve attól, ahogy sikerült. Ilyen sok kutyával ilyen jelenetet soha nem forgattak még le a világon. Eddig a rekord ötven kutya megmozgatása volt, és mint említettem, ezért nem is vállalták mások az állatok betanítását rajtunk kívül. Mindenki azt mondta, ez lehetetlen, 3-4 kutyánál többet nem tudnának összeszoktatni, mert az állatok között elég komoly a rivalizálás ilyenkor. Itt viszont a tanítási technikáinknak köszönhetően ez nem fordult elő. A feladattal foglalkoztak, nem egymással.

Mi volt a legviccesebb, legemlékezetesebb a forgatáson?

Amikor a kutyaviadalos kiképzőt megölik az állatok, a kaszkadőrt „tépettük szét” négy kutyával. A stáb többi tagja távolról figyelte, hogyan cincálják szét a csávót. A végén mi, trénerek mosolyogtunk, mert nagyon jól sikerült a jelenet. A stáb tagjai viszont lemerevedve néztek és kérdezgették „Úristen, jól van a kaszkadőr?”, olyan élethűre sikeredett a jelenet (nevet).

Kivel volt nehezebb dolgozni: a rendezővel vagy a kutyákkal?

(Nevet) Maradjunk annyiban, hogy nagyon jó volt Kornéllal dolgozni. Bár előző filmjei, hírneve alapján kicsit tartottam a forgatástól, pozitív csalódás, nagy élmény volt az egész. Kornél rendkívül kooperatív, meg lehetett vele beszélni minden jelenetet, hajlott a tanácsok elfogadására. Bármikor dolgoznék vele ismét.



Dolgoztál, dolgozol más (magyar) filmekben is?

15 éve állatfilmezéssel foglalkozom. Rengeteg nagyjátékfilmben dolgozom folyamatosan. Tavaly 30 filmet csináltunk. Az Anthony Hopkins-féle Rítusban macskákat képeztem, de az Asterix és Obelix, a Borgiák, a Katedrális, Az ajtó vagy a Hold hercegnő című filmekben is én voltam az állattréner. Dolgoztam már együtt a Szabadesésben Pálfi Györggyel is, akit szintén nagyon kedvelek.

Említetted a macskákat. Milyen állatokkal foglalkozol még?

A reklámbeli Milka tehenet is mi tanítottuk. De vaddisznót, szarvast, galambot, vadászgörényt, birkát, kecskét, patkányt is vállalok, lényegében bármilyen állatot. Még legyekkel is foglalkozunk, ha kérik. A Razzia című Jean Reno-filmben például 4000 léggyel készültünk. Azért a kutyákat kiváltképp szeretem, mert rendkívül érző, hűséges, engedelmes lények. A macskák már sokkal önzőbbek, nehezebb esetek (nevet).

Van-e mottód vagy az ars poeticád a munkáddal kapcsolatban?

Jó kérdés. A kutyaiskola a szerelmem, az állatfilmezés pedig a hobbim és az életformám.

Ha megértetem magam az állattal, megteszi, amit kértem tőle, akkor érzem, hogy kapcsolatot teremtettünk, létrejött köztünk a kommunikáció. És ez szuper dolog, mert nem a pórázzal vagy fenyegetéssel, kényszerrel értem el, hanem oktatási módszerekkel. A mottóm ezért az lehetne: „teremtsünk kommunikációt ember és állat között”.



(Kutyafotók: http://whitedogs.wix.com, Werkfotók: Fegyverneki Sándor, https://www.facebook.com/whitegodmovie)

Megosztás:

Konferencia

A gyerekirodalom nagykorúsítása

Program

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs novemberi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben